Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Még ropognak az ujjperceim, pereg róluk a rozsda, ugyanis régóta nem írtam… legalábbis horgász élménybeszámolót. Most látom elérkezettnek az időt, fogadjátok el tőlem ezt az ünnepek közti „fényesítő” írást! Ha esetleg lenne valakinek kedve manapság több ezer karakternyi szöveget elolvasni, azok itt lentebb 6 nap békés, boldog, nyugodt, horgászattal, ünnepléssel, pihenéssel, receptekkel átszőtt történetét kapják nagy tisztelettel. Békésszentandráson jártunk, a Kákafoki holt-Kőrösön, egy elmaradt és egy aktuális születésnap apropóján, vírushelyzetben… lássuk, mi is történt, és hogy! |
Az idei év különleges, ez tagadhatatlan. Nem teljesen tökéletes, vagyis volt már sok jóval jobb is, a mostani félelmekkel, aggódással teli, amiket a vírusjárvány okoz. Nem találkozhatunk személyesen, nem beszélhetünk élő szóban, nem mehetünk, nem jöhetnek hozzánk, arról a nem csekély eshetőségről már nem is írnék bőven, amikor valakit, vagy valakinek a közvetlen környezetét támadta meg a láthatatlan, pillanatnyilag még nem nagyon gyógyítható betegség. Munkahelyek válnak bizonytalanná, veszélyeztetve a megélhetést, de dolgozni mégis kell, mégis akarunk, hiszen bízunk a jövőben, hisszük, hogy ennek hamarosan (jó) vége lesz. S, ha a kilátástalanságban, a bizonytalanságban is keményen dolgozunk, tesszük a dolgunkat, akkor járna a pihenés is, talán még hatványozottabban is, mint „békeidőben”.
Sokunk számára a pihenés a hobbinkkal tölthető idő, a hobbink a horgászat, így pihenés egyenlő a horgászattal, még ha nem is a szó legkézenfekvőbb értelmében is pihenés az a pihenés. Szerencsénkre azért az éppen elmúló zűrös év, nehéz időszakaiban is, kedvezett a horgászat szerelmeseinek. A törvényhozók megengedőek voltak a szabadtéren végezhető tevékenységek iránt, ráadásul – mivel szabadidős, sport tevékenységnek minősült a horgászat – még terápiás, regenerációs célokra hasznosítható, így mehetett mindenki a vízpartokra és szerintem ez sokat segített a betegség elleni védekezésben, megelőzésben.
Hosszú évek óta a tavaszra eső születésnapomat Szarvas, Békésszentandrás közelében lévő Kőrös-holtágak valamelyikének extrákkal felszerelt nyaralóiban töltjük el, természetesen a horgászat és a pihenés, kikapcsolódás a fő csapásirány, na, meg a nagy zabálások. Ebben a szándékunkban, szintén évek óta hibátlanul segítő partnerre találtunk Barna Antal nevével fémjelzett és vezette „köröspartonnyaralunk.hu” weboldalban. Az idei év elején ismét jeleztük igényeinket, kaptunk is vállalható ajánlatot, amit elfogadtunk, befizettük az előleget és vártuk az időpontot… de nem az jött, hanem a karantén helyzet. Nem volt választási lehetőség, becsülettel betartottuk a szabályokat, nem kerestünk kibúvókat, így aztán itthon tartottuk meg a napot.
