
|
Nagy izgalmakkal vártam a húsvéti hosszú hétvégét, hiszen végre lehetőségem nyílt a Balaton partján több napot eltölteni. Választásom a keleti medencére esett, azon belül Balatonakarattya térségére. |
Közismert, hogy ez a medence nem tartozik a favorit helyek közé a horgászok körében, azonban nekem annyit bizonyított már parti dobós, illetve behúzós pecákban, hogy szó sem lehetett másik helyszínről. Nagy előkészületekkel járt, izgatottan vártam és próbáltam minden apró részletét előre megtervezni. Bakancslistám talán egyik legnehezebb feladatát tűztem ki célul, és készültem “kipipálni” ezen a hétvégén, mely minden horgász álma; egy Balatoni 20+ -os.

Szavak nélkül...
Ennek megfelelően állítottam össze szerelékeimet és csalik méretét melyek merev előkén felkínált szimpla, illetve dupla 30mm-es bojlik voltak. A csalis táskába az általam előszeretettel használt Rodin, illetve Dani barátom javaslatára az Álmok Tengere bojli került. Csütörtökön este 6 óra környékén érkeztem meg Balatonakarattyára. Az előkészületek után már indultam is a vízre. Taktikám egyértelműen a kevesebb kapásra, azonban a testesebb halak megfogására épült, ezért minimális mennyiségű 30 mm-es bojlit szórtam a bójám köré és környékére. Gondolatom hamar beigazolódni látszódott hiszen péntek reggel egy 19,1 kg-os tövessel fényképezkedhettem.


Álmok Tengere faló 19+-os
Egy front érkezett délelőtt, hatalmas szelet hozott mellyel ellehetetlenítette további horgászatomat. Nem estem kétségbe hiszen előre tudtam és készültem rá. Ennek érkezése előtt bementem és megszórtam bójám abban bízva, hogy a hullámok majd idetolnak néhány darabosabb példányt, melyeket az etetésemmel itt tudok tartani míg le nem csillapodik a szél és újra csónakba tudok szállni.
Sajnos vasárnap hajnalig kitartott.
Péntek éjjel kapásom volt, azonban a másodfok miatt partról kellett a merítőbe terelnem halam, mely egy 8 kg-os jelentkező volt. A másik botomnál nem volt ekkora szerencsém, sajnos halvesztés lett a vége. Előkerültek a dobós botok, illetve a jól bevált paszta-wafter duó, mely kiválóan működött ismét. Számtalan kisebb pontyot sikerült ezzel a módszerrel becserkésznem. Vasárnap végre sikerült újra vízre menni. A kora esti órákban egy kisebb példány törte meg a csendet. Bizakodva vágtam bele az éjszakába éreztem, hogy ott vannak a halak. Azonban ami ezen az éjszakán történt, azt még talán a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna…
Hajnalban a távjelzőm ejtést jelző hangjára riadtam. Kimentem megnézni, de amint rávilágítottam a stég felett lengedező swingeremre abban a pillanatban már szinte koppant a botomon. Gyorsan vízre szálltam és indultam halamra. Mikor végre megmutatta magát elakadt a lélegzetem. Merítés után már igyekeztem is ki vele a partra. Szemeim szinte már könnybe lábadtak örömömben hiszen tudtam, megérkezett amire vártam! Mérlegem mutatója 30 kg körül ingadozott. Gyorsan értesítettem az illetékeseket, bejelentettem, ahogy kell, majd küldtem az sms-t Petinek és Daninak is. Életem talán eddigi legnehezebb időszaka következett. Várni míg megérkeznek és hitelesítik halam súlyát. Amit ez alatt az idő alatt éreztem sajnos nem lehet szavakba önteni, ha lehetne megtenném. Nem tagadom, szinte remegtem az örömtől.
Várakozásom még egy testesebb példány szakította meg, ami 15 kg -ot nyomott.

Egy klasszikus 15-ös töves a tengerből
Kanyarodjunk vissza az óriáshoz. Elérkezett a hitelesítés pillanata. Picivel 29 kg felett állt meg a mérleg nyelve.

29 kg-os hibátlan, Rodin faló balatoni pikkelyes
Gyors fényképek és már engedtem is útjára.

Remélem még egyszer találkozunk!
Remek horgászat volt. Mind a stratégiám mind a csalik kiválóra vizsgáztak.
Kívánom minden sporttársnak, hogy életében legalább egyszer érezze ezt az érzést, hatása a mai napig nem múlt el bennem.
Köszönöm Balaton!
Horgásztársi üdvözlettel:
Doma Patrik