Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Immár második éve, hogy unokabátyámmal, Levivel és közös barátunkkal, Antival egész éves távollét után összeülünk egy baráti hangulatú pecára. Az idei szezonban több felé jártam, különböző adottságokkal rendelkező vizeken pecázhattam, de még hiányzott a pont arra a bizonyos i-re. Ezen a héten igazán extrém körülmények között indulhattunk a Fehérvárcsurgói pontyok nyomába. |
Extrém körülmények között Fehérvárcsurgón
Immár második éve, hogy unokabátyámmal, Levivel és közös barátunkkal, Antival egész éves távollét után összeülünk egy baráti hangulatú pecára. Az idei szezonban több felé jártam, különböző adottságokkal rendelkező vizeken pecázhattam, de még hiányzott a pont arra a bizonyos i-re.
Több célpont is szóba került, de talán a sors akarta úgy, hogy végül helyhiány és egyéb akadályozó tényezők miatt felhívtam Petit, hogy tanácsot kérjek tőle. Mintha az égből jött volna a felismerés, mondta a telefonba… CSURGÓ! Már az első gondolataim között szerepelt ez a csodálatos víz, de gyorsan el is vetettem az ötletet, mivel legutóbb mikor meglátogattuk itt versenyző csapattársunkat, Csiszár Rolit és csapatát, vészjósló híreket kaptunk. A gát felújítása miatt, az őszi szezonban már nem engedélyezett a horgászat. Gyorsan megnyugtatott, hogy ebben a pillanatban hajt el a tározó mellett, és munkálatoknak nyomát sem látni. Így hát felvettük a kapcsolatot Kovács Jani bácsi csapattársunkkal, és segítséget kértünk tőle a helyválasztás és foglalás terén.
A Fehérvárcsurgói víztározó hosszú évek óta kedvelt célpont a pontyhorgászok körében.
A csapat többi tagjával tudattam, hogy megvan a végleges helyszín! Mivel ellenvetés nem érkezett, gyorsan lefoglaltam a 8-10-es helyeket. Ekkor már Peti is barátkozott a gondolattal, hogy leugorjon hozzánk pecázni a hét második felében. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy együtt horgászhatok vele, mivel tudtam, hogy van még mit tanulnom az igazi pontyhorgászatról. Egy héttel a túra előtt küldtem el a foglalást, így nem sok időnk volt felkészülni. Mégis úgy éreztük, hogy vánszorognak a napok. Egész hetes telefonos értekezés vette kezdetét, a felszerelés és a csalik kiválasztásának ügyében. Tudtuk, hogy egy hét igazi természetközeli peca vár ránk áram, wc, faház és minden egyéb kényelmi eszköz nélkül. Azonban ezt egyikőnk sem bánta. Pont erre van most szükségünk, állapítottuk meg egyetértve.
A zsilip mellett fekvő 10-es sorszámú állás látképe!
A foglalás szeptember 2.-a vasárnap déltől lépett életbe, de végül mi csak hétfő reggel indultunk el Fehérvárcsurgó irányába. A csapat 3 irányból közelített kalandunk helyszínéhez, de elsőként Levi és én értünk partot. Hiába volt már szerencsém szemügyre venni a tavat, szépsége újfent megigézett. Előzetesen kisebb nagyobb variálások után, megbeszéltük, hogy Levi és Anti a 10-es álláson, míg Peti és én a 9-esen fogjuk felállítani táborunkat. Megérkezésünk után neki is láttunk a kisebb feladatok elvégzésének, de sok cuccot egy-két órával később Dani és Peti hozott utánunk.
Dani! A szerencse fia! Nem tudom máshogy nevezni az urat, mivel előzetesen megbeszéltük, hogy csatlakozna hozzánk, de nincs már hely. Végülis Anti csak szerda délutánig tudott velünk tartani, így Daninak lehetősége volt elfoglalni a felszabaduló részt. Ezen véletlenek sorozata tette lehetővé, hogy csapattársam megfogja élete halát, de erről majd később mesélek.
A kapástalan órákban Dani szívesen tanulmányozta a fényképezőgépem.
