Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
A tavaly szeptemberi peca végén megbeszéltük Homonnai Zoli barátommal, hogy idén visszatérünk valamikor erre a tóra. Egyrészt azért, mert szép, másrészt meg azért, mert igazi erőgépek lakják. Már akkor is azt beszéltük, hogy milyen csodálatos élmény lenne innen kivarázsolni egy 10 kiló körüli pontyot. Sajnos tavaly ez nem adatott meg, de bíztam benne, hogy talán idén menni fog, lesz rá közel 60 óránk. |
Pénteken reggel érkeztünk meg a tóra, ami most teljesen más arcát mutatta. Hiába írunk április végét, a természet nagy lemaradásban van. A fákon, bokrokon még alig zöldellenek a levelek, hajnalban még mindig fagyok vannak, meglehetősen hűvös és szeszélyes volt az időjárás eddig. A víz talán 6-7 fokos lehetett, és meglepődve láttuk, hogy majd egy méterrel magasabban van, mint tavaly szeptemberben.
Az volt a terv, hogy tekintettel a tavaszra, és a felmelegedő vizekre, megpróbálunk annyira közel dobni a túlparthoz, amennyire csak lehet. Ez olyan 110 métert jelentett, amit a Zoli által készített method kosarakkal simán meg lehetett dobni… sőt, sajnos néha még többet is… Én azért egy markerrel megnéztem a területet előttünk, de semmi különlegeset nem találtam. Teljesen sík terület volt előttünk 6 méter körüli mélységgel.
De úgy nézett ki, hogy a túlpart megint működik, mert Zolinak pár perccel bedobás után már el is húzta egy, már-már szokásosnak mondható, 3-4 kiló körüli ponty, majd nem sokkal később még egy. A taktika működött, már csak a nagyobbakat kellene valahogy megfogni…. Felezett és egész oldódó bojlival etettem bízva abban, hogy talán erre az összetételre nem állnak rá annyira a kisebb pontyok.
Zoli elmondásából, illetve abból a két halból, amit fogott, kiderült, hogy most mintha a banános csali jobban működne, mint a többi. Ebből kiindulva a Rodin (A Gondolkodó) method mixet kevertem be, körülbelül fele-fele arányban mikropellettel, és csalinak pedig az új 6x8-as dumbellt használtam, természetesen szintén a Rodint, a másik botra pedig ugyanennek az ízvilágnak a 16-os balanszírozott bojliját raktam.
Sokat nem kellett várni az első halra nekem sem, a 6x8-as picike sárga csali nagyon megtetszett valakinek. Meglepődve konstatáltam, hogy a hideg víz ellenére ugyanolyan erősek a halak, mint tavaly, és mindent megtesznek, hogy szabaduljanak. Rendesen elleptek minket a kisebb pontyok, amivel természetesen nem volt semmi gond, mert nagy élmény volt birkózni velük, de azért én továbbra is reménykedtem a nagyobb halakban. Próbáltam horgászni az etetés szélén is, ennek néhány beszakított kosár lett a vége ugyanis volt egy bedőlt fa a vízben, amiről nem tudtam, hogy meddig tart. Mire kiderült addigra vagy 3 method kosaram a fa fogságában ragadt.
De lassan-lassan, a mindig más irányból és más erővel fújó szél ellenére is, megtaláltam, hogy hova kell dobni, aminek az lett az eredménye, hogy a sok apróság mellet sikerült már pénteken egy-két nagyobb, ámde csodaszép hibátlan pontyot is kivarázsolni a fa mellől.
Egyiknél sem hiányzott sok, ahhoz, hogy 10 kiló felett legyenek, de igazából ez akkor annyira nem érdekelt, mert fantasztikus harcosok voltak, és amikor végre partra kerültek, akkor meg nem tudtam betelni a látványukkal, hogy ebben a tóban is mennyire gyönyörű halak élnek. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de szinte egész nap ettek a halak, de nekem csak a 6x8-as Rodin dumbellre volt kapásom. Érdekes hogy ha lemaradt a locsoló akkor sokkal később vagy egyáltalán nem is volt kapás.
Naplemente után viszont teljesen megváltozott a helyzet. A kapások a dumbellre teljesen abbamaradtak, viszont elkezdte húzni a bojlit. De itt is csak a Rodin működött. Feltettem 19-es balanszírozott bojlit, hogy majd azt hátha csak a nagyobbak fogják húzni.
Szombaton délelőttre, csodaszép időnk lett, sütött a nap, nem fújt a szél, kellemes meleg volt, minden, aminek egy horgász örülni tud. Csak a halak hiányoztak. Valószínűleg ebben a szép időben elmentek kirándulni a tó egy másik pontjába, mert egy kapás nem sok, annyi nem volt hosszú órákon keresztül. Aztán délután ismét feltámadt a szél, és visszatért minden a régi kerékvágásba. De inkább csak Zolinak. Nekem nem ment. Pedig mindent megpróbáltam, de valahogy előttem nem volt hal… egy darabig. De aztán végre nekem is kapásom lett, és már a bevágásnál tudtam, hogy talán most megvan…. Feederbottal, 110 méter távolságból nem lehet irányítani a halat. Én is csak annyit tudtam tenni, hogy megpróbáltam elhúzni a bedőlt fától, de ezen kívül szinte oda ment, ahova akart. Lassan fáradt, negyed óra elteltével, még mindig csak kb féltávig sikerült elhúzni. De aztán azért csak sikerült bölcsőbe fektetni, majd megmérni. Ha nem is sokkal, de nehezebb volt, mint 10 kiló! Nagyon örültem neki, egyrészt, mert valahol ezt szerettem volna, másrészt az egyik legizgalmasabb és leghosszabb fárasztásom volt. Hihetetlen hogy egy 10 kilós pontyot 25 percen keresztül kell fárasztani. Hatalmas élmény volt.
Vasárnap reggel már kellett némi idő, mire az ember összeszedte magát, rendesen elfárasztott az előző két nap. Barátságtalan, felhős-szeles idő volt, mintha a szombati gyönyörű idő nem is lett volna. De már csak pár óra volt a pecából, és azért jó lett volna vasárnap is halat fogni. És ez sikerült is… Most elém állt be a hal, mert szinte dobtam-húztam.
Elsősorban a Rodin ment, de az Ébredő erő is adott halat, de csak a 16-os balanszírozott bojli. A picike dumbellhez most hozzá sem nyúltak.
Azt hiszem, hogy ez a peca még jobban sikerült, mint a tavalyi. Rengeteg halat sikerült fogni, közöttük egy jó pár szép példány is, többek között életem egyik legszebb nyurgapontyát. Rendesen megdolgoztatta a felszerelést, ahogy az utána következő, gyönyörű töves is.
És mire vasárnap délután befejeztük a pecát, mintha a bokrok és a fák is zöldebbek lettek volna, mint pénteken.
Horgásztársi üdvözlettel:
Boda Balázs
Bait Bait Feeder Team