Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Csankó Gábor cimborámmal és csapattársammal volt szerencsém részt venni a IV. Battyán Carp Lake Bojlis Kupán, ahonnan remek élményekkel és rengeteg tapasztalattal a bírtokunkban térhettünk haza! Ha érdekel, hogy milyen stratégia mentén horgásztunk ezen a versenyen, olvasd el a beszámolónkat, amiben mindent elárulunk! |
IV. Battyán Carp Lake Bojlis Kupa
Az idei évben kevesebb időm jutott a horgászatra, de végre lehetőségem adódott botot ragadni és a hétköznapi teendők elől kicsit a vízpartra "menekülni"! Varga Peti támogatásával, Csankó Gábor csapattársam társaságában elindulhattam életem első horgászversenyén. A beszámolóm során a legnagyobb hangsúlyt arra helyeztem, hogy picit rávilágítsak, hogy miben más egy hétköznapi horgászat egy versenytől.
Pár szóban leírnám, hogy milyen jellegű versenyről beszélünk és milyen szabályok mentén kellett az itt horgászó csapatoknak pár szebb halat becserkészniük. Az eredetileg 21 nevezett csapatból 18 jelent meg a versenyen, így rögtön egy fontos körülmény alakult ki, ugyanis néhány szerencsés csapat szomszéd nélkül horgászhatta végig ezt az 5 napot, ami nem elhanyagolható tényező. Etetési limit nem lett kijelölve, viszont nehéz etetést kétszer lehetett végezni 1-1 óra idejéig. A végső összesítésbe csak a 6 kg feletti súllyal rendelkező ponty és amur számított bele. Nagyhalas verseny lévén a 7 legnagyobb fogott halunk adta az összesített súlyt.
Már napokkal a verseny kezdete előtt izgultam, vajon milyen eredménnyel térhetünk haza, büszkék lehetünk-e majd magunkra. Nem voltunk könnyű helyzetben mivel se nekem, se cimborámnak nem volt ezelőtt versenytapasztalatunk. Az alap elképzelés mindenképpen a 7 db 6 kg feletti hal megfogása volt, hiszen enélkül nem szállhattunk "harcba" a dobogósóknak szánt trófeákért! Ez nem tűnik nehéz feladatnak, de amikor ilyen sok pecás ül a tavon és ilyen nagy nyomásnak vannak kitéve az itt elő halak, higyjétek el, ez nem is olyan egyszerű feladat!
Fél 7 körül érkeztünk meg erre a remek vízre, ahol már sok csapat várta, hogy végre megkezdődjön a helyhúzás és vizet érjenek nagy gonddal kiválasztott csalijaik! A helyek sorsolása 3 körben zajlott, a végén kialakult sorrendben választhattuk ki, hogy melyik álláson szeretnénk helyetfoglalni. A mi választásunk végül a 21-es helyre esett.
A nyitóceremóniát követően gyors táborépítés következett. Jobbról és balról is jó ismerősök vettek körbe minket, így tudtuk, bármi is lesz, jó hangulatú hét áll előttünk! Csanesszal megbeszéltük, hogy a megengedett 2 db bója helyett mi csak egyet helyezünk el nagyjából 70 méterre a parttól! Az etetési stratégiánk kizárólag bojlira épült, így a nehéz etetést mellőzve, dobócsővel juttatuk be a golyókat a kiszemelt helyekre. A szomszédaink, velünk ellentétben nagyobb mennyiségű etetőanyagot juttattak a vízbe.
A mi elképzelésünk szerint, az előttünk elvonuló halakból próbálunk meg elcsípni egy-egy szebb példányt. Az első 24 óra eseménytelenül telt. Érdekes kérdés, hogy egy ilyen verseny mennyivel másabb pszichológia hatással van ránk, mint egy átlag hobbi peca. Sokszor feszegetik a kérdést, hogy miért járunk a vízpartra. Az én véleményem szerint nem szabad elfelejteni, hogy minden perc ajándék amit a természetben tölthetünk el. De valljuk be, a horgász elsősorban a halfogás élményéért jár pecázni! Ez fokozotabb terhet ró ránk, ha egy effajta megmérettetésen vagyunk.
Ennek tudatában kezdtem egyre türelmetlenebbé vállni, ami alapesetben nem jellemző rám a horgászataim során! Az első kapásunk társam botjára érkezett, aki izgatottan lépett a botjához. A hal a bójánktól 10-15 méterrel beljebbről érkezett, de sajnos rövidesen a bot megkönnyebbült, Csanesz pedig csalódottan vontatta partra szerelékét! Első halunk meglépett! Sebaj... csalit fel, és a szerelék újra a víz felé repült!
