Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Azt hiszem, ahhoz kétség nem férhet, hogy a Látóképi horgásztó az egyik legjobban halasított víz Debrecen környékén. Én is viszonylag sokat járok oda, mert érdemes akárcsak pár órára is kimenni, horgászni egy kicsit. |
A halfauna rendkívül széles a fehérhalaktól a 30+-os matuzsálemekig, mindenfajta hal megtalálható a tóban.
Feederbotos horgászként néha-néha belefutok egy-egy nagyobb példányba, de nyilván nem tudjuk felvenni a versenyt a bojlisok eredményeivel. Ennek ellenére, ha több napra megyek, akkor mindig megpróbálok rámenni a nagyobb pontyokra, így történt ez most is, vasárnap délutántól kedd éjszakáig faggattam a tavat.
Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne megfogni a nagyobb pontyokat, és arra jutottam, hogy ha nem csak néha-néha akarok 10 feletti pontyot a bölcsőbe fektetni, akkor valamit muszáj átvenni a bojlisoktól. Feedernél, methodozásnál a végszerelék nagyjából adott, a 20as golyó csak pár method kosárba fér bele, meg az már azért nekem is sok, szóval valamit ki kellett találni.
Arra jutottam, hogy ha a végszerelék marad, akkor viszont az etetéssel kell kezdeni valamit. Ennek megfelelően kétféle képpen etettem. A főtt, illetve a csemegekukoricát spombbal juttattam be, a 20-24-es golyókat pedig dobócsővel.Szerettem volna minél hamarabb a területre csalni a halakat és aztán ott is tartani őket. Természetesen a pellettel töltött method kosárral igyekeztem pontosan horgászni, ennek végül meg is lett az eredménye...
Tudom, hogy ezt a fajta etetést meglehetősen furcsa egy napon említeni feederezéssel, mert valljuk be, a dobócsövezés nem annyira feederes technika része.
Csalik tekintetében kicsit tanácstalan voltam, mert ezzel az etetéssel, ha rossz ízt választok, akkor biztos, hogy nem tudom megfogni azt, amiért jöttem.
Egyik kedvenc nyári csalim az Álmok tengere, ez igaz methodra és bojlira egyaránt. Ráadásul ezekben a felmelegedett vizekben jól szokott működni. A másik bojli az a Hívó szó volt, ami régi kedvenc csalim Látóképen.
Szóval ez volt a terv, izgatottan vártam, hogy hogy fog beválni.
A kosárba hasonló ízvilágot kevertem, mely az Álmok Tengere pellet mixből, Yab-ba pellet mixből, illetve egy kevés 4-es pelletből állt. Locsolókat és egyéb attraktorokat nem használtam, mert nem akartam, hogy a dévérek teljesen ráálljanak az etetésre.
Mivel délután mentem ki, ezért eléggé estébe nyúlt, mire minden a helyére került...
Ez a fajta feederezés ez nem egy kapkodós horgászat, 15-20 percenként dobtam újra, és talán egy óra is eltelt, mikor megérkezett a túra első hala, egy szép töves személyében.
Nagyon örültem neki, mert igazolódva látszott az, amit kigondoltam. Az első éjszaka jött még egy töves, ami ha nem sokkal, de kisebb volt előző társánál.
Reggel aztán újrakezdődött az etetés... Spombbal a kukoricát, csővel a bojlit.
Ez nem volt egy pontos etetés, de úgy gondolkodtam, hogy ha már az előttem lévő területen vannak a pontyok, akkor megtalálják a kosarat, a lényeg, hogy ott legyenek.
Rögtön az etetést követően szinte dupla kapásom volt, két kisebb ponty szeretett volna körülnézni idekint.
Ahogy melegedett az idő, úgy maradtak abba a kapások, próbáltam változtatni, de semmit sem húzott, úgyhogy visszatettem az Álmok Tengerét, és inkább etettem egy kicsit. Nem sokat, kb 10-15 szem bojlit. Illetve etettem volna, ha 5 szem után nem húzta volna el ellentmondást nem tűrően a távolabbi szereléket valaki.
Rögtön az elején éreztem, hogy ez nem akkora lesz, mint eddig, lassan tudtam csak húzni a part felé. Mikor közelebb ért akkor láttam, hogy egy gyönyörű töves a tettes. Kicsit azért remegtem, mert a vízen keresztül is látszott, hogy nem lesz az az apróság, legalábbis feederes szemmel semmiképp sem. Igyekeztem nagyon óvatosan fárasztani, mert azért ezeket a halakat jópárszor megfogták már, és a feederen nem kettes horog volt.
És ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szemem sarkából láttam, hogy a másik bot spicce is bekanyarodik... De, hogy még jobb legyen a rendezés, az eddig fárasztott halnak a szájából sajnos kiakadt a horog. Gyorsan ledobtam a nádba a botot, és felvettem a kapcsolatot a másikkal. Imádom azt az érzést, amikor "bevágás" után, tényleg olyan, mintha fába húztad volna a horgot. Kimerevedik minden, minden másodperc perceknek tűnik. Aztán előbb utóbb valaki enged. Ez most a hal volt, és szépen lassan hagyta magát kivontatni. Néha ugyan beleállt még, de azért jövögetett. A feederbottal való fárasztás legnehezebb része, amikor már előtted van a hal, de fel kell húzni a fenékről. Ez nem mindig egyszerű, főleg mélyebb vízben. De most szerencsém volt, és egy olyan 15 perc múlva a merítőben pihegett a legnagyobb Látóképi pontyom, amit feederrel fogtam.
