
|
Sziasztok! Hol is kezdjem... A szél „máshonba” fújt engem is, így sajnos csak ritkán jutok ki a partra, de akkor próbálok minél több időt horgászattal tölteni. A szabadságom direkt úgy terveztem tavaly novemberben, hogy a lenti időpontokban nagyon kipecázom magam! Háromfa (05.16-05.23), Kiskorpád (05.24-05.28), Dombóvár Tüskei tó (05.29). Erről szeretnék nektek írni pár sorban. |
Háromfa
Eljött a nap, megérkeztünk Háromfára. A Vip állásra foglaltunk unokatesómmal és sógorommal. Mivel a tavalyi évben én fogtam a legtöbb halat, ezért úgy beszéltük meg, hogy amelyik hely megmarad az lesz az enyém. A táborépítés megvolt, a srácok megbeszélték ki melyik oldalt szeretné és a végén kiderült, hogy nekem maradt a jobb oldala...


Az az igazság, hogy már a vízre szálláskor sem voltam igazán boldog, mert ahogy a képen is látszik, nem nagyon volt helyem elhelyezni a három botomat. Aztán ahogy a csónak elsiklott a jobboldali bokor mellett megláttam mellettünk az öblöt, amit az első nap nem is mertem meghorgászni, mert az a mellettünk lévő helyhez tartozott. Nem tudtam a hét folyamán fognak-e oda érkezni... Balról az első bójámnak találtam egy kis helyet a töklevelesben, tőlünk olyan 50 méterre és 1,2 méteres vízmélység volt minimális iszapvastagsággal. A középső bójám leraktam kicsit messzebb, körülbelül fél távon a tök széle mellé, 1,7 méteres vízbe. Aztán jött a kérdés, hogy mi legyen a harmadik bottal... Nincs mese, meg kell törni a zsinórt, ilyet még nem igazán csináltam, de 180 fokban tőlem olyan 50 méterre tettem le a bóját, egy csinos kis nádtorzsa mellé, ahol 1 méteres vizet mértem nagyobb iszapvastagsággal. Itt meg-meg mozdult a tök, gondoltam ez jó jel, van hal a környéken. Kezdésnek mindig egy kicsit jobban megszórom a bójákat felezett, vagy egy-két marék egész bojlival.

A nap és az éjszaka eseménytelenül telt, aztán hajnalban 5 órakor perckor a harmadik boton, a nádtorzsa mellől füstölős kapás... Ráemeltem a botra éreztem is a halat, de mire beértünk lemaradt. A délelőtt megint eseménytelenül telt, de délután 14 óra körül ismét a harmadik boton volt érdeklődő.

Kis huzavona után meg is érkezett az első hal, egy gyönyörű szép töves a maga 15.20 kg-jával. Egy szem 19 mm-es Ébredő Erő balanszírozott horogcsalit kínáltam fel, amit egy azonos ízű pop up-al spékeltem meg.

A nap eseménytelenül telt tovább. Pontosan éjfélkor megint ugyanaz a bot, ki is ugrottam a sátramból és kiabáltam unokatesómnak, hogy mehetünk! Erre az ő jelzője is megvadult, dupla kapás! Elindultunk két csónakkal pontosan ellenkező irányba, mire ő visszaért mi már mérlegeltünk is egy 8,70-es tükröst és egy 9,20-as nyurgás testalkatú pikkelyest. Reggel már öt órakor fent voltam, de a másik botokon még mindig nem volt jelentkező.

Nem vagyok az a horgász, aki vár és vár, hogy egyszer csak beérik az etetés és meglesz a hal. Egy jó halért tenni kell! Így 40 óra után reggel fél 6 körül kivettem a középső botomat és kicsit átrendeztem. A harmadik botom maradt ott, ahol volt, csináltam még két zsinór törőt és a középső botomat behúztam a mögöttünk elterülő öbölbe, 270 fokos szögben. Nagyon sok halat láttunk abban a pár percben, amíg bemerészkedünk. 8-10 darab amur a bokrok alatt és 5-6 ponty a nád szélében. Gyorsan ledugtam a tapogatót, hogy mit mutat.
“Pfff” körülbelül ez volt az első reakcióm, mert bedőlt fák a víz alatt és ágak, rönkök voltak mindenfelé. Mondhatni, hogy minden ponty álma és minden horgász rémálma. Találtam egy nagyobb rönköt, olyan comb méretű vastag lehetett. E mellé raktam le a szerelékem, majd megszórtam felezett Rodinnal. Nem telt el egy óra és be is köszönt az öböl első hala a maga 10.20 kg-jával.

