Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Mindennapjainkat mi hazánktól távol, Németországban éljük. Talán a sors fintora, pont ezen időszakban vettük ki első szabadságunkat, és terveztük első balatoni horgászatunkat, amelyre Kovács Péter barátomon kívül, életemben először feleségem és 9 hónapos kislányom is elkísért. Várakozásokkal tele indultunk neki az 1200 kilométeres hazaútnak. |
Mindennapjainkat jómagam és családom hazánktól távol, Németországban éljük. Talán a sors fintora, pont ezen időszakban vettük ki első szabadságunkat (a jelenlegi helyzetre gondolva), és terveztük első balatoni horgászatunkat, amelyre Kovács Péter barátomon kívül, életemben először feleségem és 9 hónapos kislányom is elkísért. Várakozásokkal tele indultunk neki az 1200 kilométeres hazaútnak.
Az utunk mondhatni sima volt, szerencsésen hazaérkeztünk, így már csak egyetlen dolog miatt hiúsulhatott volna meg a túránk, ha teljes kijárási tilalmat rendeltek volna el.
Peti barátommal folyamatos kapcsolatot tartva, vártuk a fejleményeket, néztük az időjárás előrejelzéseket. A tervezett időpontra az idő drasztikus változást mutatott, ami talán egy nyári, kora őszi időszakban minden horgász álma lehet, viszont a kora tavaszi időszakban mi úgy gondoltuk talán jobb lenne egy egyenletesen melegedő vízben horgászni, frontoktól mentesen, mintsem metsző hidegben, 70-80 km/h északi széllökésekben.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtuk a vízparti nyaraló tulajdonosát, nem tehetnénk-e pár nappal előbbre horgászatunkat, így az 5 napos horgászat első négy napján 20 fokban és verőfényes napsütésben horgászhatnánk, és csak a túra utolsó napjára romlana el az időnk.
Pozitív választ kapva, fellelkesülve vártuk, hogy elteljen a hátralevő két nap, és indulhassunk Ábrahámhegyre, ahol remélhetőleg kegyeibe fogad bennünket a Balaton, és kezünkben tarthatunk majd néhányat a csodálatos pontyaiból.
2020.03.18-án egy csodás reggelre ébredtünk, amikor családommal elindultunk meghódítani a Balatont, illetve kipihenni a mindennapok fáradalmait. A célállomás viszont először nem Ábrahámhegy, hanem Lepsény volt. Miért Lepsény? Egyetlen horgásztúra sem lehet sikeres kiváló minőségű csalik nélkül, mi ezt Lepsényben Varga Peti barátunknál megtaláltuk. Ezen túrára a Balatonon nagy favoritnak számító Rodinnal (A Gondolkodó) terveztünk egy közös etetést, míg én a saját bójámra egy igazi tavaszi favoritot alkalmaztam, ami a Lázadó fantázianevet kapta. Peti barátom saját etetésére a Lopakodó nevű bojlit hozta magával.
Megérkeztünk Lepsénybe, ahol Peti barátom a tőle megszokott jókedvvel, szívélyesen üdvözölt, majd egy kávé társaságában gyorsan összeszedtük a horgászathoz szükséges csalikat. Sokat nem akartam feltartani, hiszen égtek a vonalak, a boltban is sokan voltak, és mint ismert, Peti mindenkinek, mindig a maximumot próbálja nyújtani, így még egy rövid kis beszélgetést ejtettünk. Ezt követően elköszöntünk, majd útnak indultunk a maradék 80 kilóméternyi útnak, ami lassan ugyan, de eltelt.
Megérkeztünk. Cimborám Peti a nyaraló ajtajában állva üdvözölt bennünket. Majd azonnal a stég irányába vettük utunk, hogy egy pillantást vessünk a Balatonra.
,,Állok és nézem a tájat, a fákat és mögöttük a távolban végtelennek tetsző víztükröt. Mintha már jártam volna itt. Mintha már jártam volna itt, de nem ebben az időben, nem ebben a térben, nem ebből az okból”
A stégről visszatérve lázas pakolászás, készülődés vette kezdetét, erre a túrára nagyban redukálnom kellett a horgászcuccaimat, mivel a családom is elkísért, így csak a legfontosabb cuccok jöhettek velem, míg Peti barátomra így dupla teher hárult, hisz a csónaktól kezdve minden terjedelmesebb dolgot neki kellett magával hoznia, amiért külön hálával tartozom neki.
