Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
A csapat mindig kereste/keresi az új kihívásokat, így jutottunk arra a döntésre, hogy idén részt veszünk az első folyóvízen megrendezésre kerülő bojlis versenyen az ICM Körösön. Mind a folyóvízen való bojlis horgászatban, mind a körösök tekintetében kevés tapasztalattal rendelkeztünk, de úgy gondoltuk, hogy ezzel is sokat fejlődhetünk, új tapasztalásokra tehetünk szert. |
Általában a csapatok beszámolóit akkor olvassátok, mikor sikereket érnek el. Mi ezt nem így gondoljuk. Mi akkor is írunk, ha valami nem úgy sül el, nem úgy sikerül, mint ahogy azt terveztük. A versenysport nem mindig a sikerekről, a győzelemről szól. Általában ehhez nehéz, és rögös út vezet, sok tapasztalással, rengeteg gyakorlással, és mindig annak keresésével, hogy lehetsz jobb, sikeresebb.
Hát mi most így jártunk, az ICM-mel, annak ellenére, hogy felkészülten, átgondoltan, és nagy reményekkel érkeztünk.
Pár szót kezdésnek a versenyről: Az első folyóvízi bojlis megmérettetés a Hármas-Körös gyomaendrődi szakaszán került megrendezésre, teljesen nomád körülmények között 29 csapat részvételével, 162 óra hosszban. A szervezés tökéletes volt, az egész verseny ideje alatt a szervezők maximálisan kitettek magukért, és mindenben próbálták kiszolgálni a versenyen résztvevő csapatokat. A sorsolás során megközelítőleg az utolsó harmad első felében került elő nevünk a pontyzsákból, és mehettünk helyet sorsolni. Ekkor már az „A” szektor helyei megközelítőleg elfogytak, így a „B” szektor 8-as helyét húzta ki a „Főnök”. Mivel nem ismertük a helyeket, sőt nagyjából a folyót sem, így nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget neki. Utólag kiderült, hogy nem ez volt életünk legszerencsésebb helyhúzása, ennek okait lentebb bővebben kifejtem.
A sorsolást követően minden csapat elfoglalta a számára kisorsolt helyet, így mi is útnak indultunk a B8-as állásra. Egy árnyas, fákkal tűzdelt hely volt a mienk, egy nagy kanyar csúcspontjában. Egy kicsit meglepődtünk, mikor kiderült, hogy a B7-es hely tőlünk jobbra kb. 30-40 méterre található, és így jobbra korlátozottak a horgászati lehetőségeink, de mivel a balos szomszédunk 100-120 méterre volt, így nem gondoltuk nagy problémának. Elkezdtük a tábor építést, míg vízre nem lehetett menni, majd a verseny elstartolásakor Balázs és Gábor nekiláttak az előttünk lévő folyószakasz feltérképezéséhez, letapogatásához. Ekkor jött a totális ledöbbenés. A kanyar következtében az előttünk lévő folyószakasz legsekélyebb vízmélysége 5, míg a legmélyebb része 9,5 méter volt. Ezzel még nem is lett volna gond, ha ez nem párosult volna a szemközti oldalon egy 60 fokos partfalletöréssel, padka és bármi olyan terepadottság nélkül, ahol némi esélyünk lett volna az etetés kialakítására anélkül, hogy azt a közel 3km/h sebességgel folyó folyóban meg tudjuk állítani. Ez közel sem volt hasonlítható, a „majdnem álló vízhez”, amit előzetesen a verseny ismertetőjében publikáltak. Természetesen az alámosott szemközti oldal hemzsegett a harcsákban, így, ha nem egy bojlis ponty és amur fogó versenyre érkeztünk volna, a hely tökéletes is lehetett volna. Lehetőségeink ezáltal a folyó felénk eső oldalára korlátozódtak, míg akkor is, ha itt sem voltak a legjobbak a meder természetes kialakulásai. Felénk eső oldalon is kb. 45 fokban tört le a part egysíkúan a mederig. A parttól két méterre, már több mint 2,5 méteres vizünk volt.
