Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Majdnem sikerült valóra váltanunk az álmunkat, mégpedig azt, hogy megnyerjük az NBBH-t, azaz megnyerni az egyik legjobb, hanem a legjobb bojlis horgászversenyt a Balatonon. |
Az idei évtől ennek a versenynek a neve már nem a Nemzetközi jelzővel kezdődik, hanem a Nemzeti megjelöléssel.
Így továbbra is marad a mindenki által emlegetett NBBH, azaz Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny.
A nulladik napon a szokásos helyszínen, a révfülöpi mólónál található versenyközpontban találkoztunk.
A várva várt révfülöpi színpad, ahol minden eldől és minden kiderül
Az idei versenyhelyszín a korábbi évekkel szemben a teljes balatoni területre került kijelölésre, tehát a keleti, a középső és a nyugati medencékre. Ennek a bővülésnek is köszönhetően a résztvevő csapatok létszáma 151 csapatra nőtt, ami még pont megfelelő volt. Tényleg kényelmes és nagy helyek álltak a csapatok rendelkezésére, mind széltében, mind hosszában. A szektorok mélysége 800 m volt, bójákkal megjelölve 800 m-nél, valamint 500 m-nél az első fogú viharjelzés miatt. Jellemzően a szektorok 300-350 m körüli szélességgel rendelkeztek, így tényleg megfelelő területet kapott minden csapat, így mi is.
Csapatunk a BHSZ BAIT BAIT Team a 141-es helyet húzta a sorsoláskor, ami Siófok Szabadi-Sóstó strandot jelentette, ott is a strand bal oldalát. Nem ismertük a pályát, még olyan vonatkozásban sem, hogy mire számíthatunk, de úgy gondoltuk, hogy ez nem az álom hely.
A 141-es hely Siófok Szabadi-Sóstó strand
A kicsi meglepetés után vártuk a másnapot. Zoli az este utána nézett a helynek és másnap azzal fogadott minket, hogy nem is olyan rossz a pálya, mint amit hittünk elsőre. Igaza lett, így a verseny után kijelenthetjük.
Zsebi kutyám és Matyi az utód, szerencsekutya
Reggel 8 órakor ott álltunk és vártuk Feri bácsit a strand gondnokot, hogy beengedjen minket a területre, kipakoláshoz és tábor építéshez.
Hamarosan meg is jött az öreg és mehettünk is be a területre, hogy nekivágjuk a 186 órás megmérettetésnek. A tábor felépítésével szépen haladtunk, így a 11 óra körül a csónakokat is előkészítettük, hogy a verseny 14 órai kezdetekor vízre tehessük őket.
A botokat felszereltük, a hetek óta elkészített előkéket kiválasztottuk, így már csak a rendezőkre vártunk, hogy a csónakokra felszereljék a GPS készülékeket. Igen, az idei évtől az NBBH verseny is GPS készülékes lett, minden vitás kérdést kiküszöbölendő. Sajnos néhány inkorrekt csapatnak és a sutyimutyi játékoknak köszönhetően, valamint a vitás kérdéseket lezárandó kerültek a csónakokra ezek a berendezések. Azt gondolom, hogy jól vizsgáztak ezek a berendezések és a rendezők is nagyon korrektül viszonyultak az esetleges szektor elhagyásokra. Az esti beszámolóknál ki is derült, hogy egy-két csapatnál tényleg szükség is volt a GPS nyomon követésre.
Tehát elkészültünk mindennel, a GPS is a csónakokon volt, így indultunk az előttünk álló terület feltérképezésére.
Már a versenyre felkészüléskor megbeszéltük a csapattal a taktikát, így ehhez tartottuk is magunkat. 2-2-2 bottal horgásztunk, bal oldalon Joci, középen Zoli és Milán a jobb oldalon pedig én.
A víz nagyon sok érdekességet tartogatott. Törések, márgás részek, kagyló padok, akadók és sok helyen lágy iszap.
Etetések
A bójákat 400-500-600-700-800 m távokon helyzetük el, merőlegesen az uralkodó szélirányra, tehát az északi észak-nyugati szélirányra. A víz mélysége már 400 m távolságban is meghaladta a 3,8-4 m-t, ami a 800 m-es szektorhatárnál közel 5 m volt, helyenként meg is haladta azt. Majdnem bányató feeling volt a csalikat leengedni a nagy mélységbe. ????
Az etetési sávok elé horgásztunk kb. 20-40 m-el, ahol már szó szerint csak 3-5 szem golyót szórtunk a horog környékére.
A versenyre a jól bevált és kedvencek közé tartozó bojlikat vittük, így a RODIN, ÁLMOK TENGERE és ÉBREDŐ ERŐ bojlikat.
A méretek a 24 mm-től a 35 mm-ig terjedtek, süllyedő és balance, tehát horog könnyített formában.
