
|
Azért gondoltam erre a címre, mert kicsit mesébe illő a marokkói horgászat. Kicsit utazás az időben és egy valós utazás egy másik kontinensre, itt ebben az esetben Afrikába. |
Hosszú ideje terveztük már ezt a túrát. Közel két év ment rá a szervezésre, no nem azért, mert nem vagyunk ügyesek, csupán itt is mindent átírt a COVID. Mindenki tudja, hogy az utazások szinte teljesen megszűntek és ezzel együtt a repülős utakat is erősen korlátozva lettek. Ez az egészségügyi veszélyhelyzet csak most 2022-ben kezdett enyhülni és október 24-re annyira oldódott a szigorítás, hogy most már semmilyen teszt vagy papír nem kellett az utazásokhoz, még Marokkóba sem. Ennek mindenki örült, bíztunk benne, hogy ez a jó ómen majd a vízparton is tovább folytatódik.
Néhány barátommal, Arnolddal, Petivel, Ferivel mi már 2018-ban jártunk a Bin El Quidane (BEO)-nál egy korábbi túra alkalmával, így közösen kezdtük meg a szervezést. Az beszélgetéseknek és érdeklődők feltérképezése után végül 10 fő volt az, aki 2022 októberében, pontosan október 24-én elutazott a marokkói BEO-hoz. Feri Németországból, Jani Olaszországból csatlakozott hozzánk, így lettünk 10-en.

Bin El Quidane tó

Megérkeztünk Marrakeshbe

Első esténk a marrakeshi hotelben a reptér közelében
Jó kis csapat jött össze, hasonlóan mint 2018-ban, azonban néhányunknak már volt tapasztalata, hogy mire számíthatunk. Ez a tapasztalat jól jött, ennek ellenére még így is értek minket meglepetések.
Az utazási korlátozások megszűntek, azonban még nem volt közvetlen járat Budapest-Marokkó útvonalon, így egy Budapest-Bergamo, Bergamo-Marokkó kis megszakítással utaztunk. Jó is volt meg nem is ez a megszakítás, költségben azért ez jelentősen megdobta a számlát, érdekesség oldalról viszont jó volt egy kicsit barangolni Milánóban és környékén. Ezzel a megszakítással majdnem 24 óra volt az út Budapest és Marakkesh között.
Amikor 25-én reggel felkeltünk a marakkesh-i hotelben már várt minket a transzfer az Atlasz hegységben található Bin El Quidane (BEO) tóra. Az utazás majd 4 órát vett igénybe, de ez a szemlélődés a buszból egészen érdekes. Annyira másak Marokkó turista mentes területei. Hamisítatlan afrikai hétköznapi élet, semmi megjátszás, semmi turistáknak szóló színház, kő kemény valóság, ami európai szemmel szinte hihetetlen, rémisztő, de egyben fantasztikus is. Egészen más világ.

Kilátás a hotelből a tóra

A horgásztáborunk, a háttérben a helyi halászok kulipintyója

A horgászhelyünk
Kb. délután 1 óra körül megérkeztünk a tóparton található hotelbe, ami már ismerősnek hatott nekünk. A helyi vezetővel történt megbeszélést követően a két fős táborokba a helyi segítők elkezdték kiszállítania kis csapatokat.
A Mi táborunk 4 fős-re duzzadt. Arnold, Gergő fiam és Peti barátunk is csatlakozott hozzánk, így mi 4-en voltunk egy táborban.
Az első választásunk egy, a hotellel szembeni partszakaszra esett, így egy csónakos költözést követően ott állítottuk fel a táborunkat. Itt most kicsit felpörögtek az események, mert egy éjszakát követően tábort bontottunk és gyakorlatilag a hotel alatti partszakaszra ültünk le, egy német sporit váltottunk. A horgászatunkat rendkívül megnehezítette, hogy olyan mennyiségű fa hordalék „vándorolt” a tavon, ami egy-egy helyen szinte teljesen ellehetetlenítette a pecát. Ennek következtében kellett nekünk is költöznünk, így még sajnos kapásig nem tudtunk eljutni.
Az új helyen, amíg a német horgásztárs elhagyta a tábort elmentünk picit kirándulni egy különleges vízeséshez, ahol a vízesésen kívül a hely kuriózumai volt, hogy majmokkal lehetett fotózkodni.

Kirándulás a vízesésnél
Gyönyörű hely volt, de ez is leginkább azért tetszett, mert nem igazán a nyugati turistáknak kiépített „steril” látványosság volt, hanem sokkal igazibb, sokkal eredetibb, mint azt máshol tapasztalhattuk volna.

Kinézve a sátrunkból, szinte leírhatatlan látvány

Még az NBBH is elkísért minket

Marocco carp
Az utazáshoz a poggyászról nem beszéltem még. Nyilván a repülőn megvannak a korlátok, így nekünk is megvoltak. A RYANAIR szabványai voltak a mérvadóak, így 10 kg-os kabinbőrönd, 20 kg-os poggyászbőrönd és egy hátizsák, amivel kicsit tudtunk variálni. Talán a hátizsák volt a legnehezebb, mivel az ólmok és a bojli egy része is ott volt elrakva. Kettő bojlival készültünk a BAIT BAIT palettáról, a RODIN-nal és az ÉBREDŐ ERŐ-vel. Leginkább a 24 mm-es méretet vittem, valamint mindkét bojlinak a horogcsali könnyített változatát 30 mm-es méretben.