A nyári programjaink közé – bár a szankciók nem akadályozták volna – már nem fért be, de a nőm novemberi évfordulója jó alkalmat kínált, hogy igénybe vegyük a tavasz óta becsülettel fenntartott lehetőséget. Pozitívumként említem meg, hogy a Körösparti Nyár Kft. képviselői folyamatosan tudatták velünk, hogy nem vesztettük el a befizetett előleget és jelezzük, mikor szeretnénk igénybe venni a szolgáltatásukat. Akkor most… november elejére egyeztettük az új időpontot, a helyszín a Keresztháti üdülősor 92-es nyaralója. Nem voltunk még itt, így újdonságként fogadtuk, ahogy azt is alapvetésnek vettük, hogy a pihenést tesszük előtérbe. Nincs főzés, nincs jövés-menés sehova, csak óvatos (értsd: pihentető) tevékenységek, a horgászat kapta a legnagyobb prioritást, utána a jakuzzizás, szaunázás és természetesen az evés-ivás, na meg a semmittevéses pihenés. Így utólag visszaemlékezve sikerült is mindent betartani és mindegyik tervünk az elképzeléseink szerint zajlottak, hála ezért többeknek, akik támogatták az akaratainkat! A nyaralóban Barna Antaléknak és a cég munkatársainak, a horgászatban Varga Péternek a Bait Bait horgászmárka tulajdonosának tartozok köszönettel. Úgy alakítottam, hogy 5 napra elegendő, különböző körülményekre alkalmas horgászcuccokat kértem Petitől és reméltem, hogy sikerül majd eredménnyel tesztelgetni azokat.
Szubjektív véleményem van a két szereplőről és a hátteréről: Barna Antalék régi motorosok és ezen a piacon elég nagy a verseny manapság, így vélem, hogy ilyen erősnek maradni és úgy általában ezekben a karanténos, kijárási tilalmas időkben egyáltalán a felszínen és életben maradni csak azok képesek, akik komolyan és korrektül teszik a dolgukat és ez az ő esetükben beigazolódott, hogy valóban így van! Varga Péter a Bait Bait-tel, a termékeivel szintén fejlődni, nőni képes és egyre nagyobb szeletet követel abból a tortából, aminek a fogyasztói egyre nagyobb kínálatból válogathatnak, itt egyre kisebb szerep jut a kóklereknek, szerencsevadászoknak. Egy horgászcikkeket gyártó vállalkozásnak mi más lehetne a leghitelesebb ingyen reklámja, minthogy a termékeivel sok, nagy és szép halakat fognak még a kezdők is a hétvégi örömpecákon, és a profik is akár verseny körülmények között?! Erre mindkét említett szereplőtől egyértelmű képet, visszaigazolásokat kapunk honlapjaikoról.
Nézzük akkor a történéseket percről percre, napról napra! A kezdő napunk a péntek volt, délelőtt értünk a településre, előbb Szarvasra a Matchfishing horgászboltban még pár kiegészítő, „lehet, hogy kelleni fog” jellegű apróságokat vettünk, élő csalikat, ilyesmiket, meg két személyre hetijegyet, mert szabálykövetőek vagyunk.
Miután délidőben jártunk már, így időszerű volt az ebéd, amit kis keresgélés után Szarvason a Vadászkürt étteremben kötöttünk ki. Egyszerű, de tiszta és csendes étterem, házias ízekkel, gyors kiszolgálással. Jól laktunk… mehettünk a dolgunkra!
Manapság, amikor vendéglátósként és vendégként is korlátozó szabályok tömkelege között kell mindenki örömére szolgálnia egy étkezésnek, akkor nagy előnyt, mondhatni reklámot jelent, ahol a szabályokat rugalmasan kezelik, betartják, de ugyanakkor a szolgáltatás minősége még inkább jobb lesz, mint előtte, de legalábbis igyekeznek elvárt szinten tartani. Azon a héten Békésszentandráson és Szarvason szerencsések voltunk, mert minden vendéglátóhelyen, ahova betértünk, - milyen találó és ide passzoló a kifejezés: kizárólag jó szájízzel távozhattunk. Az ételek kifogástalanok, a kiszolgálás hibátlan, ami ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a kiszállítást precízen megoldják, az árakban is a mérsékletesség látszik megjelenni, mintegy köszönetképpen a bizalomért a szolgáltatások megrendelői felé. Elismerésünk a békésszentandrási Zöld Sas étteremnek, a szarvasi Halászcsárdának és a fentebb már említett Vadászkürt étteremnek és a szarvasi Ildikó cukrászdának is, ahol fenséges, kézzel készített bonbonokból és süteményekből fogyaszthattunk, így sikerült édes élményekkel hazajönnünk. Manapság már csak a kiszállítással, elvitellel oldható meg a vendéglátás, ami tovább szűkíti az esélyeit sokuknak, de reménykedek, hogy közel már az az idő, amikor ismét a rendes kerékvágásba zökkenhet vissza ez a szegmens is! Kívánom, hogy így legyen!
