
|
Horgászataink során meghatározó szempont, hogy mindig a lehető legbiztosabb akadást és fárasztást nyújtó végszereléket állítsunk össze. A Balatonon gyakran előforduló példa, hogy akár 3-400 méteres távolságokra húzunk be, ezért kiemelkedően fontos, hogy az elkészítésnél ügyeljünk a részletekre és természetesen a horgászrendre is. |
Amikor egy új vízterülettel szemezünk nagy pontyok reményében, fontos, hogy alapos információkat gyűjtsünk a helyi szabályokról, illetve a jól bevált módszerekről. A Balaton esetében minden rendelkezésünkre áll a vízkezelő hivatalos honlapján. A behúzós, bojlis horgászokra külön horgászrend vonatkozik, ezt ajánlott alaposan átolvasni, mielőtt a vízpartra érkezünk. Az említett szabályzatnak a 2.6-os pontját érdemes jobban cizellálni, mely szerint „Elhagyós szerelék esetén ólomsúly használata tilos!”. Ennek bevezetését első sorban a környezetvédelmi szempontok indokolták. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy pontosan milyen szerelékformák felelnek meg ennek a horgászrendi pontnak, illetve hogyan készítsük el annak érdekében, hogy hibátlan balatoni pontyokkal tudjunk fotózkodni.

Fontos előre tisztázni, hogy mi számít elhagyósnak. Bármilyen olyan szerelési mód, amelynél a bevágás és fárasztás során fellépő erők hatására a súly leoldódhat. Ezt a leoldást általában különböző, a piacon kapható klipszekkel oldjuk meg. A Balatonon csak akkor alkalmazhatjuk, ha nem ólomsúllyal látjuk el. Tehát csak úgy, ha kő, vagy például magas sűrűségű, betonsúly kerül rögzítésre. Úgynevezett „inline” rendszerben használhatjuk az ólomsúlyokat, amely annyit jelent, hogy az ólom belsejében megy a főzsinórunk. Oldalakasztós, csúszós megoldással is alkalmazhatjuk, speciális kialakítású ütközővel, amely azért felel, hogy az ólmot megfelelő szögben tartva biztosítsa azt, hogy kapás esetén a végszerelék csúszása akadálymentesen történjen.

1. Inline
A Balatonon mindig az „egyszerű, de nagyszerű” elvet vallva készítem el a végszerelékeimet. Gyakran alkalmazom előszeretettel az inline rendszereket. Ebben az esetben grippa formájú ólmokat használok. Ezek a kialakítások jobban ellenállnak a Balaton áramlatainak, valamint biztosabban tartják a pozíciójukat a töréseken, illetve a déli part „marásain”.

A szerelék a következőképpen kerül kialakításra: a 0,35 mm átmérőjű főzsinórt egy 0,60 mm vastag előtét követ, erre kerül fel a legalább 170 grammos gumi belsőjű inline ólom. Az előkém általában merev, az elkészítést követően gőzölt fluorocarbon zsinórból van kötve, amely 25 libra szakítószilárdságú. Erre egy szem 35 mm-es, vagy dupla 30 mm átmérőjű bojlikat szoktam csalizni. Az előkém 2-es méretű horoggal van kötve, amire még fel szoktam helyezni egy horogbefordítót és egy kis sörétólmot a megfelelő akadás érdekében. Emellett egy ütközőt is rögzítek a hajszálelőkére (bait stops), hogy a bojli ne csúszkáljon rajta.

Felmerül a kérdés, hogy miért is jó ez az elkészítési forma? Az előkét 8-as méretű gyors kapoccsal látom el, amely gyakorlatilag a „lelke” a rendszernek. Az ilyen méretű forgó beleszorul az ólom gumibelsejébe és az akasztás pillanatában megemeli a teljes végszereléket. Miután megakadt a horgunk, a ponty megugrik, és ilyenkor kiszabadul a forgó a gumibelsőből. Eztán az ólom csúszik az előtétzsinóron, így a hal nem érez nagy ellenállást és nem rángatja közvetlenül a 150-200 grammos súlyt addig, amíg felé érünk.

Ahogy közeledünk az ellenfelünk felé, útközben találkozunk az ólommal, amely a kontakt felvételéhez érve folyamatosan visszacsúszik a halhoz. Kíméletesség szempontjából ez egy nagyon fontos tényező.

2. Oldalakasztós, speciális kialakítású ütköző
Ez a kialakítás gyakorlatilag ugyanazon az analógián működik, mint a fentebb részletezett inline. A Balatonon is használhatjuk középkonzolos ólommal, vagy szintén grippa formájúval, ami forgókapoccsal van ellátva.


Ilyen speciális ütközőkből több féle kialakításút is találhatunk a horgászboltok polcain, illetve a webshopokban is. Számomra a képen látható forma működött a legeredményesebben. Az előke ugyanaz, mint az első variációnál.

3. Elhagyós, kővel szerelt megoldás
Ezt az elkészítési formát Németh Laci barátom használja évek óta a Balatonon, a pontyhorgászok körében egy igen kedvelt forma. A kő súlya általában 300-350 grammos. Elkészítése roppant egyszerű, biciklibelsőből kell kivágnunk egy 2 cm széles gyűrűt. Ezt beleakasztjuk a klipszbe, amelyre ráhúzzuk a gumiharangot teljesen. Ennek azért van jelentősége, hogy leengedésnél ne akadjon ki a követ tartó gumi. A kivágott gyűrűbe behelyezzük a követ és ellenőrizzük, hogy kellően szoros-e. 10-12 cm széles gubancgátló csövet ajánlott felhelyezni, amelyet a képen látható módón rá kell húznunk az előkére. Így kiküszöbölhetjük az esetleges felcsavarodást és precízen el tudjuk fektetni a meghorgászandó területre.

Kapáskor, illetve a ponty kirohanásakor a követ kirázza ellenfelünk a gumiból és a fárasztás közben kialakul a közvetlen kapcsolat. Ez a módszer igen környezetbarát és eredményes, utóbbit Laci 22+-os tövese is bizonyítja.

A fentebb bemutatott inline és oldalakasztós-gumiütközős rendszernél csak egyetlen esetben hagyható el az ólomsúly, mégpedig akkor, ha szakadás következik be. Ez fontos, hiszen így ellenfelünk nem cipeli fölöslegesen maga után a súlyt, az előke pedig idővel kilökődik a szájából a horog ütötte seb gyógyulásának köszönhetően. A részletezett három szerelék forma minden balatoni pecán megállta a helyét, bátran ajánlom a Horgásztársaknak.
Horgásztársi üdvözlettel:
Hamvasi Miki
Bait Bait Team