Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Az idei évben részt vettünk az első bojlis versenyünkön, a nagyságairól híres Fehérvárcsurgói víztározón. Nekem már harmadjára sikerült visszatérnem erre a csodás vízre, csapattársam, Seregi Laci barátom másodjára pecázott ezen a tavon. A versenyre való benevezés hirtelen jött, és utólag visszagondolva nagyon jó döntést hoztunk. A bojlizást alig két éve kezdtük el, ezért minden peca alatt rengeteg tanulunk. |
Fehérvárcsurgói versenybeszámoló, a 20+ Team tollából!
Az idei évben részt vettünk az első bojlis versenyünkön, a nagyságairól híres Fehérvárcsurgói víztározón. Nekem már harmadjára sikerült visszatérnem erre a csodás vízre, csapattársam, Seregi Laci barátom másodjára pecázott ezen a tavon. A versenyre való benevezés hirtelen jött, és utólag visszagondolva nagyon jó döntést hoztunk. A bojlizást alig két éve kezdtük el, ezért minden peca alatt rengeteg tanulunk.
A sorsolás első körében én húztam ki a 7-es számot, ami annyit takart, hogy a következő körben hetedikként húzhattuk ki a helyet, ahol ezt az egy hetet fogjuk tölteni. A következő körben Lacinak a 17-es helyet sikerült kihúznia, aminek nagyon örültünk, habár még nem pecáztunk ezen az álláson sem. A hely elfoglalása után gyorsan tábort építettünk, majd siettünk a vízre, hogy a lehető legjobb területeket felkeressük. Radar hiányában a tapogató rúd által közvetített jelekre hagyatkoztunk. Sikerült találnunk egy kagylókkal sűrűn fedett részt, ahova Lacinak egy bóját helyeztünk le. Ezen a ponton 3 méteres volt a víz, és enyhe, 10-15 cm-es iszapréteg borította az aljzatot. A másik bóját 20-25 méterrel beljebb vittük, egy enyhén iszapos talajra. A harmadik bóját a gát felé haladva találomra tettük le, mert a tapogató rúd visszajelzései alapján elég egyhangú volt a talaj. A negyedik bójánk volt a legmélyebb részen, ahol sikerült egy 20 négyzetméter körüli sóderes jellegű talajalakulatot találnunk.
A partra érve izgatottan kezdtük meg a szerelékek beélesítését. A hajszálakra a nagy kedvenceink kerültek fel, az Álmok Tengere, a Rodin, és az Ébredő Erő bojlik. A szerelékek a helyükre kerültek, és elkezdődött a várakozás. Tudtuk, hogy az öt legnagyobb hal számít csak bele a versenybe, ezért nem voltunk türelmetlenek, és bíztunk magunkban és a csalikban is. Az első napokban a szélirány nem kedvezett nekünk, és már folyamatosan variáltuk a szerelékeinket, de ez nem hozta meg azt az áttörést, amire vártunk.
A szerdai napon a szélirány megváltozása után egy szép kapásra kellett reagálnunk, de sajnos a kagylós részen elhelyezett bójánál elszakadt a zsinórunk, ahogyan az utána lévő két kapásnál is. Ez nagyon bosszantott minket, de egyben egy adrenalin löketet is adott nekünk, hiszen megbizonyosodtunk róla, hogy bármikor jöhet egy jó hal a horgunkra. A következő kapás egy 6 kg-os ponty volt, aminek nagyon örültünk. Innentől számítva kezdődött el számunkra az igazi örömpeca. A kapások besűrűsödtek, és mi folyamatosan szákoltuk a szebbnél szebb példányokat. 24 óra leforgása alatt megfogtuk az öt mérlegelhető példányt.
Az esti lefekvés után alig telt el 10 perc, és erőteljes kapásra lettünk figyelmesek. Az ideiglenes lakhelyünkről kilépve szakadó esőben, és erős szélben kellett a fárasztást a partról meg kezdenünk. A halat 260 méterről 1,5 óra kíméletes fárasztás után sikerült megmerítenünk. A pontyot megpillantva remegett kezünk, lábunk, és a mérlegre felakasztva alig hittünk a szemünknek, amikor a mutató 24,40 kg-nál állt meg. Ami a versenyen a harmadik legnagyobb kifogott halat jelentette számunkra. Az örömünk határtalan volt, és egymás nyakába ugorva ünnepeltük a fogást. Ekkor már papíron kezdtünk számolgatni, arra vonatkozóan, hogy milyen halakat kellene fognunk ahhoz, hogy versenybe tudjunk szállni az élen elhelyezkedő csapatokkal.
Éppen a szomszédjainkat látogattuk meg, amikor egy csippanásra lettünk figyelmesek Seregi Laci barátom botján. Visszarohantunk a táborba, és örömmel konstatáltuk, hogy a feszes zsinór végén egy hal mutatott érdeklődést a felkínált csali után. A csónakba pattanva folyamatosan emelkedő pulzusszámmal próbáltunk a hal fölé érni. Ráemelve a botra éreztük, hogy egy újabb darabosabb példány akadt a horogra, és enyhe lábremegéssel kezdtük meg a fárasztást. A hal méltóságteljesen írta a köröket a csónak alatt. A ponty megpillantásakor már szinte biztosak voltunk benne, hogy egy újabb 20 kg feletti csodás példánnyal hozott össze a sors minket. Az újabb soron kívüli mérlegeléskor a hal pontos súlya 21,45 kg volt. Ez a hal hozzásegített minket a harmadik hely megszerzéséhez, ezért már teljesen eufórikus állapotba kerültünk.
A fennmaradó időben a halak megkezdték a nászukat a sekély részben, és a kapások is alábbhagytak. A kisebb példányokat már nem tudtuk kicserélni, és így a harmadik helyen sikerült ezen a versenyen végeznünk. Ezenfelül nekem a 24,40 kg-os ponty megfogásával megdőlt az eddigi egyéni rekordom, amit az Álmok Tengere bojlinak köszönhetek. Seregi Laci barátomnak is a 21,45 kg-os hal az egyéni rekordját jelentette, ami az Ébredő Erő bojlira csábult el. A hét közepén a kapások megindulása utána a Rodin bojlink drasztikusan megfogyott, de az egyes álláson horgászó BaitBait Team vezetőjétől, Varga Pétertől több kg-ot kaptunk ajándékba, amit nagyon köszönünk neki, és a többi bojlit is, aminek részben köszönhetjük az első versenyünkön a számunkra oly szép bronz helyezést.
Nagyon megszerettük a BaitBait bojlikat, és vérszemet kapva a versenyzéshez, szeptemberben a Háromfa horgásztavon megrendezésre kerülő megmérettetésre is biztosan ezekkel a golyókkal érkezünk.
A 20+Team köszöni megtisztelő figyelmüket!
Sporttársi üdvözlettel,
Csordás Dávid, Seregi László!