A nyaraló Békésszentandráson van, könnyen megtaláltuk, az első benyomások magasan felülmúlták a képekről, saját rutinból merített elképzeléseinket. Nagyon rendben van a kis ház, ami nem is olyan kicsi, hiszen 10 + 2 fő férőhelyes, amiben ketten „szűkösen” ugyan, de elfértünk.
A Zöld Sas kétszemélyes sültes tálja
Amint kipakoltuk a tengernyi cuccunkat, mert ugye 6 napra kell legalább egy havi ruhamennyiség, főleg, ha bevonzzuk a bajokat, elázunk, kint fázunk, bent melegünk lesz… kell tehát rövid és hosszú ruha is több váltás. Szóval, ahogy bemálháztam a rengeteg tömeget, előszedtem a felszerelésemet, bekevertem egy kilónyi etetőanyagot, gyorsan kinyitottam a rod podot, rákerültek a jelzők, a swingerek, a botok, a botokra az orsók, a zsinórra a horgok, a horgokra a csalik és már lendültek is a töltött kosarak súlyától a „tutiba” a szerelések. Rádiós vevő a zsebben, folytathatom a becuccolást! Alig telt el egy óra, amikor a rádióm ki szeretett volna ugrani a zsebemből, valaki bejelentkezett a horgomra… egy Kákafoki ponty volt, 5,36kg testsúllyal, pont ideális (ponty) kezdésnek! Nagy örömömben hívtam Varga Petit, hogy egy órányi ázás után az Ébredő Erő meghozta a pontyot, amire a válasz az volt, hogy valamit nem jól csinálok, hogy egy órahosszáig hozzá sem nyúlt egy hal sem… na, bumm most aztán szedhetem magam összefelé! Pedig éppen dicsekedni szerettem volna, hogy ritka az ilyen szerencsés kezdésem…
Miután az időjárás, a vízhőmérséklet nem indokolta a tengernyi etetést, inkább a koncentráltabb, intenzívebb ízűre, illatúra tettem a voksom. Az első tesztalany lett az Ébredő Erő. Egy tasak etetőanyag, egy flakon íz azonos lötyike, valamennyi fermentált magkeverék és a szükséges mennyiségű víz került a vödörbe, majd a (közepes méretű hárombordás Deáky-féle) kosárba, csalinak az Ébredő Erő pop up csalija a csalitüskére és így egyben be a szemközti part közeli „tuti helyre”.