A tőlem megszokott vehemenciával teltek a következő órák, mégis majdnem ránk esteledett mire minden a helyére került, és botjaink beélesítve várták a pontyokat.
A nap gyorsan eltel, besötétedett, de a megszokottakhoz képest most teljesen más volt az esti program, hiszen nem a sátor csendje adott menedéket, hanem valami ennél sokkal jobb. Az emeleti szobában a drága feleségem és egyetlen pici lánykám várt egy kis játékra, majd fürdetésre. Eközben Peti barátom az alsó szinten skypolt feleségével, illetve pici fiával, akik sajnos nem tudtak velünk jönni a túrára, de ezt egy jövőbeni peca alkalmával majd bepótoljuk.
Az idő rohant, hátrahagyva drága családom leballagtam az alsó szintre, barátommal itt ütöttünk tábort, hogy az esetlegesen megszólaló távvevőink ne zavarják családom nyugalmát. Ittunk a halak egészségére egyet, közben még halkan sztorizgattunk, hiszen majd fél éve nem találkoztunk személyesen, így volt téma, volt miről beszélgetnünk. A hosszas csevegés éjszakába torkollott, majd lassan mindketten búcsút intettünk a napnak.
Azt gondoltam, hogy majd sokáig alszom és esetleg egy kapás az, ami korábban kikelthet az ágyból. A korábbi túrákra emlékezve, de másnap reggel egy csodás hangra keltem, a pici lányom sírásásra, jelezve azt, hogy ő bizony éhesebb a halaknál, és apát is látni szeretné.
Üdvözöltem családomat az emeleten, majd ők visszafeküdtek még pihenni. Peti barátom még javában horpasztott, engem viszont sokkal jobban izgatott a vízpart, látom-e a halakat mozogni, hol merre lehetnek, hiszen az este és hajnal csendben, nyugalomban telt.
A csodás napfelkeltében hosszasan bámultam a vizet, vízimadarak rikácsolása törte meg néha-néha csak a csendet, minden olyan békés, nyugodt volt. A nap lassan emelkedett a horizonton, ezzel párhuzamosan természetesen a víz hőfoka is, viszont halra utaló jeleket még mindig nem láttam.
Jött az üzenet a telefonomra, hogy a családom is ismét felkelt, így az ősnádast keresztülszegő kijárón, lassan visszabandukoltam a házba. Peti barátom is ébren fogadott, így neki láttunk a reggeli elkészítésének. A nap gyorsan telt ettünk, ittunk beszélgettünk, játszottunk, vártuk az első balatoni halunk jelentkezését.
Bójáinkat különböző távolságokra tettük le (150,220 és 350méterre), a hatalmas vízterület miatt sávos etetési taktikát alkalmaztuk nagy területre szórva. Végszerelékeink környékére 2-3 marék bojlit juttattunk be. A vízszint egyenletesen mélyülő volt, semmiféle törés, árok, púp, nem tarkította a medret, tapogató rudunk mindenhol ugyan azt az iszapot mutatta, néhol picivel keményebb felső réteggel, néhol picivel több tört kagylóhéjjal. Nagyon nehéz volt már az első nap eldöntenünk hová is tegyük le végszerelékeink, hiszen mindketten a mély bányavizekhez vagyunk szokva (Gyékényes, Ecséd, Lőkösháza). Pecáink nagy többségét ilyen víztípusokon éljük. Számtalan jónak vélt etetési pont alakítható ki, itt viszont teljesen tanácstalanok voltunk, másnap is vízre szálltunk, tapogattunk radaroztunk, kerestünk az előttünk elterülő hatalmas vízterületen valamit. Valamit, amiből aztán majd kiindulva a halak nyomára bukkanhatunk, miközben egymást kérdeztük, hová tegyük mit csináljunk, jó az ami csinálunk, jó a szerelékünk, elég nagy az ólmunk. Egyetlen dologban voltunk biztosak, hogy a csalijaink az eddig megszokott kiváló minőséget képviselik. Ha van előttünk hal, illetve jó helyen kínáljuk fel neki, akkor biztosan nem fog tudni ellenállni és felfalja azt.
Csodaszép idő, ragyogó napsütés kísérte az első három napot, viszont kapás sehol, kicsit lógott is emiatt az orrunk Petivel, de tudtuk, hogy van még időnk. Az időjárás előrejelzés hidegfrontot jósolt a hétvégére, amibe mi utolsó szalmaszálként még kapaszkodtunk.
