Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Többször gondoltam már rá, hogy a Bait Bait csalikkal elkezdem körbejárni a környékbeli vizeket, hogy megtudjam, milyen eredményt érek el velük. Mint tudjuk, az élet a legjobb rendező, úgyhogy ez a terv is kicsit máshogy alakult, mint eredetileg gondoltam. De egyelőre tartottam magam a tervhez, és mivel már nagyon sokat hallottam róla, szeptember közepén egy haverommal meglátogattam egy 12 órás peca erejéig a Pazonyi Horgásztanyát. |
Ez egy mesterséges tó, rendezett, kulturált környezettel, esőbeállókkal, 5 darab faházzal, és a facebook oldal szerint hatalmas halakkal. Igen, ez egy mesterséges, ásott, „kocka” tó. Tudom, hogy még mindig tartja magát az a mondat, hogy: Kockatóból könnyű halat fogni! Lehet, hogy ez így van, mindenesetre most elmesélem a kálváriámat a Pazonyi Horgásztanyával….
Az első alkalomra, mint említettem szeptember közepén került sor. A munkámból kifolyólag sajnos nem mindig tudom megválasztani a peca időpontját, így hát akkor megyek, amikor időm van, nem pedig akkor, mikor megfelelőek a körülmények. Aznapra, mikorra a horgászatot terveztem, 50-55 km/h-s széllökéseket írt, és mivel úgy nézett ki, hogy keresztbe fog fújni a tavon, a hátsó helyek egyikét foglaltam le, mondván, hogy a szél majd úgyis odatolja a halakat. Kivételesen bejött a meteorológia előrejelzése, valóban komoly szél fújt egész nap, az én elméletem viszont nem vált be, egy darab hal nem ment a tó végébe, vagy ha igen, akkor sem sikerült horogra csalni. Pedig mindent megpróbáltam, már amit tudtam ebben a szélben, nyilván a tűpontos peca a mai nap nem ment, az erős oldalszél eléggé megnehezítette a dolgom. Egész nap egyetlen egy 7 kiló körüli pontyot sikerült fogni, pedig meg tudtam dobni azt a távot, ahol láttunk egy-két halat, meg is tudtam etetni, de valamiért aznap nem ment. Ez így a távolból már nem tűnik akkora tragédiának, de ott és akkor baromi ideges voltam, hogy nem sikerült megfejteni a halakat.
Maga a hely viszont megtetszett ezért foglaltunk az októberi hosszú hétvégére egy faházat. Rengeteget agyaltam rajta, hogy miért sikerült csak egy-két kapást elérni, és csak egy normálisabb méretű halat fogni. Annyira nem tudtam rájönni, hogy a tervezett 3 napos túra előtt egy héttel megint ott voltam a vízparton, annyi különbséggel, hogy most azoknak a helyeknek az egyikére ültem, ami a bérelt faház előtt van. Semmi mást nem vittem magammal, csak két feederbotot, amikkel meg tudom dobni a 95-100 méterre lévő túlpartot, és a Bait Bait csalik közül a wafterseket, meg a dumbelleket. Erre a pecára sima 2 milliméteres pelletet kevertem, mindenféle locsoló vagy panír nélkül. Ugyanis itt a tavon árulnak 2-es meg 8-as pelletet, és a legtöbben ezekkel etetnek és horgásznak, tehát a halak szerintem ezeket ismerik a legjobban. És valószínűleg nem is tévedtem nagyon nagyot, ugyanis első dobásra sikerült fognom egy rendkívül jó erőben lévő 11 kilós amúrt. Az egyik személyes kedvencem az Álmok Tengere 11 millis wafters, ismét beadta. Annyira meglepődtem, illetve a hal annyira elfáradt, hogy nem is fényképeztem, hanem gyorsan ment vissza éltető elemébe. Jó előjelnek tekintettem, és továbbra is ezt a csalit erőltettem.
Nem sokkal később, mintha egy sima keszeg kapás lenne elkezdett mocorogni a feeder spicc. Az első rendesebb húzásba belenyúltam, és legnagyobb meglepetésemre, tőlem olyan 90 méterre, kiugrott egy tok a vízből. Fogtam már tokot, de egyrészt a kapás alapján nem ennek gondoltam, másrészt az eddigiek sosem bukfenceztek a levegőben. Viszonylag hamar partra került ez a hal is, és nagyon gyorsan megpróbáltuk visszaengedni, nehogy valami baja legyen. Itt már kezdtem örülni, hogy végre normális pecában lesz részem, sok izgalmas fárasztással, és gyönyörű halakkal.
Még egy koi kárászt is fogtam, és bíztam benne, hogy az aranyhal teljesíti a kívánságom…
Hát ez sem jött össze. Amilyen jól indult a peca, annyira hirtelen vége lett a halfogásnak, igaz, hogy közben eleredt az eső, meg elkezdett fújni a szél is, de azért még egy pár kapást el tudtam volna viselni. De legalább a szélben megszáradt a merítő… J
Megint az agyalás ment, hogy az egy hét múlva esedékes túrán mit és hogyan csináljak. Szerencsére időközben megjött a rendelésem is a Bait Bait-től, meg beszéltem pár emberrel, akik régebb óta horgásznak a termékekkel, mint én, hogy ajánljanak valamit, mert én még nem ismerem annyira a hideg vízre ajánlott csalijaikat. Azt tudtam, hogy pelletet mindenképp a tónál fogok venni, de szerephez fog jutni az Álmok tengere, a Tüzes barack és a Mentor friss főzött golyó is. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit kellene csinálni, és arra jutottam, hogy az egyik boton nagyon finom cucc lesz, 12-es horog, 10-es fonott előke, a másik, pedig egy kimondottan nagyhalas, bordáskosaras végszerelék.
