Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
A Tokaji Kovács tavon eltöltött felejthetetlen 24 óra után alig vártam a következő alkalmat, mikor újra a vízparton lehetek! Bíztam benne, hogy megint ugyanolyan eredményes tudok lenni, mint Tokajban. Sőt, valahol meg voltam róla győződve, hogy az, hogy Foltost megint sikerült megfognom, az nem csak a szerencsének volt köszönhető. |
Így aztán pár nappal Tokaj után már a Látóképi víztározó partján találtam magamat.
Azt tudtam és hittem, hogy a Bait Bait csalikkal nem lesz probléma, annak ellenére, hogy keveset horgásztam eddig velük, hiszen a horgásztársak eredményei magukért beszélnek.
A Látóképi víztározó az egyik legszebb és legjobban halasított víz Debrecen környékén. Rengeteg kapitális ponty él a vízben, de a fehérhal állománya is megfelelő ahhoz, hogy finomszerelékes versenyeket rendezzenek rajta.
És pont ez adja a nehézségét is….
A keszegek és a pici 1-1,5 kilós pontyok sáskahad módjára tudják rávetni magukat a method kosárra, de én bíztam benne, hogy ez engem most el fog kerülni. Régen tévedtem ekkorát…. A keszegek ugyan nem találtak meg, de a kicsi pontyok igen. Gyakorlatilag egymás után fogtam ezeket az apróságokat, ami nem lett volna baj, csak én a kapitális egyedek miatt mentem ki a partra… És azt hiszem itt meg kell követnem magam egy kicsit… Az ember gyarló…. Azt hittem, hogy az élet tálcán fogja kínálni a szebbnél szebb pontyokat, és megint olyan beszámolót fogok tudni írni, mint amilyent nem is olyan régen. Mert a horgászbeszámolók többsége mindig arról szól, hogy hogy sikerült még nagyobbat fogni, hogy állt össze egy előre kigondolt taktika, és mennyire ügyes és szerencsés volt az adott horgász…
Hát ez nekem most nagyon nem ment… Mindennel kicsi pontyot fogtam. A waftersek teljes palettáját végig próbáltam, de egyik sem adott nagyobb halat. A sokadik kis ponty után elkezdtem gondolkodni, hogy mit nem csinálok jól… Kevertem másik etető anyagot, tettem bele nagyobb pelleteket is, nem csak a 2 millimétereseket és mindehhez az Álmok tengere method mixet adtam hozzá, az ugyanilyen ízvilágú liquiddel együtt.
Úgy gondoltam, hogy hátha a nagyobb halaknak ez jobban fog tetszeni… A végszerelék nem volt bonyolult, 14es fonott előke, 12es horog, csalitüske...
Igazából ez a stratégia sem jött be… Nem akarom az időjárásra fogni ezt az egészet, bár meg kell mondanom, hogy ami a vízparton érheti a horgászt, abból én mind kaptam… Tűző napsütéstől kezdve az özönvíz szerű felhőszakadáson keresztül mindent.
Amikor éjjel, a legnagyobb esőben egy alig 70 dekás pontyhoz mászol ki a sátorból és úgy esik az eső, hogy levegőt is nehéz venni, hát ezek eléggé horgászt próbáló körülmények. De elsősorban nem ezzel volt a gond. Az egyik este, mikor gyönyörű tükörsima lett a víz, rájöttem, hogy mi a probléma…
Egyszerűen nem tudtam addig eldobni, hogy a nagyobb halakat elérjem. Ahol horgásztam ott 170 méterre volt a túlpart és nekem dobnom kellett volna 140 métert minimum, hogy legalább valami esélyem legyen. A halak, legalábbis a darabosabbak jóval messzebb voltak annál, ameddig el tudtam dobni. Sajnos nem tartozom a távdobó bajnokok közé, jelenleg 120 méternél van egy fal, amit egyelőre nem sikerült áttörnöm. Hiába tettem fel (bármennyire is megbotránkoztató ez egy feederestől) bojlis távdobó végszerelékeket a feederre, nem ment beljebb. Egyetlen egy épkézláb dolgot tudtam csinálni, megpróbáltam 110 méterre annyira pontosan horgászni, amennyire csak tudtam.
A pici wafterseket lecseréltem a 19 mm-es balanced bojlikra, bízva abban, hogy a kicsik nem húzzák el olyan gyakran. Olyan method kosarat használtam, amibe még a 20 milliméteres golyókat is gond nélkül bele lehet tenni, és megfelelően fel lehet kínálni a halaknak.
Ezek után tény, hogy nem volt olyan sűrűn kapásom, de az egyedsúly csak nem akart növekedni. Csendes beletörődéssel vettem tudomásul, hogy nem ez a peca lesz az, amikor kapitális egyedeket fogok. Pedig azt hittem, hogy Tokaj után minden sikerülni fog. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor talán még beképzelt is voltam a peca sikerét illetően… De a valóság hamar kijózanított, mondhatnám, hogy rám is számolni kellett a vízparton, mint a boxolóra a ringben, mikor nagy pofont kap…
Lehajtottam a fejem és megpróbáltam a legjobb tudásom szerint pecázni a hátralévő egy napban. És valahol azt kell, hogy mondjam, hogy kitartásomat siker koronázta, mert ha nem is a legnagyobb, de az egyik legszebb pontyomat sikerült megfognom a tóból, egy gyönyörű sötét, már majdnem fekete hátú tőponty személyében. Aki ugyan nem volt olyan nagy, hiszen mindössze 9 kilót nyomott, de ennyit régen küzdöttem halért. Teljesen ép szája, hibátlan pikkelyezete azt mutatta, hogy bizony régen sikerült horogra keríteni. Rettenetesen örültem neki, valahol igazolva láttam azt, amit elképzeltem.
Ettől még persze ez az egy hal nem mentesít attól, hogy bizony túlságosan nagy arccal érkeztem meg a vízpartra. De ezután ez máshogy lesz. Ez a peca megtanított arra, hogy az alázat mindennél fontosabb. A horgászat, illetve a halaknak és a természetnek a szeretete az, ami miatt újra és újra kimegyünk. Engedve az ősi halászó-vadászó ösztöneinknek, újra és újra megpróbálunk túljárni a halak eszén. Minket már régóta nem az élelemszerzés vezet, hanem inkább a győzni akarás. Ha pedig kapitálist sikerül fogni, az már csak hab a tortán….
Boda Balázs
Bait Bait Feeder Team