
|
A 2017-es versenyen szerettünk volna a déli partra húzni, bíztunk abban, hogy az idő felmelegszik, de ez sajnos nem így alakult. A helyhúzást Csóka Lajos barátomra bíztam, mert amikor ő húzza, a helyeket akkor ritkán maradunk díjazás nélkül. A címkén Balatonfenyves, középső pálya szerepelt. |
A 2016-es évben részt vettünk az IBCC-n, ahol Keszthelyen - mostoha körülmények között - sikerült a szektorunkban a második helyet elérnünk.
A 2017-es versenyen szerettünk volna a déli partra húzni, bíztunk abban, hogy az idő felmelegszik, de ez sajnos nem így alakult. A helyhúzást Csóka Lajos barátomra bíztam, mert amikor ő húzza, a helyeket akkor ritkán maradunk díjazás nélkül. A címkén Balatonfenyves, középső pálya szerepelt. Először nagyon örültünk, de miután megnéztük ennek a helynek a tavalyi versenyen elért eredményeit, kiderült, hogy ezen szakaszon egyik csapatnak sem sikerült halat fognia, és a helyiek is elkeserítettek minket. Nagy vihar volt, és emiatt csúszott a kezdés. Így jutott időnk előkészülni, és a marsalokkal is összeismerkedni. Itt barátkoztam össze Bakonyi Kornél marsallal, akivel a mai napig is jó kapcsolatban vagyok.

A stratégiánk első egy-két napja a felderítésről szólt, és 120 méteren egy aránylag közelebb lévő etetést is kialakítottunk, amit még erős szembe szélben is biztonsággal meg tudtunk dobni. Az első két napban sajnos nem volt előttünk hal, csak a dobással sikerült egy-két kisebb pontyot kifognunk. Emiatt a cserkelő peca helyett egy stabil etetést alakítottunk ki. Az etetésre a Rodint (a Gondolkodót) és az Ébredő Erő bojlit használtuk.

Nem vagyok a túlzott etetés híve, de most muszáj volt több bojlit szórnunk. Ez a stratégia sikeresnek bizonyult, hiszen miközben nekünk folyamatos kapásunk volt ezen a beetetett helyen, addig a körülöttünk lévő csapatoknak nem sikerült halat fogniuk. A külső dobós bóját is folyamatosan etettük, ezért a verseny alatt több mérlegelhető halat, köztük egy 9,5 kilogrammos pontyot is fogtunk. A dobós bója is nagyban hozzájárult a sikerhez.

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy a stratégiájába a dobós pecát is építse be, mert amikor viharjelzés van, akkor ez a taktika nagyon hasznos. A helyiek szerint a partról dobálva ritkán fogtak 4 kilogrammnál nagyobb halat. Lali barátomnak a favorit csalija a Rodin (a Gondolkodó) volt, ami az egyik legrégebben kifejlesztett bojlim és a sikere a mai napig töretlen. Nekem a nagyobb pontyokat az Ébredő Erő bojlival sikerült kifognom.

Napról napra egyre jobban araszoltunk a tabellán felfelé és az utolsó éjszaka a dobós pályán annyira sok hal volt, hogy a botok mellé kiülve vártuk a kapásokat, mert volt olyan, hogy bedobás után 2 perc sem telt el egy újabb ponty jelentkezéséig. A verseny vége is nagy izgalommal töltött el minket, és nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a második IBCC-ken a szektorunkban sikerült az előkelő első helyet elérnünk. A harmadik csapattag, Somodi József (Soma) volt, akivel régóta jó barátságot ápolunk, és nagyon sokat segített nekünk ezen a héten is.
Reméljük, hogy a 2018-as évben is egy eredményes pecát tudhatunk majd magunk mögött az IBCC-n.