Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Egy beszámolóval készültem számotokra legutóbbi Ecsédi horgászatomról, ahol rengeteg új tapasztalatot szereztem, amit szeretnék veletek is megosztani. Bízva abban, ha erre a vízre mentek pecázni egy kis segítséget tud nyújtani számotokra. |
A túrám időpontja 2020.05.23 - 2020.05.30-a között volt esedékes. Az időjárás előrejelzés 2 héttel a túra előtt beállt időt mutatott, egyenletes légnyomással, ami tapasztalatom szerint Ecséden mindig nagyon jó szokott lenni. Az előttünk horgászó sporttársakkal folyamatos kapcsolatban voltunk, az esetleges ívásról kérdezve őket. Innen is csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, csak a fehér halak kezdték meg nászukat.
Nagy reményekkel, elszánva érkeztünk meg 22-én délután, Ecsédre. Erre a túrára is Kovács Peti barátommal, valamint a Bait Bait csalik palettájával érkeztem.
A tógazda engedélyével egy nappal hamarabb érkeztünk, amit a kipakolásra és beköltözésre szántunk, ugyanis helyünk a tó legtávolabbi, csak csónakból megközelíthető pontja a 4.-es ponton volt.
Az előre megbeszéltek alapján a bottartó állványom a hely jobb oldalán állítottam fel, ennek oka az volt, hogy ezen a helyen már háromszor horgásztam, de a sorsolások után minden esetben a baloldalra kerültem, most szerettem volna kipróbálni magam a jobb oldalán is.
A tábort a lehetőségekhez képest gyorsan belaktuk, viszont így is késő este lett, így a botok behúzására már nem került sor. Nyugovóra tértünk, hogy a másnapot frissen üdén tudjuk megkezdeni.
Izgatottságom miatt hajnali 4 órakor, picivel napkelte előtt, már a ponton sarkán a vizet kémleltem, és az iszonyatosan aktív halmozgásokat. A hely jobb és bal oldalán is hatalmas halak fordultak, szinte perces rendszerességgel, nagyon biztató jelek voltak.
Két botomat a partszéli részre terveztem letenni, míg kettő bottal a benti nagy törést terveztem húzni ahol húszon méteres vízről folyamatosan lassan feltörik, elérve a csúcspontot, ami a mi esetünkben 6-7 métert jelentett.
A jobb szélső botom egy vízből kilógó, de már élettelen kis fenyőfa előtt, 6 méteres vízmélységben helyeztem el, csalinak ide egy szem 16 mm-es Tüzes Barack pop-up-ot kínáltam fel saját magam által készített Ronnie-rigen. 4-es méretű Mugga horgot használtam, félve a törpeharcsák, fehér halak, rákok támadásaitól.
A második botomat is szélvízre, de kicsit mélyebbre szántam. Az úgynevezett kapufa helyet horgásztam meg, egy 8 méteres púp tövére raktam le, ahonnan az előző túrákon akkori Horgásztársam nagyon szép halakat fogott. Ecséden a legjobban működő, a halak által imádott Mentor névre hallgató bojli került, dupla 24mm-es változatban, kombinált előkére felhúzva.
A jobb oldali két botomat egymáshoz közel próbáltam a belső törésen elhelyezni, szinte a két hely között alig volt 10 méteres különbség szélességben, viszont a harmadik botomat egy árok szélének a
legfelső pontjára tettem le, ami 8,2 méteren volt, míg a harmadik botomat az árok közepére helyeztem el, ami már 12 méteres mélységet jelentett.
A botok a helyükre kerültek, majd Peti barátommal kiültünk a faház elé, és egy finom hideg Pécsi fehérbor fröccsöt kortyolgatva pihentük ki a nyolc bot behúzása utáni fáradalmakat. Nem számítottam kapásra az első napon, hiszen ez nagyon ritka szokott lenni, beköltözés után a nagyon sok csónakforgalom miatt a halak az első két napban nagyon óvatosak, legalábbis személyesen ezt tapasztaltam. Lassan eltelt a délután, bekapcsoltuk a tábori rádiót és figyeltük a halak nagyon aktív mozgását. Hol a jobb, hol a bal oldalon, majd egyszer csak a jobb szélső kapásjelzőm ami a fenyőfa mellé volt letéve és végig kikampózva volt, kapást jelzett. Hirtelen nem is hittem el mi történik, nem számítottam ilyen gyors jelentkezőre.
Csónakba pattantam és hamar a hal fölé értem, rövid fárasztás után egy 10-es forma pontyot szákolhattam, amit sajnos nagyon rossz kondícióban, illetve egy extra horoggal a szájában vittem partra. Fertőtlenítés horogszabadítás, ezután mehetett vissza gyógyulni.