Mivel ezen a versenyen csak bojlikat lehet használni az etetésre, a sávokat ennek megfelelően szórtuk meg. Kimondottan a horog köré PVA csomagban felezett vagy őrölt bojlit nem is etettünk, féltünk a törpéktől, hogy túlzottan felhívjuk a figyelmet a csalira. Kezdésnek a Rodin és az Álmok tengere bojlit használtam, Zoli és Jocó szintén. Ahogy említettem köztudott volt, hogy a Keleti medencében a törpeharcsa komolyabban jelen van -mint a középső vagy a nyugati területen- ezért rögtön zsugor fóliáztuk a bojlikat. Ez jó döntésnek is bizonyult, mivel az első időben valami tényleg rágta egy-két helyen a bojlit, így ezzel a kis praktikával meg tudtuk óvni a csalikat. Érdekes volt, hiszen a néhány 10 m-el odébb lévő csalik pedig érintetlenek maradtak.
Végig zsugorfóliáztuk a bojlikat
Az előkék és a zsugorozáshoz előkészített bojlik
….szavakkal nem lehet leírni a szépségét a Balatonnak
A verseny közepénél fogtunk is egy szép kövér törpét, ez még jobban megerősítette bennünk a fóliázás szükségességét.
Gyakorlatilag a verseny elejétől kezdve működött a stratégiánk, annyit kellett változtatnunk, hogy a legközelebbi 400 m körüli etetést elengedtük. Jellemzően a legtöbb halat a 700-800 m távolságból fogtuk, de a hosszú elhúzott etetésnek köszönhetően a verseny elején az 500 m-es távról is jöttek nagyon jó halak, 20.7 kg, 19.25, 13.5 kg méretben. Ez egészen addig működött, amíg ez első front bejött és a víz visszahűlt 2 fokot.
Milán meseszép tőpontya 20.7 kg
Gyönyörű 19,25-ös tükrös, 30 mm balansz Álmok tengere bojlira
Innentől kezdve elvétve tudtunk az 500 m körüli távról jó halat fogni, így az első fokban lerakott botokon igen korlátozottan voltak értékelhető pontyok. Miután megvolt a 10 db 10+-os pontyunk halakat cserélni az 500 m-es távról nem is tudtunk.
A keddi nap reggelére ugyan nem elsőként, de az elsők között sikerült a 10 db verseny pontyot összehoznunk és ismét az első helyen voltunk. Látva az óriási küzdelmet minden halért már erre a teljesítményre is nagyon büszkék voltunk.
Kedden reggel vezettünk, megvolt a 10 db versenyhalunk
Leginkább az egy szem 30 mm-es csalit részesítettük előnyben, néha pop-uppal kiegészítve, azonban én ezt teljesen elhagytam, mert azt vettem észre, hogy így a kisebb pontyok gyorsabban észrevették a csalikat.
A bojlik közül messze a RODIN működött a legjobban. Minden távolságban adta a halat és a legnagyobbakat is (20.7 kg, 23.97 kg) ennek a golyónak köszönhetjük. Ezt követte az Álmok tengere, ami szintén jól működött, de a víz lehűlésével egyre kevesebb kapást tudott felmutatni.
A legnagyobb halunk 23.975 kg, Rodin 30 mm balansz
Milán egyéni rekordja 23.975 kg hosszú szinte nyurgaponty
A verseny második felében az ÉBREDŐ ERŐ-t is bevetettük, amivel szintén fogtunk darabosabb halakat, de itt leginkább a házi YODA csali volt a jobban működő. Milán és Jocó a verseny közepétől előszeretettel használta ezt a vegyes összefaragott változatot, ami az összefaragott fél RODIN és egy fél ÉBERDŐ ERŐ bojliból állt. Ez is nagyon jól működött, így a verseny végére már csak a RODINT és a házi YODA csalit használtuk.
Előkészítve induláshoz. Szerelékes doboz és a kapáskor bothoz tartozó etető bojli, hogy azonnal le tudjuk rakni a csalit és ne kelljen kétszer motorozni.
A csalik és az előkék védelme érdekében kizárólag csak teljes fluro carbon előkéket használtunk, leginkább a 20-25 lbs méretben. Ezekben az előke zsinórokban is nagy különbség van a méretek és gyártók között, mert míg a KORDA előkéi viszonylag lágyak, a NASH előkék sokkal keményebbek, sprődebbek.
Én a NASH előkéket használtam leginkább, mert volt olyan fluro előkém, amit úgy összegörgetett a törpe, hogy azt alig akartuk elhinni.
Mindezekkel a technikákkal és praktikákkal haladtunk szépen előre. Gyakorlatilag a verseny kezdetét követően végig az élmezőnyben voltunk. Hol első, hol második, hol harmadik helyen tanyáztunk, talán egyszer csúsztunk a negyedik helyre időszakosan. A verseny vége felé sokszor vezettük is a versenyt, sportszerű és nagyon jó kis csatát vívtunk a versenyzőtársakkal. Ezúton is köszönjük a nemes és szép versengést.