Mintha hasonló forgatókönyvet írt volna az élet, mint a múltkor, nem sokkal a horgászat megkezdése után a bordáskosárral szerelt bot spicce életre kelt, és jelezte, hogy bizony érdeklődő van a túlsó oldalon. Egy horgászatnál az első kapás mindig nagy öröm. Tulajdonképpen az dönti el, hogy jó felé keresgélsz, már ami a halak aznapi ízlését jellemzi. Ez a tükrös, aki megéhezett a 19-es Tüzes barack balanced bojlira, mint később kiderült a túra legnagyobb hala lett, a maga kicsit több mint 16 kilójával. Elmondhatatlanul örültem neki, hiszen rá vártam, már szeptember közepén is. Rendkívül jó erőben volt, ráadásul, mint később megtudtam, ez a hal eddig nem szerepelt a nyilvántartásban, tehát ha megfogták is, akkor is régen.
Nemsokkal ezután egy kisebb testvére, tette tiszteletét, szintén erre a bojlira. Ennél jobb kezdésről nem is álmodtam. Meglehetősen hosszú fárasztás után, egy csodaszép, hibátlan 12 kilós töves pihegett a bölcsőben, és teljes nyugalommal tűrte, hogy lefényképezzem.
Biztos voltam benne, hogy megtaláltam azt a csalit, ami majd most működni fog, és fogunk majd vele szép halakat. Mondanom sem kell, természetesen nem így történt. Aznap ez volt az utolsó hal, és kapás is. Megint tudomásunkra hozta a tó, hogy bizony nagyon óvatosan adja a kincseit. Az éjszaka gondolkodással, majd szereléssel telt. Arra gondoltam, hogy másnap reggeltől fogva elkezdek nagyon koncentráltan methodozni, és módszeresen végigpróbálom az összes csalit. A másik boton maradt a bordás kosár, és a balansz bojli, hátha jön rá valami nagyobb jószág. Ezzel a csali, illetve előkecserélgetéssel elvoltam egy darabig, és mikor pár órával később elkezdtem volna feladni a harcot, a Tüzes barack dumbellre, aminek a locsolójával még a kosarat is bekentem, határozott húzással jelentkezett valaki. Egy duci, gömbhal alakú tükrös volt a tettes, aki megéhezett erre a figyelemfelkeltő csalira.
Kíváncsi voltam, hogy mindez csak szerencse volt-e, ezért visszadobtam ugyanazt a csalit. Nem sokkal később megint eltekerte valami a spiccet ezúttal egy 10 kiló körüli tőponty. Kíváncsiságból a másik botra visszatettem a Tüzes Barack balanced bojlit, de erre nem volt érdeklődés. Csak a method kosár, rövid előke, szilikonkarika adott halat. Ugyanis innentől kezdve körülbelül óránként kapás volt. Többek között egy gyönyörű 15+-os púpos tőponty is, aki szintén az egyik legszebb hala lett ennek a túrának.
Onnan gondolom, hogy csak ez a végszerelék volt nyerő, mert adtam a szomszédnak csalit, aki a harmadik vagy negyedik hal után átjött és érdeklődött, hogy mivel horgászom, mert neki tegnap reggel óta egy kapása sincs. Nem sokkal később át is mentem, és megmutattam, hogy hogyan tegye fel, illetve, hogy hogyan csinálja meg a végszereléket. Valami tényleg működhetett, mert ezután rögtön elhúzta neki is egy ponty. Fényváltáskor még volt egy kapás, de a sötétség beköszöntével a spiccek is mozdulatlanságba dermedtek. Egész éjszaka egy csippanás sem volt, igazából nem is bántam, mert azért elfárasztottak a halak, és előző éjjel sem aludtam sokat. Másnap reggel ott folytattam, ahol előző este abbahagytam. Még le se főtt a reggeli kávé, már egy gyönyörű színekben pompázó 8 kiló körüli nyurga formájú tövest tarhattam a kezemben. És innentől kezdve elkezdődött egy álom. Volt egy hely a túlpart előtt, amit ha sikerült pontosan megdobni, akkor biztos lehettem benne, hogy pár percen belül kapás lesz. Ennél már csak akkor húzta el gyorsabban, ha átmentünk etetni. Mihelyst a vízbe csobbanó pelletek hangját hallani lehetett akkor biztos lehettem benne, hogy 2-3 másodperc és a spicc is görbülni fog. Szinte egymás után jöttek a halak. Gyönyörű hatalmas egészséges pontyok, amúrok vegyesen.
Aznap én lettem a tó dílere, ugyanis, aki arra járt és érdeklődött, hogy mivel fogok, és esetleg kért, annak adtam. Vasárnap szinte csak és kizárólag a Tüzes barack dumbellel lehetett halat fogni, semmi mással. Körülbelül 12-13 halat sikerült fogni aznap, ami azt jelenti, hogy a 3 napos túra alatt több, mint 20 darabot fogtunk. Ezek közül három volt 10 kiló alatti, a többi az mind 10+, sőt az egyéni amúr rekordomat is sikerült megdönteni, egy 14 kilós gyönyörű torpedóval.
Örülök, hogy sikerült végre ezen a tavon is gyönyörű halakat fogni, még akkor is, ha ez csak harmadjára jött össze. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek még ide, hiszen kíváncsi vagyok, hogy ugyanez a víz tavasszal, vagy éppen nyáron milyen. Köszönöm Petrilla Csabának az értékes információkat, amik nélkül nehezebb lett volna, valamint a Bait Bait-nek a nagyszerű csalikat, amik ismét bizonyítottak.
Boda Balázs
Bait Bait Feeder Team