Az éjszaka csendesen telt, majd hajnalban ismét ugyan ez a botom jelezte az újabb kapást, irány a halra. Fölé értem, de szomorúan tapasztaltam, hogy az bizony egy termetes fában van leakadva, amit radarozás közben nem vettem észre. A helytől 7-8 méterre, mögötte hasonló vízmélységben. Ez a hal sajnos nem lett meg. Visszatettem a szereléket, picit messzebb ettől az akadótól, a csalit nem változtattam, Tüzes Barack maradt. A másik botomon, ami szintén szélvízen volt, eddig semmi jelentkező nem volt, egy belső sugallattól vezérelve gondoltam ráfrissítek, az etetett hely fölé érve éreztem, hogy zsinórom keményen be van akadva egy fába, amit sikeresen ki tudtam szabadítani, majd a szerelékem pár méterre a letett helytől egy újabb fában volt, miközben kint egy centit sem mozdult a kapásjelzőm. Bosszankodtam egy sort majd ezt is befrissítve visszatettem a helyére.
Kiértem, leraktam a botot, majd gondoltam főzök egy jó erős feketét. Bementem a főzőt kihozni, amikor is hirtelen egy nagyon intenzív húzós kapásom volt, megint a legszélső boton. Irány utána! Sikerült relatív gyorsan kiszednem a kampókból a zsinórom, és éreztem, hogy jó hal van a horgon nagyon húzott. A hal a tó közepe felé menekült elemi erővel, a csónakkal teljes gázon, szembe széllel, nem tudtam utolérni a halat, el sem tudtam képzelni mit sikerült akasztanom. Nagy nehezen sikerült, izgalmamban észre se vettem, hogy a tó közepén vagyunk már. Hatalmas fárasztás után, nagyon nagy szélben sikerült megszákolnom, ami az 50 colos szákban végig elpihent. Nagyon szép, bivaly erős nyurgapontyot sikerült fognom, ami erre a vízre nagyon jellemző. Lassan, a halat óvva kicsónakáztam a pontonhoz, majd jöhetett a mérlegelés fotózkodás.
Örültem neki nagyon, hogy nehezen ugyan, de újabb szép halat tudtam fogni a helyről.
Nagyon nehéz a szélvízen horgászni, nem kell nagyokat húzni. 50-70 méteren már elérhetőek a jobbnál jobb haltartó helyek, de itt rengeteg fa található a vízben, amik 8-10 méteres mélységben is jelen vannak, kampózni lehetetlen. Finesz és egy adag szerencse szükséges minden hal megfogásához.
A legnagyobb probléma az volt, hogy a héten szinte ez az egyetlen hely volt, ahol a halak megették a nekik feltálalt csalit. Peti barátomnak és nekem is a benti törés csak 1-2 halat adott, míg az említett szélső placc naponta 4-5 kapást, amiből sajnos keveset tudtam megfogni. Amire nagyon figyeltem, hogy minél messzebb tegyem az akadótól, de nem tudtam annyira, hogy ne kössenek ki benne. Hatalmas küzdelem volt minden hallal. Kampózva, flotingolva volt a szerelésem, melyen önleoldó, természetbarát kavics volt a nehezék. Olyan szerelékeket kötöttem, amiket még soha nem alkalmaztam, más sem járt a szemem előtt csak az, hogy védve a halakat sikeres szákolásokat érjek el.
A napok teltek és folyamatosan volt több kapásom, melyekből azt az 50 százalékát tudtam csak partra hozni, fotózni. Aminek nagyon örültem viszont, hogy legalább kapásaim voltak. Mivel baráti társaság volt a tavon, egy teli tavas foglalásunk volt, tudtuk ki mit hol mikor fog, illetve ezen a héten ki mit nem. Hiszen borzasztó szeles frontos hetet fogtunk ki, a szél nekem meg a kettes álláson ülő Zsolti barátomnak kedvezett. Nekünk volt a legtöbb kapásunk, szinte minden hal a mi oldalunkon, a sarki helyen volt, ahová a héten uralkodó erős szél betolta őket.
Vegyesen fogtam innen a halakat, jött nagyon szép amur, tőponty, tükörponty.
A hét gyorsan eltelt, amiben azért tudtam szép halakat fotózni, a nagyon nehéz körülmények, a pocsék időjárás, valamint, mint utólag megtudtuk, az ívás ellenére is.
Biztosan merem állítani, hogy a Tüzes Barack bojli, jelen esetben annak pop-up verziója engem kihúzott a csávából. Ha csak két fajta csalit vihetnék Ecsédre, egy túrára, akkor az egyik a Tüzes Barack, a másik pedig a Mentor bojli lenne a Bait Bait kínálatából.
Fogtam halat a héten még az erősen fűszeres Ébredő Erővel is, de a két favorit itt most fentebb említett kettő volt.
Szuper horgászhetet zártunk Kovács Peti barátommal, akivel minden egyes pecám nagyon jól telik. Igazi barátság a miénk.
Remélem idén még sikerül lejutnunk a vízpartra közösen, sajnos nagyon keveset tudunk pecázni mostanában, de amikor tudunk, megyünk.
Remélem sikerült egy pici támpontot nyújtani, illetve az élményeinket átadni számotokra.
Nagyon remélem minden sporthorgász társam hasonló sikereket ér majd el ebben a szezonban is.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Sportbaráti üdvözlettel:
Kovács Ákos, Kovács Péter