A hét folyamán még 4 halat sikerült húzni az öbölből és háromi lemaradt, sajnos a terep viszonyoknak köszönhetően. Hozzáteszem egyetlen szakadásom sem volt! Egy jó zsinór szabadító kampó sose rossz! A balos botom még mindig ugyan ott volt napok óta a túra végéig egyetlen egy 8.40 es halat adott, amely az Ébredő Erőre éhezett meg.

A harmadik botom is a torzsa mellett elcsendesedett három hal után. Emiatt kerestem egy új helyet. A képen látszik jobb oldalon közvetlen a vízbe benyúló bokor, ennek a túloldalára tettem le a szereléket egy zsinór törő segítségével, olyan 7-8 méterre tőlünk. Esténként a vizet figyelve néha láttam mozgást közvetlen előttünk, pár méterre a bokor mellett, így hát úgy gondoltam, ha a hal ott van nekem is követnem kell! A tavalyi évben számomra a legjobban bevált csali ment vissza a horogra. Ez pedig az Ébredő Erő fluo pop up volt, melyet egy spinner-rigen kínáltam fel. Sokat nem kellet várni az első jelentkezőre, beköszönt egy 5 kg körüli, aztán egy 7,4 kg-os. Eztán egy 24 mm-es sózott Ébredőt fűztem fel egy 11mm-es wafters kíséretében, a süllyedő bojlit megparafáztam. Így még sikerült fognom egy 8 kg körülit.

Kilenc kifogott hallal, 80.5 kg öszfogással Háromfán, ivás előtt, ez a teljesítmény annyira nem is rossz véleményem szerint... Összesen 21 darab halat sikerült fognunk hármunknak, abból 3 db volt 15+-os és 8 db 10 kg feletti akadt horogvégre. A többi hal 7-10 kg között mozgott. Melós peca volt és nem a pihenésről szólt, de újfent elégedetten távoztunk a „Zöld pokol” -ból.

Kiskorpádi Szigetestó
Másnap már mentem is Kiskorpádra, ahol sajnos nagyon belecsöppentem az ivásba, négy halat sikerült fogni négy nap leforgása alatt. Csak a Rodinnal tudtam eredményes lenni. Az utolsó éjszakát már meg sem vártam a parton, a kapások száma sem volt most az igazi, 24 óránként egy és az időjárás sem volt túl kedvező.





Tüskei-tó
Aztán ahogy hazaértem csörgött a telefonon sógorom, hogy nem-e mennék ki vele Dombóvárra a Tüskei-tóra. Összeszedtem a kis method cuccaimat, aztán már reggel indultam is. Odaértünk és egymás mellé ültünk le egy-egy stégre, de később átköltöztem mellé, mert jött a stég tulajdonosa és szeretett volna pecázni. Ez volt a „pont az í-re” onnantól elkezdtük húzni a halat, a 2-3 kilós pontyokat egész nap. Az Ébredő Erő 11 mm-es wafters remekelt, aztán megérkezett a meglepetés, egy 6,70-es gyönyörű kis töves. Nem nagy hal, de egy light-medium feederrel, 20-as damillal a nád mellől kiszedni igazi élmény volt. Egész nap parádéztunk, később a 7-8 kg-os halakat fogtuk sorban, majd sógoromnak érkezett egy 10 feletti is. Érdekesség, hogy ezen a tavon még sosem láttam ekkora halat, pedig itt nőtem fel...

Kicsivel később megállt a kapás, kivettem a kis feeder botom és mondtam is sógoromnak: “na most figyelj! Az idei évben a legtöbb halam ezzel fogtam!”. Előkerült a Rodin wafters a táskából és pár percre rá kapásom is volt. Ellenfelem bement a nádasba, éreztem, hogy pattog a zsinór, de sikerült kiszabadítanom. Körülbelül 25 percet fárasztottam, majd sikerült megmerítenem ezt a remek példány, amely 12 kg felett volt. Mérlegelés után szépen visszakerült a tőzeges otthonába ez a gyönyörű egyed. Egészen este kilenc óráig folyamatosan fogtunk, igazi élmény peca volt, majdnem 40 db pontyot tereltünk a merítőbe.


A 16 napos szabadságomból 13 napot horgásztam, jól éreztem magam és remek halakat fogtam a Bait Bait csalikkal.
Horgásztársi Üdvözlettel:
Ripszki Lionel