Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Nem olyan régen egy barátom Homonai Zoltán meghívására egy 36 órás rapid pecára látogattam el a Boldvai horgásztóra. Még soha nem horgásztam ezen a tavon, de tudtam, hogy bányatóról van szó, azt is sejtettem, hogy nem lesz egyszerű peca. |
Maga a tó igazán szemet gyönyörködtető, kulturáltan rendben tartott víz benyomását keltette. Ez a tó is egyike a Miskolc környéki kavicsbánya tavaknak, nagy mélységek, törések, kristálytiszta víz, és gyönyörű halak jellemzik. Szerencsére Zoli már többször horgászott ezen a tavon, valamennyire ismeri a tavat, illetve lakóit. Reméltem, hogy itt is sikerül majd szép pontyokat fogni, bár volt bennem némi tanácstalanság, mert két héttel ezelőtt Látóképen nem nagyon ment a nagy távolságba történő horgászat, és Zolitól tudtam, hogy bizony körülbelül 110 méterre kell majd horgászni.
Mivel ismeretlen vízre mentem, a Bait Bait-nek szinte a teljes feedereseknek szánt palettáját elvittem, de bíztam abban, hogy azok a csalik, amik mostanra már kedvencemmé váltak, itt sem hagynak cserben. Ebben bízva 2 és 4 mm-es pelletet kevertem, amit az Álmok tengere Liquid Amino locsolóval tettem ízletesebbé, illetve egy kicsit bepaníroztam az Álmok tengere method mixszel. Arra gondoltam, hogy szokás szerint az egyik bottal egy helyre dobálok, a másikkal pedig keresem a halat. Ezért mindkét botomat method kosárral szereltem, 14es előkével, 12es horoggal és csalitüskével.
Mint írtam, kicsit aggódtam a távolság miatt, de Zoli kezembe nyomott egy 75 grammos, általa gyártott method kosarat, és egy huncut mosollyal a szája szélében, közölte: -Ezt tedd fel! Gyakorlatilag mindenféle erőlködés nélkül dobtam meg a 110 méteres távot, egy olyan bottal, amivel eddig nem sikerült 100 méter fölé mennem.
Sokáig nem volt bent a csali a vízben, mert éppen a másik botomat szereltem, amikor elkezdett visítani a jelző. Bambán néztem körül, és eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy igen, nekem van kapásom. Lerohanok a bothoz, bevágni sem kellett, hiszen a kapásjelzőtől görbült, szóval megemeltem a botot, és megdöbbentem. Karikába hajlott a bot, füstöl az orsó, csak igazából nem tudtam eldönteni, hogy mekkora súlyt érzek. De egy olyan 10 perc múlva, mikor még mindig nem sikerült megpillantanom a halat, akkor már kezdtem azt gondolni, hogy megint egy kapitális példánnyal hozott össze a sors.
Zoli ekkorra már ott állt a hátam mögött, és diszkréten röhögött…. Ő már tudta azt, amit én nem…Egy kb 3 kilós pontyot fárasztottam, kb negyed óráig. Mint utóbb kiderült, ezt a tavat is izompacsirták lakják. Hihetetlen, hogy ezek a pici,3-4 kilós pontyok mit tudtak művelni. A szemközti part elé horgásztunk olyan egy méterre. Ott volt egy olyan terület, ahova, ha sikerült rádobni, akkor kivette az ember kezéből a botot. De csak a piros csalit… Éppen ezért egy idő után csak az Ébredő Erő, illetve az Álmok tengere wafterseket tűztem fel a tüskére. Szerencsére időről időre nagyobbak is tiszteletüket tették.
Rendkívül jól elszórakoztunk, voltak időszakok, amikor kapás kapást ért, és bizony ezekkel a finom cuccokkal nagy élmény volt megfogni őket.
De volt egy árnyoldala is ennek az egésznek. Nagyon sok halunk leakadt, vagy ami kijött, annak is szét volt szabdalva a szája. Sokat gondolkodtunk, és arra jöttünk rá, hogy azért van ilyen rossz állapotban a halak szája, mert úgy mennek, mint az idegbetegek. Saját maguknak tépik szét a szájukat. Természetesen igyekeztünk minél kíméletesebben fárasztani őket, hogy legalább mi óvjuk őket.
Mindenesetre nagyon nehéz volt kivenni őket, főleg a nagyobb példányokat, teljesen leamortizáltuk magunkat estére, pedig a kora hajnali kelés ellenére, éjszaka is komolyan akartunk horgászni.
Fényváltás környékén még elcsíptünk egy két halat, de ahogy ránk borult az éjszaka, abbamaradtak a kapások. Fáradt is voltam, hideg is volt, úgyhogy kicsit változtattam a végszereléken, az egyik botomra bordás kosár került fel, és ami még fontosabb, mindkét botomra balanced bojli került, az eddig is használt Ébredő Erő és Álmok tengere ízvilágában. Próbáltam a balanced bojlikat napközben is, de nem volt rá érdeklődés. Kicsit úgy is voltam vele, hogy ha nincs kapás, akkor alszom egy nagyot. Hát a halak ezt nagyon máshogy gondolták. Nem sokkal azután, hogy elaludtam, mint egy tőr, úgy hasított bele az éjszakába a jelzőm hangja. Soha nem gubancolódtam még bele a pokrócba, hát most sikerült, úgyhogy nem sokon múlott, hogy nem úgy gurultam oda a botokhoz. Nem sikerült annyira nagyot fogni éjszaka sem, viszont egészen fél négyig nem hagytak minket aludni. Egymás után fogtuk a harcosabbnál harcosabb pontyokat, amik éjjel semmi mást nem húztak, csak a bojlit.
Elég nehezen keltünk másnap reggel, de lassan minden a helyére került, és a tegnapi csalikat használva vártuk a halakat… és vártuk… vártuk… De nem jöttek. Mintha üres kádban horgásznánk, annyira halott volt a víz.
Arról a helyről, ami tegnap ontotta a halakat, pár darab gyönyörű vörösszárnyú keszeget sikerült csak kivarázsolni. Próbálkoztunk mindennel, és mindenfelé, de mintha eltűntek volna. Néhány darabot azért sikerült elcsípni, de beállítani sehova sem tudtam őket. Igazából nem keseredtem el, mert így is nagyon szépen fogtunk.
A bányatavak mindig tudnak ilyen meglepetéseket okozni, hogy egyik nap nagyon megy, és nagy jól lehet fogni a másik nap meg mintha üres kádban horgásznánk. Az is érdekes volt, hogy ennek a horgászatnak egyértelműen a piros színű csali volt az egyértelmű favoritja. Én a legtöbb halat az Ébredő Erő, 11 milliméteres wafterrel fogtam, éjszaka pedig ugyanennek az ízvilágnak a 19 milliméteres balanced bojlijával.
Nagyon jó, de nagyon fárasztó horgászat volt, de már most várom a következő alkalmat. Ja, és a legvégén egy Homonnai Zoli féle 85 grammos method kosárral, mindenféle előkészület nélkül 135 métert dobtam, úgyhogy már csak a gyakorlás van hátra.
Horgásztársi üdvözlettel:
Boda Balázs
Bait Bait Feeder Team