Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Még januárban beszéltem meg pár barátommal, hogy idén együtt el kellene menni az Ohat III. horgásztóra. Nekem nem volt már ismeretlen terep teljesen, de ebben az évben még én sem voltam ott, így hát kíváncsian vártam, hogy milyen meglepetéseket tartogat a tó. |
A korábbi tapasztalatok tükrében talán egy kicsit egyszerűbb volt a felkészülés, már ami a csalikat illeti. De azért itt is értek meglepetések.
Ohatról tudni kell, hogy fantasztikus halállománya van, rengeteg 10+-os ponty, 120 kiló feletti harcsák és gyönyörű 2-3 kilós dévérek lakják. De nem mindig egyszerű őket megfogni. Sőt, néha napokat el lehet tölteni kapás nélkül, viszont ideális terep a távoli nagyhalas feederezéshez, amit én annyira szeretek. Ennek tudatában nem is variáltam túl az előkészületeket. Két nagy feedert vittem, amivel stabilan tudok 120 méter fölé horgászni, meg azért eltettem egy könnyebb pálcát is, hogy ha nagyon nem megy semmi, legalább a hatalmas dévéreket élmény lesz vele megfogni.
Minden készen volt fejben és felszerelésben egyaránt, így nagy lelkesedéssel vágtunk neki a több napos túrának, lelkesedésünket az sem kisebbítette, hogy elég komoly viharokat és esőket mondtak, de szerencsére nem vagyunk cukorból, különben is kit érdekel az eső….
Ez egészen addig így volt, míg rögtön az első éjszaka, négy egymás utáni viharnak köszönhetően nem kezdett el átfolyni a sátoron a víz. Hirtelen, éjjel kettőkor nem is tudtam mást csinálni, minthogy kalapáccsal megpróbáltam valami árokszerűséget kaparni a sátorban, keresztül az ágy alatt, hogy arra folyjon a víz. Ez tulajdonképpen sikerült is, úgyhogy az elkövetkező napokat a saját patakom felett töltöttem hiszen szinte minden éjszaka szakadt az eső. Ez Ohaton is azt jelenti, hogy tokától bokáig tiszta sár leszel egy pillanat alatt. Szerencsére a patak miatt a sátorban maradt száraz rész, de innentől kezdve mindegyik sátras túrára viszek magammal ásót, hogy körbe tudjam ásni a sátrat, ha esetleg szükséges.
Azt mondják, hogy Ohaton etetni kell, sokat sokszor… Én most inkább a minőségi kajára helyeztem a hangsúlyt, magot nem is vittem magammal, inkább a 15 mm-es bojlik jutottak szerephez, abból is az Álmok tengere, (amire tulajdonképpen az egész horgászatot építettem) a Rodin és az Ébredő erő.
Még több, mint két évvel ezelőtt, mikor még nem voltam csapattag, kijöttem Ohatra horgászni, és emlékszem, hogy bizony az Álmok tengere család szépen adta a halat. Ezért gondoltam úgy, hogy talán most is működni fog.
Mivel nagy halakra horgásztam, a szokásos 2 és 4 millis pelleten kívül, 6-os pelletet is áztattam be. A nagyobb method kosárba simán bele lehet tölteni, csak egy picit többet kell hagyni puhulni. Mostanában a panírozás helyett egyre inkább a dupla töltést szoktam alkalmazni, mikor a pellettel megtöltött method kosárra még rákerül egy sapka, valami minőségi method mixből, jelen esetben egy intenzív halas mixet használtam, és bíztam benne, hogy a halaknak is tetszeni fog, amit kitaláltam.
Az volt a tervem, hogy kiklipszelem a spombot olyan 110-115 méter környékére, azt megetetem, és a feederrel egy kicsit az etetés mögé fogok horgászni. A spombba a bojlik mellé még egy kis kendermag és lenmag pellet is került, de csak kevés, mert nem akartam, hogy az apróbb halak ráálljanak az etetésre. A végszerelék szintén a legegyszerűbb volt, de a várható halak nagyságát, meg a bot erősségét figyelembe véve, 16-os fonottat és 8-as horgot kötöttem, 10-es tüskével, amire egy szem Álmok tengere 10-es pop up került. Annyi volt talán más, hogy a szokásos rövid előke helyett, mivel Ohat eléggé iszapos, 12-13 centis előkét kötöttem. Itt Ohaton sem horogszüzek a halak, van, amelyiknek eléggé csúnya a szája, sokszor előfordul, hogy leakad a hal, főleg ilyen távoli feederezésnél. Sajnos az első pár kapásomat nem sikerült megfogni, úgyhogy horgot cseréltem, és a következő érdeklődőt már bölcsőbe is tudtam fektetni.