A versenyre készültünk magos etetéssel (tigris+kukorica), valamint változatos bojli kínálattal is, mert ugye, mint említettem korábban, nem horgásztunk még itt. A Bait Bait palettájáról a Yodat, a Tüzes Barackot, az Ébredő Erőt és a Rodint vittük magunkkal, 15, 21, és 24mm-es méretekben. Az egyik botra csak magos etetést alakítottunk ki, míg a másik háromnál bojlival próbáltuk felkelteni az érdeklődését a halaknak. Volt egy tisztán Yoda golyóval szórt etetésünk (oldódó és főzött), valamint a másik két botra egy bojli mixet alakítottunk ki a TB az Ébredő Erő, és a Rodin kombinálásával. Ezekből is megtalálható volt minden méret, valamint a főzött és oldódó változat is. Annyi változtatást eszközöltünk, hogy a két bot közül az egyikre szórtunk egy kis tigrismogyorót is. Hogy minél jobban fel tudjuk térképezni a legmegfelelőbb felkínálási módszert, így a hajszálra fűzött csalik legszélesebb eszköztárát is megpróbáltuk felvonultatni. Volt fent PVA ébredő erő wafters-el, 1 szem yoda, rodin hóemberben, és tüzes barack 16-os balance változatban kezdésnek, de a verseny első délutánja és éjszakája csendesen telt. A verseny első 48 órájában teljes mértékben kitartottunk az előre kigondolt taktika mellett, mind az éjszakák, mind a nappalok folyamán. Így napközben ezt az időszakot helykeresésére, és meder további feltérképezésére fordítottuk. Szó szerint nem volt 1 olyan négyzetméter terület a számunkra meghorgászható területen, amelyet ne térképeztünk volna fel, vagy éppen -ahol elértük- ne tapogattunk volna le. Sajnos eredménytelenül. A szemközti partszakaszt szinte lehetetlen volt meghorgászni, sok esetben a 400-500grammnyi kősúly is a folyásban, a mederben végezte. A felőlünk lévő szakaszon pedig nem tudtunk kapást kicsikarni. Próbálkoztunk mindennel a hét folyamán. Ronnie-Rig-től a ZIG rigen keresztül, a hosszú és rövid előkékkel, a fonott és fluo-carbon előkéken át a kombi előkéig. Kis horogtól a nagyobb horgokig, a vékony zsinórtól a vastagik. Akármilyen hely, előke, vagy csali változtatást eszközöltünk, az nem járt eredménnyel, és mindemellett keményen küzdöttünk a folyamatosan a zsinórón megtelepedő nyárfaszösszel is. Akár több helyen, akár csak 1-2 helyen, vagy nem is süllyesztettünk zsinórt, a sodrás hatására a folyó minden rétegében vastagon felrakódott a damilra. Így a verseny első fele eredménytelenül telt el, sok munkával és 48 óra elteltével sok lehetőség kipróbálásával. A sodrás mértékét csökkentve, próbálkoztunk előre beáztatott és felezett bojlikkal, de a verseny egyik tanulsága az volt számunkra, hogy erre, vagy az ilyen jellegű vizekre jobb megoldás az úgynevezett „párnácska” a gömb formájú bojli helyett.
A verseny féltávjánál sikerült kicsikarnunk az éjszaka folyamán egy kapást a Yoda balanszírozott golyóra, amely természetesen pillanatok alatt megtalálta a 9 méteres mélységben az összes hordalék fát, gallyat és szemetet a mederben, így annak ellenére, hogy a csónakba szállás pillanatában még volt kontaktunk a hallal, ezt a csatát ő nyerte. Ennek hatására felmerült egy kis reménysugár, hogy a szerencse faktor fordul kicsit, és talán az eddigi néma csendet majd időközönként megtöri a kapásjelzőink hangja. A magos etetésen reggel, „a lábunk” és egy benyúló fa alól újabb érdeklődőre találtunk. A versenyen minden 4kg feletti ponty és amur számított (az amur ½-ed tömeggel került be a jegyzőkönyvbe), így már fárasztás közben nagyon gyanús volt, hogy a kapás ellenére továbbra is az összesített listában hal nélkül fogunk állni. Ez be is igazolódott, hiszen első körösi pontyunk igaz makulátlan egészségnek, és kirobbanó erőnek örvendett, de nem haladta meg az értékelhető limitet. 3kg-mal mérlegeltük, majd engedtük útjára, de legalább már fogtunk halat!