Egész nap pihentünk, jókat csevegtünk, élveztük a csodás időt és jó társaságot. Családom is csodásan érezte magát, a friss levegőn feledésbe merült a külvilág összes problémája.
Péntek késő estére jósolták egy kisebb hidegfront érkezését, melyet erősebb szél kísér majd, így barátommal egy gondolatmenetet követve gyorsan lefrissítettük csalijainkat. A 350 méteren elhelyezett közös bójánkra nagyobb mennyiségben szórtunk Rodin golyókat vegyes méretben, 20-24 és 30 mm-eseket. Én, az általam imádott, balanszírozott 24mm-es horogcsalit tettem fel, míg Peti 30-24mm kombinációval várta a bajszosok jelentkezését.
Egyéjszakás kaland…
Adhatnánk ezt a címet a következő estének… A hidegfront betörés meghozta a halakat, és természetesen vele együtt a kapásokat is. Előfordult olyan, hogy egyszerre volt halunk. Sőt, olyan is, hogy mire kiértünk egy hallal már a másik boton be volt ejtve a zsinór, nem győztünk ámulni és bámulni, ami eddig csendes volt és nyugodt, az hirtelen harsány és nyüzsgő lett. Csodás érzés volt, egy több mint 60ezer hektáros tóból kifogni első uszonyos barátainkat. Elsőnek a benti bójáról érkeztek meg a halak, melyek falták a Rodin bojli különböző módon felkínált változatait. Majd kicsivel később megérkeztek a kinti bójákra is. A Lázadó és a Lopakodó csalikombináció eredményesnek bizonyult, igazolva ezzel, hogy jól döntöttünk a csali választáskor.
Peti barátom is a nyomomban.
Mint írtam, az este egészen, de a másnap is délutánig rettenetesen mozgalmas volt, Több, mint 20 pontyot sikerült ideiglenesen partra terelnünk, köztük egy pár szebb, termetesebb példányt is, de az igazán kapitális halakat még nem találtuk.
A szombat késő délutáni órákra megint hidegfrontot jósoltak, ami az előzőnél sokkal markánsabb lehűléssel és már-már orkán erejű széllel érkezett. Az este folyamán erősen fagyott, hajnalra a stégen már korizni lehetett. Az eddigi felváltott kapások hirtelen megszűntek, és újra a csendé lett a főszerep.
Hátra volt még másfél nap a horgászatból, de vízre menni nem tudtunk a hatalmas hullámok miatt, igaz okunk sem volt rá, hiszen a halak táplálkozása is abbamaradt.
Az utolsó napon már sajnos nem tudtunk eredményesen pecázni, így maradt a vendégház melege, és egymás jó társasága.
Hétfő reggel ébredés után, már a hátra maradt dolgok összepakolása volt a feladatunk, a ház rendbetétele és a horgászcuccok rendezgetése.
Késő délelőtt lett mire a cuccainkat az autóba helyeztük és búcsút vettünk a háborgó, hideg Balatontól.
A Keleti medencéhez érve már heves hózáporba utaztunk, ami Budapestig érve már 10 cm-es hótakaróig duzzadt, ekkor értettem meg igazán az utolsó másfél nap mitől is lehetett eredménytelen.
Minden összegezve, csodás 5 napot töltöttünk a magyar tengeren. Ezen kis idő alatt is rengeteg új tapasztalatot szereztünk.
Szeretném megköszönni családomnak, hogy lehetővé tették ezt a kora tavaszi pecát, és ami a legfontosabb el is kísértek oda. Peti barátomnak a töretlen remek barátságot, és nem utolsó sorban Varga Peti barátomnak a remek csalikat, melyekkel túráink során a sikerekhez vezet minket.
Ezen a horgászaton adósak maradtunk neki a 20 kiló feletti halakkal, de ígérhetjük, ami késik, nem múlik…
Május végén újra támadunk, akkor viszont már újra egy mélyvízi bányatavat horgászunk meg, ahonnan remélem hasonló élményekkel tudunk majd cikkezni. Köszönöm szépen a figyelmeteket, minden sporthorgász barátnak szép fogásokat kívánok a tavaszi horgászatokon.
Végszónak és egyben a túrám címének mást nem is választhatnék csak azt, hogy Minden más és mégis csodás.
Sportbaráti üdvüzlettel:
Kovács Ákos
Bait Bait