Ez után is voltak vesztett halak sajnos, de szerencsére csak elvétve. Viszont az igazán kapitális példányok egyelőre elkerültek. Sokat fogtam ezekből a 8-9 kilós pontyokból, valószínűleg a 15-ös bojlira meg a pelletekre jobban ráálltak a kisebb példányok, de tulajdonképpen teljesen jól szórakoztam, működött minden.
Másnap azonban csak nem hagyott nyugodni a kisördög…. Nem létezik, hogy itt csak 100 méter felett lehet rendes halat fogni. Szóval egy hirtelen ötlettől vezérelve felszereltem a 3,6-os feedert, ami egy lágy pálca, és nekiálltam 60 méterre kiakasztott klipsszel ütemesen methodozni, hátha ezeket a 8-9 kilós halakat itt is meg tudom fogni. Ugyanazzal a kajával, amivel bent, de a tüskére most 8-as Tüzes barack popup került, némi Tüzes barack varázsfüsttel, a nagyobb felhő kedvéért. Jól indult a dolog, már a harmadik dobásra sikerült egy 2,5 kilós dévért fogni, aztán még kettőt, aztán… már a kapásból látszott, hogy ez nem keszeg lesz.
Ahogy felemeltem a botot, elindult a hal befelé, még éppen volt annyi időm, hogy ki tudtam akasztani a klipszből a zsinórt, és kezdetét vette egy bő 30 perces fárasztás, aminek a jutalma egy 16.70 kilós gyönyörű töves volt.
Elmondhatatlanul örültem neki, hiszen ilyen finom felszereléssel ekkora halat még nem fogtam. De a 10-es fonott előke és a 12-es szakáll nélküli horog nem hagyott cserben. Ezután sikerült még erről a távról jó pár, bár kisebb pontyot fogni, egészen addig, míg meg nem állt el a szél.
Most ez a rövid táv csak szembe szélben működött. Próbáltam másnap is, mikor szélcsend volt, de még a dévérek is eltűntek, míg azért a benti táv, ha nem is 20 percenként, de folyamatosan adta a halat, de egyre ritkábban. Nagyon változékony időnk volt, folyamatosan váltották egymást az esős és napsütéses időszakok, az éjszakai pecát meg rendre elmosta az eső.
Most is, mint eddig szinte mindegyik ohati pecámon beleakadtam egy atomtengeralattjáróba, ami köszönés nélkül távozott és vitte magával a szerelékem is. Valószínűleg a pontykapások csökkenésében szerepet játszott, hogy egy harcsa randalírozott az etetés környékén, de Ohat ilyen, ezt be kell kalkulálni. De így is nagyon jó, fárasztó horgászat volt, a távoli dobások, a napi többszöri spombozás, meg hát a halak is igen jó erőben voltak! Csalik tekintetében az Álmok tengere volt a favorit, úgy ahogy azt előre sejtettem, vagy csak azért az, mert azzal horgásztam a legtöbbet, nem tudom. De szép halakat, köztük a túra legnagyobb pontyát adta a jó öreg Tüzes barack, és mikor sokáig nem jött semmi, akkor egy ima azért segített, a Lelkésznek is köszönhettem pár szép példányt.
Gyönyörű példányokat sikerült horogra csalni, tényleg mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha teheti látogasson el ide, akár csak pár nap erejéig, mert nagyon jó horgászatban lehet része. Egészséges, gyönyörű pontyok a Hortobágy kellős közepén! Ennél nem kell több! Az utat meg majdcsak megcsinálják egyszer, hogy kicsit komfortosabban lehessen pakolni ki-be főleg nagy esők után… Mindenképpen visszatérek még ide az ősz folyamán, kíváncsi vagyok, hogy akkor milyen arcát mutatja majd a tó. És tényleg nem hagyom otthon az ásót…
Horgásztársi üdvözlettel:
Boda Balázs Bait Bait Feeder Team