Egy gyönyörű 18+ tőponty
A verseny utolsó előtti reggelén is az első helyen vártuk a folytatást. Tudtuk, hogy cserélnünk kell, mert leginkább a középső medencében horgászó csapatok nagyon szépen jöttek fel, így biztosak voltunk benne, hogy a 170 kg-os fogás kevésnek fog bizonyulni a dobogóhoz, ami igaz is lett. Még a reggel folyamán a középső medence északi partján horgászó egyik csapat egy nagyon szép 27+-os tőpontyot fogott, így a második helyre kerültünk a reggeli órákban. Így mentünk neki az utolsó nappalnak és vártuk az utolsó éjszakát.
Péntek kora reggel vezettünk
Az utolsó estén 6 halat fogtunk 8-12 kg kategóriában és egészen egyszerűen nem tudtunk cserélni, mivel a legkisebb pontyunk 13.57 kg volt. Bíztunk a JóIstenben, a Balatonban, hogy még így is becsúszhatunk a dobogóra, de ez nem sikerült. Néhány csapat nagyon szép fogásokat hozott össze az utolsó estén, de volt csapat, ami szó szerint az utolsó pillanatban került elénk a dobogón, ill. az első négy helyezettbe.
Őszintén gratulálunk nekik! Nagyon szép és izgalmas verseny volt és minden helyezettnek csak elismeréssel tudunk gratulálni.
Matyi a szerencsekutya
Egy köztudottan kevesebb halat rejtő medencében vettük fel a versenyt a legerősebb középső és nyugati medencében horgászó csapatokkal.
Jól mutatja a táblázat, hogy az első négy helyezett mind a középső medencéből került ki, mi az 5. helyezettek voltunk az elsők, akik a Keleti medencéből kerültünk az élbolyba.
Még egy kis statisztika.
Az egész keleti medencéből kettő csapat fogta meg a verseny követelményét, a 10 db 10+-os pontyot, mi voltunk az elsők ebből a két csapatból, akik elérték a megkívánt 10 db-os számot.
A mi csapatunk volt az első, aki átlépte a 170 kg-os határt a versenyben és a keleti medencéből mi voltunk az egyetlenek, akik 170 kg felett zárták a versenyt.
Jocó szépséges 18+ tőpontya
Az első 5 db halunknak az átlagsúlya 20.19 kg volt. Kettő 20+, 1 db 19+ és 2 db 18+ os pikkelyest sikerült matracra fektetnünk. 5 db 13-14 kg közötti cserés halunk volt a verseny végén, ami nagy lehetőséget rejtett az előre lépésre. Sajnos nem voltak darabosabb halak előttünk, így az előre lépés elmaradt.
Nagyon érdekes statisztika ez, mert közben meg a legnagyobb pontyokat szintén a keleti medence rejtette, így a 31.125 g-os siófoki és a verseny abszolút rekordjának számító 33.650 g-os akarattyai tövest is. Gratulálunk a csapatoknak.
Nem volt sok hal előttünk, de a BAIT BAIT csaliknak, a taktikának és a csapatmunkának köszönhetően meg tudtuk fogni az előttünk tartózkodó nagyobb halakat, sajnos nem sok igazán nagy hal volt előttünk. Most a versenyt követően egy valami eszembe jutott, amit még beszéltünk is a csapattársaimmal, de valami miatt nem csináltuk meg és ez szerintem minimum a dobogónkba került.
Végül a Pontycentrum szektor első helyén végeztünk, amire nagyon büszkék voltunk,
1825 g ra lemeradva a 4.
2305 g-ra lemaradva a 3.
2605 r-ra lemeradva a 2. helyektől.
A sok „kisebb” halunk fényében kicsit bosszantó volt, de így is nagyon elégedettek voltunk.
A Pontycentrum szektorunkat megnyertük, összetettben az 5. helyen végeztünk
Mindig tanulunk valamit. Most is nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk. Ezeket a tapasztalatokat a további horgászatokon és versenyeken szeretnénk majd kamatoztatni.
Köszönettel tartozunk a BHSZ-nek (Balatoni Horgászegyesületek Szövetsége) hiszen bíztak bennünk, Balogh Tibor elnök úr hitt bennünk, valamint Varga Péternek a BAIT BAIT tulajdonosának a csalikért és az egész BAIT BAIT családnak, mert annyi szurkolást, támogatást kaptunk, ami újabb és újabb erőtartalékokat mozgósított bennünk. Hálásan köszönjük.
Köszönettel tartozunk a szervezőknek, Pupos Norbinak, Gödry Zolinak, Fülöp Zolinak és az egész csapatnak. Fantasztikus verseny volt, nagyon jó emberekkel, amin nagyon jó volt részt venni.
Köszönjük!
Balaton, Szerelem!
Azt hiszem, hogy minden egyben volt, mindent megtettünk és egy fantasztikus eredményt értünk el egy „nehéz” pályáról.
Nagyon jó csapat voltunk, akiket így nevesíteni is szeretnék.
Varga Zoltán
Varga Milán
Vágenhofer József
Géczy Krisztián
BHSZ BAIT BAIT Team
AVE PELSO!