Az önmagam összeszedése sajnos nem sikerült túl gyorsan és túlságosan sikeresre, de be tudom a közben romló időjárási feltételeknek, mivel első estére sűrű köd szállt alá, ami egyrészt romantikussá tette a környéket és a szituációt, másrészt erős gyanút ébresztett bennem, hogy a fagypont közelire hűlő levegő, a nagyon magas páratartalom, a (nem látható) csillagokig felszökő légnyomás egyike sem készteti nagy zabálásra a halakat. De az elején feladni nagyon nagy botorság lett volna, főleg nem ilyen parádés kezdés után…
Így viszont jutott idő a pihenésre, és amiért alapvetően jöttünk, a közös pihenésre. A nyaraló elég kényelmi funkciót kínált fel, kint a ponyvás terasz alatt a 39 Celsius fokosra felfűtött a jakuzzi, az udvaron a 90 Celsius fokosra fűtött finn szauna, bent a fűtött helyiségekben a műholdas tévézés és a konyhában – általunk felhalmozott – rengeteg kaja mind-mind arról biztosított, hogy nem szenvedünk élményekben hiányt. Legfeljebb utána szenvedünk a túlsúly okozta lelki gyötrelmektől…
Ide tartozik az a gondolat, hogy évtizedekkel ezelőtt alkalomszerűen még ittunk alkoholos italokat, de több okból, főként az igényeink és életkörülményeink változása okán valahogy nagyon lekorlátozódott ez a szokásunk. Most, hogy születésnapok apropóján utaztunk, gondoltuk, meglepjük magunkat egy kis alkoholos itallal, hát vettünk 4 üveg gyümölcsös cider-t, de bebizonyosodott, hogy alkohol nélkül is el lehet tölteni 5-6 napot és jól lehet érezni magunkat, így aztán hoztuk is haza… szóval van élet, van öröm és boldogság pia nélkül is. De azért rám ne rontsatok, senkit sem beszélek le semmiről, tudom milyen érzés a szenvedély valami iránt, hiszen volt időszakom olyan is, amikor rendszeresen itókáztam, így tudom, hogy sokszor kell(ett) egy kis tompulás! Ugyanígy vagyok a cigarettázással is, nem művelem, de viselem…
Bár felhalmoztunk rengeteg enni és innivalót…
… mégis a retro szendvicsekkel koccintottunk
Szóval az első két napra az az első ponty jutott nekem, még úgy is, hogy megközelítőleg óránként frissítettem a csalit és a kosár tartalmát. Napközben párom is kiült mellém és a kis picker botjával próbálkozott halat fogni. Érdekes szituációba kerültünk, ugyanis szerettem volna rablóhalazni, de a Matchfishig horgászboltban szembesültem azzal, hogy élő csalihalat csak önerőből fogok tudni horogra tűzni, mert a törvényi környezet erősen leszabályozta az értékesítését.
Szóval a pelenka nexave pickerrel próbált segíteni a felmerült problémán, fogni csalihalnak valót, de erősen be szerette volna vonzani a kapitálisokat is a horgára.
Évek óta imádattal fogja kézbe ezt a pici, finom horgászkészséget, amikor horgászni indulunk, mindig megkapom a kérdést: „ugye, a kis pickerem elraktad?”, de mondhatom – kifejezetten jó szándékkal, nem szemtelenségből -, hogy nagyon szerencsénk van, hogy sem a Dunán, sem más vizeken nem érte még kapitális hal támadás ezzel az ultra finom szerelékkel, mert nagyon csekély esélyt adnék minden résztvevőnek a sikerhez. De 31 év házasság után, amiből sokat együtt horgászva is töltöttünk, hogy jönnék én ahhoz, hogy újra belekezdjek a „Drágám, ebből baj lesz!” intelmekbe, még az a vád érne, hogy „Persze, mert csak te szeretnél nagy halat fogni, ugye?”, hát csináld, majd lesz valahogy! Majd legfeljebb rögtönözünk…
Persze, a nagyobb csalira nem jelentkezett be semmi, a finomabbra, ráadásul az élővel kombináltra a törpék jöttek, meg az apróbb keszegek. Nagyon reményt keltőnek találtam a keszeg állományát a Kákafoki holtágnak, ahogy olvastam a területi engedélyükben, védik is őket. Így aztán némelyik keszegfélét és bizonyos méretben még csalinak sem szabad felhasználni. Akkor majd csalizunk törpével, hátha be tudjuk csapni valamelyik bajszos, vagy fogas ragadozót!