A következő akcióra újra Csanesz mozdulhatott, de újabb szerencsétlenségünkre a halat ismét elveszítettük. Kezdtünk egyre feszültebbek lenni, azon törtük a fejünket, hogy mit kellene másképp csinálnunk. Folytattuk az eredeti stratégiánkat, továbbra sem etettünk drasztikusan, csupán dobócsővel juttattunk be bojlit a meghorgászott területekre. Hamarosan megtört a jég, igaz nem egy kapitális példány tisztelt meg minket, de lélektanilag sokat jelentett ez a 6,5 kg-os kis töves! Első halunkat egy 10 kg körüli társa követte, így kezdtünk felzárkózni a mezőnyhöz!
A következő éjszakán újabb pontyokat sikerült bölcsőbe fektetnünk, 10 kg alatt nem is fogtunk ebben az időszakban. Az eddigi legnagyobb halunk is megérkezett 13,40 kg-os súlyával! Még mindig izgultunk a verseny végkimenetelét illetően, de jelentősen csökkent rajtunk a nyomás! Azt elmondhatom, hogy társam jobban bírta idegekkel. Innetől kezdve fordultunk át egy kicsit oldottabb hangulatú pecába, ami aztán az utolsó napik kitartott!
Szomszédainkkal rendszeresek voltak a baráti beszélgetések! Aki ismeri Csanesz bácsit az tudja, hogy szeret szomszédolni, és mindenkivel gyorsan megtalálja a közös hangnemet! Ez versenykörülmények között sem volt másképp. Nem ellenfélként tekintett a minket körülvevő csapatokra, mindenkivel megosztotta észrevételeit és köntörfalazás nélkül mesélte, hogy milyen taktikával készültünk erre a túrára. Azt gondolom, manapság ritka az ilyen ember.
A 24 órás összesítéshez képest sikerült a 4. helyre felküzdenünk magunkat 41,325 kg-mal. Rövidesen sikerült megfognunk a minimális 7 db halat, így hivatalosan is versenyben voltunk a serlegekért! A 72 órás összesítésre hátrébb léptünk pár helyet, de bíztunk az elképzelésünkben. A hátrelévő időben hírzárlat volt, ami megint csak komolyan próbára tette a tűrőképességem.
Csütörtök hajnaltól ismét fogni kezdtük a halakat, gyorsan kicseréltük legkisebb a 6,5 kg-os halunkat. A verseny jelen állása szerint nem volt 10 kg alatti halunk, de éreztem, hogy egy 15 kg körüli fogás még hiányzik! A csalizást illetően az Ébredő Erő bojlira helyzetük a hangsúlyt! A jó öreg Ébredő nem hagyott minket cserben, és ezúttal is sok szép halat köszönhettünk neki. A nemrégiben piacra kerülő Balanszírozott csalikat is magunkkal vittük, minden esetben ez került a hajszálra. A verseny szabályzata nem engedte, hogy az ólomra pasztát gyúrjunk, így csak a csalizásra szánt bojli köré vittünk fel egy vékony réteget, ami ilyen körülmények között sorsdöntő lehet! A hét első felében PVA háló segítségével 2-3 szem bojlit akasztottunk a horog mellé. Az utolsó napokban ezt is elhagytuk, annak érdekében, hogy pár métert nyerjünk a dobásoknál. Minden esetben dobócsővel etettünk rá a bedobott szerelékekre.
Az utolsó naphoz érkezve, mindenkin érezni lehetett, hogy kezd feszültebbé vállni a verseny vége előtt! A mérlegelő autót meglátva minden esetben kíváncsi horgászok ugrottak fel székükből. Sajnos ezekben az órákban már nem sikerült halat cserélnünk, így az eddig élért eredményünkkel vártuk a kürt szót! Az utolsó órában megszaporodtak a nagy halakról szóló pletykák, de biztosan senki nem tudta, ki vezetheti a versenyt! A túlsó parton több alkalommal láttuk a mérlegelők mozgolódását, ezzel újabb feszült pillanatok okozva nekünk.
Csapattársammal megbeszéltük, bárhogy is lesz, remek hét áll a hátunk mögött, és úgy éreztük, hogy kihoztuk a helyzetből a maximumot! Elérkezett a vérseny vége, gyors pakolás után elindultunk az eredményhirdetésre. Pár szót váltottunk a többi csapattal és vártuk, hogy végül hányadikként sikerült végeznünk. Sajnos a dobogóról az utolsó órában lecsúsztunk, és végül a 4. helyezést könyvelhettük el, pár kilóvak lemaradva a 2. és 3. helyzettektől. Gratulálunk minden résztvevő csapatnak!
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Battyán Carp Lake csapatának a remek szervezést, és a páratlan vendéglátást! A mindennapos finom ebédről nem is beszélve! Köszönet Varga Péternek a remek csalikért, és a hasznos tanácsokért, amelyekkel ellátott minket!
Sporttási üdvözlettel, Csankó Gábor, Szabó Tibor!