Délután utolsó társunk is csatlakozott hozzánk, ekkorra már 4 óra tapogatással a hátunk mögött ringatóztunk Csurgó elképesztő méretekkel rendelkező vízén. Több ok is nehezítette a folyamatot, többek között, hogy időközben megérkezett a meteorológusok által ígért eső. A helykereséshez Peti tapasztalatát vettük igénybe, mert tudtuk, ha valahol, hát itt számít, hogy hol próbáljuk becserkészni a pontyokat. A vízen töltött percekből több is megragadt a fejemben, de a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor társam elmélyülve vizslatta a medret, míg nem megtalálta túránk legeredményesebb hot spot-ját. Peti felnézett és láttam az arcán, az elégedettséget. „Ezt kerestük! Innen fogunk egy jó halat!” -mondta. Gyorsan átadta a tapogatót, és lelkesen magyarázta, hogy miért is gondolja úgy, hogy ez eddig a legígéretesebb hely, amivel az utóbbi pár órában dolgunk volt. Elhelyeztük a jónak vélt helyekre a bójákat és a part felé vettük az irányt. Immár teljes létszámban beszéltük meg, hogy ki hova fog húzni és milyen etetési taktikát alkalmazunk. Megköszöntük a segítséget, majd elbúcsúztunk Petitől és Danitól. Sajnos őket szólította a kötelesség, hiszen rengeteget kellett előre dolgozniuk, hogy a hét második felét velünk tölthessék a vízparton.
A bőséges eső miatt, jelentősen megcsappant a száraz ruháink száma.
Mire az utolsó botok is helyükre kerültek, már sötétségbe burkolózott a táj. Ekkorra bőséges csapadék hullott a környező területekre, víztározó lévén hozzánk zúdult be a nagyrésze. Levi jóvoltából a menedék kérdése gyorsan megoldódott, mivel egy Renault Master típusú autóval érkeztünk a tóra, aminek a hátuljában a cuccok mellett még mi is vígan elfértünk és figyeltük a körülöttünk tomboló vihart. Éjszakába nyúló baráti beszélgetés, az elmúlt év történéseinek mélyremenő elemzése zajlott az esőcseppek kopogása mellett. A radarkép folyamatos tanulmányozása egyértelművé tette, hogy az igazán komoly viharig van még bő egy óránk. A dombok mögött láttuk az első villanásokat és tudtuk ennek a fele sem tréfa.
A vihar zaját egy ismerős hang szorította háttérbe. Be kell valljam reméltem, hogy a villámok elvonultáig nem lesz kapás, de ott motoszkált a fejemben… „Mi van, ha nagy hal akadt a horgomra?”. Levi segítségét kértem, majd így szálltunk csónakba abban a hitben, hogy van bő 30 percünk, hogy a villámok előtt bölcsőbe fektethessük a halat. Már befelé haladva hallottam, ahogy Levi aggodalmát fejezi ki a helyzettel kapcsolatban, majd annyit kért „Ne emeld magasra azt a botot!”. Bármennyire is a helyzetre koncentráltam, tudtam, hogy nem viccel. Gyors, magamhoz képest erőteljesebb fárasztás után, az első adandó alkalommal merítettük meg túránk kezdő halát, ami Csurgói pecám második legnagyobb pontyját jelentette. A part felé fordultunk, amikor észbe kaptam, és tudatosult bennem, hogy bizony elért minket a vihar, és nem véletlenül kérte társam, hogy ne hadonásszak a bottal. A villámok vadul törtek a mélybe az égboltról, szívem a torkomban dobogott és igyekeztem minél előbb a partra terelni csónakunkat. A mérleg nem sokkal 15 kg fölött állt meg, de a fotókészítés ezúttal elmaradt. A hal szabadon engedése alatt már olyannyira cikáztak körülöttünk a villámok, hogy olykor nappali világosság ölelte körbe a tájat.
Hajnali 4 óra körül csillapodott az eső és a zord felhők is látszólag elvonultak. Megragadtam az alkalmat és pihenőre tértem a sátor menedékében. Lehunytam a szemem és azon gondolkodtam, hogy még csak egy napja vagyunk itt, de már most mennyi izgalom ért bennünket. Pár óra alvás után kollegáim hívták fel a figyelmem, hogy a Rod Podok már vízben állnak és a sátor szélét is nyaldossák a hullámok. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mekkora mennyiségű eső fog hullani az elkövetkező órákban.
Levi első csurgói tükröse 24 mm-es Ébredő Erő bojlira csábult el!
A nap folyamán több halat is szákolhattunk 10-13 kg között, de igazán nagy példány még nem akadt a horgunkra. Az esőfelhők rendületlenül öntötték magukból a csapadékot és nyomát sem mutatták a vihar végének. Az első enyhülés a délutáni órákban mutatkozott, amikor is gyengült az esőzés intenzitása és némi reményt láttunk, hogy újra rendezzük sorainkat. Második napunk amellett, hogy 3-4 alkalommal költöztettük sátrunkat, alábecsülve az áradás méretét, kapásokban gazdagon telt. Éjszakára már Dani barátom is csatlakozott hozzánk és nagy reményekkel foglaltuk el a 9-es álláson felállított táborunkat. Csapattársam ekkor még csak segítségként vette ki a részét a horgászatból, de izgatottan várta, hogy bevethesse botjait és a csurgói pontyok nyomába eredhessen.
Ismét egy Ébredő faló kis töves.
Felszabadító érzés egy kemény fárasztás után szabadon engedni ellenfelünket!