A második estét is az egy ponttyal és pár törpével, keszegecskével zártuk, már ami a horgászat részét illette. Elhatároztuk, hogy estére jakuzzizunk egy nagyot. Mondjuk, a kinti fagypont közeli hőmérséklet elsőre nem mondatta velem, hogy hú, de jó lesz, de ismételten kijelentem: nem mondanék ellent annak, aki a hétköznapokban aktívan támogat, mellettem van és elviseli, amikor mellette horkolok!? Szóval jakuzzizzunk!
Csak egy gondolat a jakuzzival kapcsolatban: beengedni valakiket a jakuzzinkba igen nagy felelősség, hiszen nem kérdezhetjük meg, pontosabban hülyén adná ki magát az a szituáció, amikor megkérdezed a barátaidtól, hogy „ne haragudj, ugye nincs semmi bőrbetegséged?!” Mert igenis hordoz magában kockázatot többen beleülni ugyanabba a meleg vízbe. Nos, itt is felmerült bennem ugyanez a gátló gondolat, de megnyugtatott, hogy minden reggel a nyaralókat fenntartó cégtől jöttek és akár használtuk a berendezést, akár nem, mindig takarították azt!
Harmadik nap újfajta etetőanyagot vettem elő, a Hívó Szó fantázianevű kagylós „jött soron”. Persze nem sorsoláson dőlt el, csak – miután az Ébredő Erő elfogyott – feltételeztem, hogy a mederben vannak kagylók, aminek az ízét, illatát felidézve hátha felfigyelnek a célhalak. Igyekeztem lassan nyitóra keverni, hogy ne kelljen 20 percenként újra dobálnom, ráadásul az ízazonos pop up csalinak is idő kellett, amire intenzívvé tudott dagadni. Kevertem hozzá MBaits-es oxigén pelletet, amit nagyon szeretek, mert intenzív pezsgésbe kezd, amint oldódni kezd a vízben, ezzel kelti fel az érdeklődését a környéken csatangoló halaknak. Többször tapasztaltam már jótékony hatását…
Az újítás csak részben hozta meg a várt eredményt, ugyanis pár keszeg és néhány törpe miatt kellett többször is futnom a fűtött épületből az éppen hogy csak fagypont feletti stégig, még ha csak 8-10 méterre is volt, azért mindig félig felöltözve kellett a papucsaimból kiugorva a meleg lábbeliben bukdácsolva kisietnem.
Ezekben a vírusos időkben kiemelten ajánlatosnak tartom odafigyelni az egészségünkre, egy elvesztett hal sem ér annyit, hogy – főként a mai covid-os, pandémiás helyzetben – betegek maradjunk. Én bizony minden kimenetelkor több réteg meleg ruhát kapkodtam magamra, bejövetelkor mindezt lecseréltem lazára, bentire. A korom miatt is állíthatom, hogy minden könnyelműségnek később megisszuk a levét, arról a nem csekély tényről nem is beszélve, hogy idegen helyen, járványhelyzetben nem is olyan egyszerű még egy náthával sem orvoshoz fordulni… meg egyébként is minek is ilyennel tölteni azt a kevés időnket, ha meg lehet előzni egy kis plusz figyelemmel?!
Az ebédet ezen a napon a szarvasi Halászcsárdából rendeltem és hoztam el. Bátran mondhatom, hogy ritka finom és rengeteg kaját kaptunk, másnap sem kellett az ebéden gondolkodnunk. Nem esett nehezemre az ebéd utáni delelés, ebben – hála az égnek, vagy sajnos, de – a halak sem akadályoztak meg.
Délelőtt, amikor a kajáért mentem, előbb a horgászboltba mentem be és egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem iszapgilisztát több dobozzal is. Fogtam már ilyennel harcsát, így estére kemény rablózást terveztem be. Delelés után be is izzítottam egy keményebb felszerelést, amire feltűzgéltem jó néhány vastag, kemény gilisztát és amennyire tudtam bejuttattam az általam tutinak vélt rablótanya közelébe. Vacsora közben aztán zenélt egyfolytában a rádióm… a törpéknek tartottam lakomát a jelekből ítélve. Fogtam is egy kapitálist, aminek megígértem, hogy cserében a nagy rohangálásért most rablóból csalivá avanzsálhat elő. Kicsit megcsipkedtem a tüskéit és horogra akasztottam. Na, ettől aztán tényleg nem tudtam nyugton lenni. Ez a törpördög olyan ritmust diktált a rádiómnak, hogy késő este visszaálltam a békés módszerre.