A hét második felében, hogy a küzdelmünk egy kicsit könnyebb és egyszerűbb legyen az agyagos ártérben, az időjárás is megváltozott. Csütörtök este elért bennünket egy mediterrán ciklon, és egy erős zivatarcella alakült ki felettünk, így cirka 24 óra leforgása alatt nyakunkba zúdult (a hivatalos mérések szerint) 100mm csapadék, így a terület járhatatlanná vált, és térdig jártunk a sárban, nagyjából úgy, hogy ez egyben egy korcsolyapályával is felért. A sátrak alatt patakokban folyt keresztül a víz. Bíztunk benne, hogy az időjárás változás, és a kismértékű lehűlés majd kedvez számunkra, és keresni fogják a halak a mélyebb területeket, így majd változnak a viszonyok, és az addig működő sekélyebb pályákkal ellentétben a halak behúzódnak ebbe az 5-9 méter mély területre, de ez nem igazán valósult meg. Lehet tévedünk, de a mi sejtésünk alapján ebbe nagy mértékbe közrejátszott a szakasz kimondottan nagy számúnak mondható harcsaállománya, hiszen a keszeg és ponty fürdés helyett egész héten éjjel és nappal is a harcsa rablások hangja törte meg a csendet. Némelyik olyan volt, mint ha péklapáttal ütöttük volna a vizet, így ha valaki szeretne harcsázni egy jót, szívesen megadom a koordinátákat!
Csütörtök reggel, szintén a lábunk és a fa alól egy újabb, ekkor már igencsak meglepő módon, de kapás jelentkezett. Megtalált bennünket egy partizánakciót folytató, a verseny során egyetlen értékelhető halunkat megtestesítő amur. Amely folyami létéhez méltóan, elég komoly ellenállást tanúsított, és legalább egy kicsit megmozgatta adrenalin szintünket.
Ez volt a csütörtöki nap legnagyobb hala tömegre nézve, de mivel az összesítésben – mint fentebb említettem – az amur csak ½-ed tömeggel számolt be, így erről a kis díjról is lecsúsztunk, mert ebben a 24 órában volt egy másik versenytárs, akinek sikerült egy 11kg körüli pontyot mérlegelnie.
A verseny hátralevő részében az esővel ellentétben a kapások teljesen mértékben (nem, mintha addig olyan sok lett volna az a 3db) elcsendesedtek, így hiába variáltunk, próbálkoztunk, újabb kapást már nem sikerült elérnünk. Így esőtől áztatva, szombat reggel megkezdtük az összepakolást és a küzdelmet az ártérből való kijutás érdekében. Ez most sikeresebben ment, mint a horgászat. Itt szeretnénk köszönetet mondani a MOHOSZ hivatásos halőrének a segítségért, és hathatós közreműködéséért.
Az eredményhirdetés előtt a szervezők még megvendégeltek bennünket egy ebéddel, ahol a versenytapasztalatokat mindenki meg tudta osztani a másikkal, és többé-kevésbé egyetértésben megállapítani, hogy a nehézségek ellenére jövőre újra találkozunk. A díjak kiosztása, fotózás után mindenki hazafelé vette az irányt, hogy pihenés előtt még kimosogassunk minden eszközünket a vendégmarasztaló körösi sárból és agyagból.
Summa summárum, igaz kevés tapasztalattal, de tervezetten, felkészülve érkeztünk a versenyre, hogy eredményes horgászat mellett újabb tapasztalatokat gyűjtsünk, és kipróbáljuk magunkat a folyami bojlis horgászatban is. Ennek ellenére ez a verseny messze nem úgy sikerült, mint ahogy terveztük. Sok nehézségbe ütköztünk, amit lehetőségeinkhez mérten a legjobb tudásunk szerint próbáltunk megoldani, de Fortuna ezúttal nem állt mellénk. Így egy mérhető hallal, a mezőny utolsó harmadában végeztünk. Megyünk tovább, hiszen vallja a mondás is, hogy „ami nem öl meg, az megerősít!” Így van ez a versenysportban is!
Köszönjük támogatást Varga Péternek és a Bait Bait-nek!
Köszönjük, hogy elolvastátok ezt a rövid kis beszámolót, és bízunk benne, hogy hamarosan több és nagyobb sikerekről (is) írhatunk számotokra!
Horgászbaráti Üdvözlettel, a Bait Bait Carp-e Diem csapat!
Kocsis Balázs Busa Gábor Busa Gergely
„Főnök” „Bushman” „Busa G.”