Az igazi meglepetés szerda reggel ért minket, amikor Anti ébresztőjét követően tudatosult bennünk, hogy mennyire drasztikusan emelkedett a víz szintje, míg mi az ágyainkban pihentünk. Mindemelett lelkesen mesélte, hogy az éjszaka olyannyira elindult előttük a hal, hogy hajnalban már nem húzták újra a botokat, hogy tudjanak pihenni egy-két órát.
Anti is beállt a sorba! Az éjjeli halak után ez a szép kis töves húzta el az Ébredő Erő-vel csalizott botját.
Dél körül Peti is véglegesen elfoglalta a Rod Pod-on fennmaradt két helyet. Hiába mondtam neki előzetesen telefonba, hogy itt bizony extrém körülmények várják, csak akkor szembesült vele igazán, amikor megpillantotta a rétet ahol most kacsák és békák élték vígan vízi életüket. Izgatottságunkban nyugalomra intett minket, és bíztatott, hogy az áradás meghozza a halakat. Antinak sajnos lejárt a kimenője, így Dani vette át a helyét a 10-es állás jobb szélén. Így hát elkönyveltük, hogy új peca kezdődik, és átszerveztük táborhelyeinket.
Az állasinkhoz vezető út szerda reggelre teljesen víz alá került.
Levinek sikerült a délutáni órákban elcsípnie egy igazán szép 15 kg-os sötét tövest, mely az Ébredő Erő bojlira érkezett. Ő egész héten hűen ragaszkodott ehhez a csalihoz, és ha engem kérdeztek, nem érte csalódás a túra alatt. Ekkor már verőfényes napsütés és kánikulába átváltó meleg jellemezte az időjárást. A kabátot pólóra, a hosszúnadrágot pedig rövidre cseréltük. Újra élveztük a szabadságot, és megbabonázva szemléltük a minket körülvevő tájat. A front elvonultának, a vízszint emelkedésének, vagy csupán átszellemült horgászatunknak köszönhető, de sorban fogtuk a 10-12 kg közötti pontyokat. Annyira egyforma halak akadtak horogra, hogy sokszor viccelődtünk azon, hogy a sporttársak azt hiszik majd, hogy egy halat adtunk körbe. Érdekes volt, hogy kizárólag pikkelyes pontyokat zsákmányoltunk ezidőtájt.
Masszív, 15 kg-os töves érkezett Levi bójája mellől!
Bőséges vacsora után visszavonultunk sátrainkba és rápihentünk az éjszakára. Ekkor már sejtettük, hogy mozgalmas órák várnak ránk. Petivel hosszasan beszélgettünk tapasztalatinkról és jövőbeli terveinkről. Abban egyetértettünk, hogy több időt kell szentelnünk ennek az egyedülálló szépséggel megáldott víznek. Éppen csak lehunytam a szemem, amikor egy mély pittyenés csapta meg a fülem. Tudtam, hogy ezt a hangot az én jelzőimhez társítottuk. A helyzet nehézségét mutatja, hogy előre „begyakorolt” koreográfia alapján indultunk a botom után.
A horgászat mellett a fotózással töltött időt is nagyon élveztem.
Ahol előzőleg a sátor állt, most a csónak volt kikötve. Kapáskor mindketten mellescsizmát húztunk. Peti az állványhoz indult, míg én a csónakot kötöttem ki és állítottam irányba. 8-10 métert visszasétálva a nádnyiladékban, társam a kezembe adta a botot, ő pedig a csónakmotort vette irányítás alá. Így eredtünk a hal után egészen addig, amíg az orsó dobjára ért az előtét zsinór. Ekkor, ha az én botomon érkezett a kapás elkezdtem a fárasztást, ha Petién, átadtam neki a gyeplőt és kezdődhetett a harc. Szerda éjszaka rövid 10-15 perces alvásokat leszámítva folyton vizen voltunk és számolatlanul fogtuk a zömében 10-12 kg körüli pontyokat. A csónakba emelve, horogszabadítás után rögtön visszaengedtük ezeket a halakat.
Ahogy partra értünk Peti tükrösével, már az én botommal pattanhattunk csónakba.
Újabb 10+-os töves az Álmok Tengere bojlira!
A másik táborban viszonylag csendesen telt az este, de mindannyian éreztük, hogy nem kell kétségbe esni pár kapástalan órától. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultunk ezen a héten, hogy egy ilyen túrán kapkodásnak helye nincs. Ehhez mérten kezdtük meg a reggelit követő sziesztánkat.
Csütörtökön 11 óra magasságában a szomszéd táborból kapásjelző hangjára lettünk figyelmesek. A rengeteg 10 kg körüli ponty után már nem ballagtunk automatikusan a srácok állására. Többek között azért sem, mert mellescsizma nélkül kivitelezhetetlen volt a két hely közötti átjárás. Az utat ekkorra teljesen elárasztotta a tó, az autók kereke által vájt nyomvonalon térdig érő víz volt az uralkodó. Pár percre Dani kapását követően, mi is hal után indulhattunk.