De sem ponty, sem harcsa, de még csuka, vagy süllő sem köszönt rám már három napja… akkor szaunázok inkább egyet! Kétszer pörgött le a homokóra a szaunában, mondhatom, hogy minden bánatomat elfelejtettem, sőt, alig vártam, hogy távozhassak. Mondják sokan, hogy egészséges hatással van a szaunázás az immunrendszerre, de úgy döntöttem, hogy meghagyom ezeket az élvezeteket az északi népeknek, nekem nem jött be…
A szarvasi Halászcsárda kétszemélyes táljából egy jóllakós ebéd után megmaradt mennyiség
A hajnalok már erősen csípősek voltak
Egy forró szaunázás azért sokat javított a hőérzetemen
Negyedik napon becsülettel cserélgettem a csalikat, töltögettem a kosarakat, kerestem a halakat. Fogytán volt már a második keverés, így – mivel nem akartam már újabbat keverni ezen a napon – dúsítottam Hori Csabi féle CFB Red Berry method mix-szel a maradékot, plusz tervbe vettem, hogy rápróbálok este a bojlis horgászatra, ugyanis Varga Petitől kaptam pár csomag Bait Bait golyót is. Első naptól kezdve szórtam keveset belőlük az etetésre, de nem éreztem értelmét a túlzásoknak, hiszen a 6-8-10-es pop up csalikért sem voltak túlságosan oda túlságosan, mit kezdenének a 20-as protein golyókkal? Ezen a napon végre megtört a pontyfogó átok rajtam és sikerült kettő darab méret alatti pontyot beszákolnom. Azért örültem nekik, mert sikerült egy kis önbizalmat szereznem, hogy nem csinálok teljesen nagy ostobaságot…
Természetesen mindkettő azonnal távozhatott vissza az etetésre, ha mások nem, legalább ők egyék fel a kaját, amit eléjük szórtam.
Az ötödik nap reggelén a még érintetlen maradékokból a Rodin és a Tüzes Barack fantázianevű anyagokat bontottam és kevertem be. Gondoltam, ha a büdös nem jött be, hát itt van a gyümölcsös.
Sokszor nem értem, sőt állíthatom, hogy nekem sosem jött be még az a sokak által kőbe vésett szabálynak tartott vélekedés, miszerint a hidegebb, letisztultabb vizeken inkább az édesebb, gyümölcsösebb anyagok válnak be, míg a meleg és zavarosabb vizekben a büdösebbek. Nyilván nem beszélek le erről a hitről senkit sem, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, próbálkozni kell, de biztosan már ti is voltatok olyan szituációban, amikor a papírforma bedőlt és finom módszer ide vagy oda, a közelben hatalmas aranyszínű horoggal, vastag zsinórral és penészes darával etető Corsa-s Józsi bácsi fogja a halakat, mi meg a speciális cuccokkal csak nézünk, mint Józsi bácsi pontya a szatyorban.
Napközben ismét nagy csend volt… túl nagy csend! De legalább pihenhettünk megint a kényelmes körülmények között. Bátran mondhatom, pedig tudok rettenetesen hisztis lenni, hogy közel olyan körülmények voltak a nyaralóban, mint otthon. Kényelmesre felszerelt, minden szükséges elvárásnak megfelelő volt a nyaraló, talán az otthoni wc-t és a fürdőszobát már jobban megszoktam… de azért ott is sikerült minden létfontosságú dolgomat elvégeznem, ha értitek!?