Csak a Bait Bait. Rodin és Ébredő erő

Helyi erő szó szerinti horgászbotjai
Mivel én már voltam itt, fogtam is pontyot így most leginkább azt szerettem volna, ha Gergő fiam lehet majd sikeres, így megbeszéltük, hogy az első kapás az övé lesz, utána váltjuk egymást.
Az időjárás fantasztikus volt, gyakorlatilag a kint tartózkodásunk alatt végig 28-30 fok volt, enyhe, mérsékelt széllel. 2018-hoz képest a vízszint elképesztően alacsonyan volt. Legutóbb is meglehetősen kevés víz volt a mederben, de most a négy évvel korábbi vízállást is legalább 20-30 m-el alulmúlta. Ez a vízszint csökkenés vízoszlop 25-30 m-ben értendő. Döbbenetesen sok vízről beszélünk, igaz, hogy helyenként a 100 m mélységből azért futotta, de mégis nagyon furcsa volt így viszont látni a tavat, tulajdonképpen ott táboroztunk, ahol legutóbb a horgaink voltak vagy még mélyebben.
Csodás hely ez a víz, maga Marokkó is fantasztikus, különleges és valami miatt vissza és visszahívja az egyszer ide látogató horgászt.

Az eszközök állapota hmmm, hát finoman problémás
Egyedül csak a horgásztatást szervező helyi erőnek vannak komoly lemaradásai a 21. századtól, de néha a normális 20. századtól is. Nem is a nomád élet az ami gáz, -ezt szeretjük-, hanem az, amit a helyi szervező biztosít, ill. nem igazán biztosít vagy inkább azt mondom, hogy nagy hiányosságokkal biztosít.
Leharcolt, lyukas, eresztő csónakok,
Rossz vagy hol működő, hol pedig nem működő radar és elektromos motor,
Kritikán aluli akkumulátorok,
Sérült és hiányos felszerelés (botok, merítők, halvédelmi eszközök,)
Ágyak minősíthetetlenek, a székekről nem is beszélek, azokat éttermi vagy irodai székekkel helyettesítették,
A sátrak talán a legerősebb pont a táborban, igaz, hogy a zöme nem zárható, így egy esős időjárásnál, mint 2018-ban nem lehet zárttá tenni a sátrat, ezzel meglehetősen sok kérdést vet fel ez a probléma.
Ételek, amit hoznak, már csak részben ehetetlenek. Egyik nap ehető, a másik nap nem igazán, de ez tényleg nem zavaró, ezt meg lehet oldani, hogy magunknak csinálunk ételeket a bázis csomagból, de kérhetünk összetevőket is, mint burgonya, hagyma, fűszerek, valamint nyers hús.

Napi élelmiszer szállítmány, nevezzük inkább adagnak

Mi készítettünk legtöbbször ételeket magunknak

Tapasztalatból tudtuk, hogy egy kis hazai kolbász-szalámi kelleni fog

Négylábú barátaink, Yoda és Játékos
A rendelkezésre álló hűtőtáskák láttán is sírhatnékunk volt, törött, sérült és piszkos eszközök, de tényleg ez a legkevesebb volt. A felszerelés problémái nagyobb gondot jelentettek, hiszen egy rossz akku cseréje minimum 24 órát vett igénybe, így ez nagyon megnehezíthette a pecát vagy egy rossz radar szinte ellehetetleníthette a horgászatot. Ezek voltak az igazi gondok.
Mégis minden szitok és méreg elszáll egy-egy afrikai ponty megfogásakor. Különleges halak ezek, amikből mi most nem fogtunk olyan sokat, de azért egy szépséges 15 kg-os tőpontyot a matracra fektethettünk. Itt nincsen haltelepítés, tudatos ember által irányított halgazdálkodás. Az itt fogott halak ebben a vízben születtek és ez is az egyik, ami nekem, nekünk emeli az itt megfogott halak értékét.

Geri egy szépséges 15 kg-os afrikai tőponttyal

Csodás halak

November 1-én az elhunyt szeretteinkre is megemlékeztünk
Nagyon örültem annak, hogy a túrán szinte mindenki fogott „értékelhető” pontyot.
Sajnos az utolsó este egy meglehetősen kellemetlen helyzetbe találtuk magunkat, hiszen a vendéglátók egy vacsorára vártak minket, amit mondjuk mi fizettünk, azonban ezen felül is egy kis hely műsor keretében enyhén szólva is átverték a társaságot a fizetés során. Ezek a piszkoskodások azért rosszul estek, mert nem vártunk volna ilyen csibészkedéseket.
….és még ezek után is, elgondolkodunk azon, hogy néhány év múlva megnézzük ismét a BEO hatalmas vizét, igaz egy más fajta szervezésben, sokkal jobban körül járva a kérdéseket és megegyezéseket. Csodás környezet, hamisítatlan Afrika, vörös föld, vad természet.
Itt külön köszönöm Molnár Peti barátomnak a szervezés oroszlánrészének levezénylését, nagyon sokat segítettél Peti, köszönjük.
Egyszer visszatérünk, bízunk benne, hogy a tanácsainkat megfogadja a főszervező, hiszen ezeknek a fejlesztéseknek, szinten tartásnak a hiányában a BEO szépen lassan el fog tűnni a süllyesztőben, pedig sok-sok horgászt megörvendeztethet még.
Bármilyen kérdésben szívesen segítek az ide igyekvő horgásztársaknak, infókkal, kb.-i árakkal kapcsolatban.
Barátsággal:
Géczy Gergely
Géczy Krisztián
BAIT BAIT Hungary