Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Ki ne szeretne egy saját tavat? Ez a kérdés merült fel bennem, amikor egy barátom meghívott a nagycsepelyi Wild and Free birtokra egy 48 órás pecára. |
Szokásomnak megfelelően megpróbáltam minél több információt kideríteni a tóról, de szinte semmit sem sikerült megtudnom. Annyit azonban igen, hogy ha horgásznak is a tavon, akkor sem sokat. Szóval az a fajta leterheltség, ami a telepített tavakra jellemző, itt valószínűleg nem lesz.
Ennek megfelelően szinte mindent magammal vittem, amit a Bait Bait kitalált a feedereseknek, nem csaliban volt hiány, hanem ennyi minden kipróbálásához többször 48 óra is kevés, bíztam benne, hogy hamar rájövünk a hely titkára.
Nagyon izgalmasan hangzik…. 48 órára lesz egy saját tavad… amiről nem tudsz semmit…
Vegyes érzelmekkel érkeztem meg a tóhoz, a környezet az valóban káprázatos, mind a ház, mind a tó fantasztikus helyen van. Mint egy képeslap….
Természetesen ilyenkor nem úgy működik a dolog, hogy leülök valahova, aztán majd meglátjuk. Azt beszéltük a barátommal, hogy a halmozgás biztos segítségünkre lesz, meg csónakkal is be akartunk menni, egy kis iszapot, illetve mélységet nézni. Idáig jutottunk, amikor mindketten egy sötét mozgó foltot fedeztünk fel a víz tetején…. Neeeee…. törpéről nem volt szó….
Magamban szépen csendben eltemettem az egész pecát, lévén szinte kizárólag halas pelletet és apró csalikat hoztam magammal. De szerencsére nem törpeharcsa ivadékokat láttunk, hanem ebihalakat. De rengeteget! Éjszaka azt is meghallottuk, hogy honnan van ennyi.
Megkönnyebbülten kevertem be egy kis Tüzes Barack pellet mixet, igazából nem tudom miért ezt, valószínűleg ez akadt a kezembe. A hely, ahova horgásztam, az olyan 110 és 130 méter között volt, rögtön a vízparti fák alatt. Kicsit keményebb végszereléket is csináltam, mert nem tudtam mire számítsak.
Aztán telt-múlt az idő…A barátomnak egészen finom szerelékkel, meg élő csalival sikerült pár apró keszeget, kispontyot becsapnia, de methodra semmi…
Teljesen tanácstalanul álltam, főleg azután, hogy eléggé sokféle csalit kipróbáltam, de semmi nem vezetett sikerre. Bíztam benne, hogy az este meg az éjszaka kárpótól.
Késő délután jelentkezett egy füstölős, botgörbítős kapással az első komolyabb méretű jelentkező, a maga kb 2 kilójával, de fárasztani hatalmas élmény volt. Ezek a halak viszonylag ritkán vannak megfogva, ennek köszönhetően tényleg az életükért küzdenek. Egyik kapás követte a másikat, már nem is fényképeztük az összeset, mert mindegyik szinte ugyanaz a méret volt, egyszerűen nem tudtunk nagyobbat fogni.
Néha még ezekkel a picikkel is meggyűlt a bajunk, köszönhetően a vízben előforduló száraz ágakkal, és bizony volt, amikor a halak nyertek. Nagyon jól elszórakoztunk, de egyszerűen nem bírtunk nagyobbat fogni ezeknél a kis izompacsirtáknál. Éjjelre elcsendesedett a tó, a halak hagytak minket aludni, ellentétben a békákkal J
Jól indult a másnap, hiszen egy viharos fárasztás után megjött a túra addigig legnagyobb pontya, egy csodálatos töves!
Az a jó abban, ha saját tavad van, hogy akárhova leülhetsz horgászni. Már a tegnapi körül nézésnél beszéltük, hogy a szigetre mindenképpen bemegyünk horgászni, egyrészt azért, mert ott volt árnyék, másrészt akadtak ígéretes helyek.
Én a method mellett tettem le a voksot, és a várható halak nagysága miatt kicsit más felszereléssel készültem. 20as monofil előkét kötöttem, 10es horoggal, tüskével. A tegnapi maradék Tüzes Barack pellethez adtam egy jó adag YO.-DA Prémium method mixet, vittem egy kis Ébredő erő feeder jamet, meg az egyik kedvencemet, az Ébredő 7x10es waftert. A szigetről kényelmesen meg tudtam dobni a kb 67 méterre lévő fák alatti partszélt.
Rengeteg hal volt előttem, néha le sem kellett tenni a botot, húzták ki a kezemből. Az volt a legjobb az egészben, hogy nem tudtad mekkora lesz a következő, hiszen volt, hogy egy 8 centis kispontyot fogtam ugyanazzal a csalival, majd rögtön utána egy „normális” méretűt.
Itt sikerült a túra, és talán a tó egyik legnagyobb halát is megfogni, egy csodálatos 7.80-as hibátlan töves személyében. Karikába hajtotta a medium-light feedert, igazi kuriózum volt a fárasztása.
Délután a szigetről visszamentünk a másik helyre, a 7x10es Ébredőt lecseréltem egy YO.-DA 10-es könnyített oldódó bojlira, a kosárba szánt kaja, viszont maradt ugyanaz, annyi eltéréssel, hogy Ébredő feeder jam helyett, a YO.-DA betainos locsolót használtam. Hogy ennek a váltásnak köszönhetően, vagy annak köszönhetően, hogy kicsit máshol kezdtem horgászni, egyre darabosabb halakat sikerült fogni. Igaz, nem volt olyan sűrűn kapás, de ami jött, az mind 6-7 kiló között volt.
Lehet, hogy van 10+-os ponty a tóban, nem tudom. De,-és erre már első este rájöttem- ez most nem arról szól, hogy ki fog nagyobbat. Ide nem azért jönnek az emberek, mert nagy halat akarnak fogni, azt máshol is megtehetik. Volt a helynek valami olyan varázsa, ami felerősítette azt a lassan már elfeledett érzést, amikor minden halnak rettenetesen tudtál örülni, legyen az bármekkora. Persze, a horgász mindig nagyobbat akar…én is…mindenki…
És kell is a rekordokat kergetni, de néha nem árt, ha csak ott ülünk a parton és pecázunk. Mindegy mekkora halra, mindegy mennyi kapással…. Csak azért, mert jó! Mert valaha ezért szeretted meg a pecát….
Horgásztársi üdvözlettel:
Boda Balázs
Bait Bait Feeder Team
