
|
Decemberi túránk után végre sikerült visszatérnünk Danival a Fehérvárcsurgói víztározóra egy 48 órás dobós horgászatra. |
Sok posztot láttunk, illetve számtalan fogásról küldtetek képeket, így gondoltuk mi is szerencsét próbálunk. Rodin, valamint a limitált szériás “Yoda” nevet kapó bojlik mellett tettük le voksunkat. Hosszas gondolkodás után a Kincsesbányai oldalra esett választásunk.

Péntek délután érkeztünk meg, azonban a helykeresés eléggé elhúzódott, mivel szinte minden négyzetméterén a tározónak egy “kolléga” töltötte idejét.

Végre sikerült találnunk egy placcot, ahol ketten kényelmesen elfértünk. Gyors táborállítás, néhány spomb etetésnek és már mentek is a botok a helyükre. A halak hamar bizonyították kapókedvüket, azonban annyira kövekkel teli akadós volt az aljzat, hogy 24 óra elteltével fel kellett adnunk.

Átmentünk a csurgói oldalra, ahol kezdhettünk mindent elölről. Úgy gondoltam míg nem jelentkeznek a halak az etetésen addig az egyik botomon a Yodával kereső horgászatra rendezkedek be. Ez sikeresnek bizonyult, sorra érkeztek rá a szebbnél szebb halak. Fényváltás után az etetés is beérni látszódott, ott is megjelentek a pontyok.

Felváltva csippantak jelzőink, szinte megszakítás nélkül olykor dupla kapással nehezítve dolgunkat. Miután az előző éjszaka sem aludtunk sokat így arra a döntésre jutottunk hajnalra, hogy 2-3 órát pihenéssel töltünk.

Reggel visszajuttattuk a szerelékeinket és a nagy meleg ellenére még néhány példányt sikerült megcsípnünk.

Ismételten lefelé görbülő szájjal pakoltunk és hagytuk el a tározót, de mint általában, most is az miatt fájt a szívünk, hogy vége lett.

A bandanagy ezúttal egy gyönyörű 16+os töves volt. Mindkét csalink jelesre vizsgázott.
Köszönjük Csurgó! Decemberben találkozunk.
Sporttársi üdvözlettel
Szántó Dániel
Doma Patrik