Gyönyörű, hibátlan példány, és hatalmas élményt adott a fárasztása, pedig pontyos berkeken belül nem is volt nagy, 14.8 kiló.
Gyorsan visszaengedtem, és nem is kellett sokat várni, megint eltekerte valami a spiccet. Ő egy kicsit kisebb töves volt, de bőven felette volt a 10 kilónak ő is.
Itt már biztos voltam benne, hogy mind az etetés, mind a csalikombináció működik.
A 16-os Álmok Tengere balansz összefaragva egy 8as popup felével, vagy egy 10es popup ⅓-val, egy relatív nagy csalit eredményezett (feederes szemmel), pont elég nagyot ahhoz, hogy a dévérek már ne bántsák, legalábbis ne nagyon, de még azért beleférjen a method kosárba.
Mindez egy 15lb-s fonott előkén egy 8as Wide Gape LS horog alatt. Teljesen harmonikusan tudott működni ez az összeállítás. Az egyébként is könnyű balansz golyót tovább lehetett könnyíteni a popuppal, de ez csak annyit változtatott, hogy a csali éppenhogy csak lebegett a method kosár felett. A másik botra dupla 11es Álmok Tengere wafters került.
Ezután pár kisebb, 6-7 kilós ponty tette tiszteletét, majd, mivel a meteorológia azt jelezte, hogy egész héten nem lesz csapadék, egy elég komoly felhőszakadás érkezett, rendes széllel.
Botok ki, én be az autóba, mert erre a túrára csak egy ágyat és egy hálózsákot hoztam, mondván, hogy úgyse fog esni. Hát ez nem jött be, úgyhogy mikor 1,5 órával később visszaállítottam a szél által felborított fotelt, visszahúztam a bölcsőt és a kukoricásból kimentettem a mérlegelőt, mehetett tovább a peca. Mivel a vihar rendesen felkeverte a vizet, és kicsit le is hűtötte, ezért arra gondoltam, hogy ideje más csalit is kipróbálni, hasonló formációban.
Választásom a Tüzes barackra esett, amit ugyanúgy kínáltam fel, mint az Álmok Tengerét.
Jó döntésnek bizonyult, mert nem sokkal később megint átmeneti vendégem lett a bölcsőben.
A következő nap annyiban hozott változást, hogy feltámadt a szél, és bizony elég rendesen fújt egész nap.
Ezért a nádfal melletti pecát sajnos fel kellett adnom, mert nem tudtam pontosan meghorgászni azt a 125 métert ahova klipszelve voltam. Kb 10-15 méterrel vettem rövidebbre a távot, de nagyon sokáig nem adott halat, ellentétben a közelebbi, teljesen a mederben lévő végszerelékkel. Amit, számomra is meglepő módon, de megtaláltak a balinok. 8 darabot fogtam zsinórban, olyan 1-2 kiló körülieket, amik szinte rávetették magukat a fenéken levő csalira.
Ez jó játék volt egy darabig, de aztán pár métert arrébb mentem az etetésről és akkor már nem bántottak.
Délután viszont életre kelt a távolabbi bot, határozott botgörbítős kapással jelentkezett egy illető, aki aztán meglehetősen vehemensen védekezett, talán az egyik legkeményebb fárasztás volt a túrán.
Minden partmenti bokrot, bedőlt fát célba vett, 15-20 métert zsinórt kért többször is, pedig még messze nem volt partközelben, szóval harc volt a javából. De szerencsére nemsokára ő is a bölcsőben pihente ki magát. Egy gyönyörűséges majdnem fekete tükröst sikerült fogni, aki talán a legszebb hala lett a túrának.
Úgy látszik összeállt egy csapat az etetésen, mert, ahogy visszadobtam, szinte rögtön utána megint elhúzta egy szebb töves, és ez így ment egy darabig. Zsinórban 5 pontyot fogtam erről a helyről, aztán abbamaradtak a kapások. Valahol nem bántam, hiszen nem sok volt már hátra a horgászatra szánt időből.
Látókép most elkényeztetett, gyönyörű pontyokat sikerült fogni feederrel, szám szerint 22 darabot, de ezeknek a halaknak majd a fele 10 kiló körül, vagy felette volt.
Ez egy kivárós peca volt, volt olyan, hogy akár 30 percet is bent volt a kosár, és csak utána húzta el.
De sem az etetés, sem a csaliméret nem a pörgős pecára lett kitalálva, hanem inkább a nagyobbak becserkészésére. Sok horgásztársam van, aki szereti ezt a fajta horgászatot, ráadásul ezt akkor is lehet csinálni, ha egy baráti társaság jön össze, és történetesen nem mindig a peca az első, hanem van némi beszélgetés, iszogatás...
Nagy élmény feederrel fárasztani ilyen méretű és erős halakat, jobban megdolgoztatja mind a horgászt, mind a felszerelést.
Kívánom mindenkinek, hogy aki esetleg kipróbálja ezt a pecát, vagy már többször horgászott így, legalább akkora élményben legyen része, mint nekem ezalatt a röpke 55 óra alatt!
Horgásztársi üdvözlettel,
Boda Balázs
BaitBait Feeder Team