A sátrainkból előbújva mesébe illő látvány fogadott bennünket.
A fárasztás nem tartott sokáig, horgásztársam könyvelhetett el újabb fogást, amit egy fotó erejéig partra is vittünk. Dani bójája felé pillantva láttuk, hogy kemény küzdelem folyik a napsütésben. „Jó haluk van!”- jegyezte meg Peti.
Szép kis töves érkezett a Rodin bojlira!
A fotózás után mindketten nekivágtunk a sártengernek, hogy megbizonyosodjuk, valóban nagy halat hoznak-e partra a többiek. A csónak közeledett, barátom arcán ismerős, elégedett mosolyt láttam. Már a bölcsőbe emelés pillanatában tudtuk, hogy közel lesz a 20 kg-hoz. Gyors mérlegelés… 20,36 kg! Csak álltunk és bámultunk. Megvan, amiért jöttünk! Még 3 nap vissza van a túrából, és itt van előttünk a hal, amiért jöttünk. Kezünk lábunk remegett, de tudtuk, hogy erre az eredményre közösen lehetünk büszkék, és örültünk társunk sikerének.
Dani hibátlan 20,36 kg-os tövese...
... Ébredő Erő bojlira!
Aznap délután fogtuk a megszokott 10 kg körüli méretet, de mindenki érezte, már nem erre vágyunk. Daninak a 20+-os tövesen kívül további két szép halat adott ez a nap, a többi egyenponty között. Nem mellesleg egy elképesztő hosszú, masszív pikkelyest.
Ez a gyönyörű pikkelyes teljesen végigérte a 120 cm-es bölcsőt!
Péntek reggelre mindenkinek egy cél lebegett a szeme előtt. Minimum 15 kg-ot meghaladó halat szerettünk volna fogni. Ez alapján változtattunk a stratégiánkon. Eddig sem etettünk hatalmas mennyiséget, de ezután méginkább a minimális koncentrált etetés felé fordultunk. Az alap módszerünk a nagy mélység miatt, 7 szem bojli PVA halóban sorban elrendezve. Erre azért volt szükség, hogy az élőkénk biztosan szépen kifeszítve érjen a fenékre. Továbbá 10-15 szem golyó nagyobb körben elpötyögtetve. Ezt a taktikát finomítottuk kizárólag a PVA csomagra plusz etetés nélkül. Ez a változtatás valamelyest visszavette a kapásszámot és hozzásegített minket egy-egy szebb pontyhoz.
Dupla kapás szomszédos állásokról! Dani kezében egy csodaszép mintázatú ponty.
Az Álmok Tengere két 15 kg feletti hallal is megajándékozott ezen a héten!
Szombaton kevesebb halért kellett csónakáznunk, de mind 10 kg felett volt. Ha nem is kapitális halakról van szó, de büszkék voltunk, hogy első fehérvárcsurgói pecánk ennyire emlékezetesre sikerült. A túra hátralevő részében újabb 15 kg feletti halakat szákolhattunk. Petinek sikerült egy impozáns 16 kg-ot meghaladó tükröst becserkésznie.
Ez a 16,50 kg-os tükrös a Rodin bojlira éhezett meg.
Emellett egy igazi pocakos karakteres pontyot, ami talán megérdemelné a túra legszebb hala címet is, Dani monstruma mellett.
Ismét egy Rodin faló pocakos!
Vasárnap reggel, az utolsó reggelink felett mélázva csodáltuk az előttünk magasodó dombtetőt és már az járt a fejemben, mikor térhetek vissza erre a páratlan tározóra. Nem jegyeztük pontosan a fogott halak számát és súlyát, de becslésünk alapján körülbelül 900 kg-ot zsákmányoltunk. Több 15 kg-ot meghaladó ponty mellett sikerült megfognunk, egy páratlan 20+-os pikkelyest is. Dani méltán lehet büszke új egyéni rekordjára, ami egy nem hétköznapi, nehéz vízből került a bölcsőjébe. Igaz én nem döntöttem rekordot, de úgy gondolom, nem is mindig ez a legfontosabb. Persze mindenki szeretne egyre nagyobb halakat horogra csalni, de számomra a legnagyobb érték, hogy ebből a vízből is a kezemben tarthattam pár valóban szép példányt.
Egy dolog nem kérdés… még visszatérünk ide…
Sporttársi üdvözlettel,
Szabó Tibor, Varga Péter, Németh Levente, Szántó Dániel és Németh Antal!
Bait Bait! Minőség, mindenek felett!
További képekért látogass el Instagram oldalunkra és kövess minket: bait.bait_