A köröspartonnyaralunkponthu-n ígért kényelmi szolgáltatások maradéktalanul megvalósultak és úgy általában minden megfelelt az igényeinknek, így a lehetőségeink szerint biztosan jövünk még az általuk fenntartott nyaralók valamelyikébe.
Aki rutinos ebben az utazgatós, nyaralóbérlős világban, az bizonyára ismeri azt az érzést, amikor a beígért és a képeken látható körülmények köszönő viszonyban nincsenek az elénk táruló valósággal. Mekkora csalódás és amennyiben mégis bevállaljuk dacból a maradást, akkor néhány nem teljesített ígéret, amiért ráadásul fizettünk is, tönkre tudja tenni a szórakozásunkat, pihenésünket. Nos, Barna Antalékkal kapcsolatban még egyetlen egyszer sem tapasztaltam rugalmatlanságnak még jeleit sem. Szóval jó szívvel merem ajánlani őket…
Tehát az utolsó napon, az utolsó keverést fogyasztottam, nőm már feladta, nem szeretett volna megfázni a nyirkos, ködös vízparton, így ő inkább odabentről támogatott együttérzésével. Mivel neki is kiváltottam az engedélyt, így hozzájárulásával, három bottal horgásztunk, amiből mindig az volt az övé, amelyiken nem volt csippanás sem. Milyen taktikusak, nem?
Az utolsó napot megérezhették a környékbeli pikkelyesek, ugyanis késő este és a hatodik nap reggelén, az utolsó maréknyi morzsákra összesen 3 pontyot sikerült fognunk. Mindhárom erősen méretes volt, így végre tervezhettem a közelgő karácsonyi halászléhez való halpatkók hazavitelével is. Kettőt közülük kora reggel megpucoltam és levákuumoztam, amiből nagyon finom halászlevet sikerült itthon főznünk.
Miután nem volt tétje és egyébként sem szeretek messziről hazahordani halat, így a szerencsére bíztam, ami bejött és éltem is a lehetőséggel. Végre kipróbálhattam a pár éve elhunyt horgászismerősöm halászléfőzési módszerét, ami szerencsére sikerült is. Tudniillik évekkel ezelőtt több olyan buliban voltunk, ahol az említett barátom, nevesítve Nyúl Józsi bácsi főzött halászlevet 50 perc alatt úgy, hogy a jéghideg vízbe beletette a pépesített hagymát, a sót, borsot, pár paradicsomot és a halpatkókat, majd kövér gázon lobogva főzte, a forrástól még vagy 20 percig. De csodák csodája, sosem esett szét a hal. Most mindent ugyanúgy tettem és szinte ugyanolyan jó lett, ezután én is így fogom főzni, nem feltétlen főzögetek alapleveket. Kíváncsi leszek azért, hogy ugyanígy működik e ez a módszer filézett hallal is?
Hatodik napon délelőttjén hazaindultunk és miután ez a nap volt a nőm tényleges születésnapjának hete, így bevállaltam még egy kirándulást az országban, egy kis IKEA-s vásárolgatással egybekötve. Jobb a békesség… most meg szerelgethetem a szekrényeket a nagy békességben. De ez már egy másik történet…
Így esett hát ez a novemberi hetünk, aki nem hiszi, járjon utána! A paramétereket szívesen mindenkinek megadom…
Köszönöm azoknak, akik végig olvasták a soraimat, remélem, nem okoztam csalódást, igaz, nem is ígértem csodákat, azt majd megnézhetitek a tévében futó olcsó filmsorozatokban! Már azok, akiknek még jut azokra ideje a sok horgászat mellett.
Mindenkinek kitartást, megértést kívánok ezekben a vírusos veszélyeztetettségben bezárkózott napokban, bízzunk benne, hogy hamarosan vége lesz, és ismét mehetünk szabadon a szabadba!
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Mert horgászni, pihenni jó!