
|
Ígéretünkhöz híven visszatértünk Tokajba, ahol a szezonkezdeti horgászatunkat bonyolítottuk le márciusban. Szeptember végét írtuk és egy igazán eredményes horgászatot zártunk, ennek a történetét szeretném nektek elmesélni. |
Tehát, szeptember végét mutatott a naptár, és még az időjárás is nekünk kedvezett, minden adott volt, hogy egy jót pecázzunk. A foglalásunk a 4-es faházba szólt, ami a tó bal oldalán helyezkedik el. Balról található egy nádfal körülbelül 70-80 m-re, amiről volt már tapasztalatunk, hogy igen jól tud működni. El is helyeztünk ott egy bóját, a helykeresést követően. Az egyik horgásztársunktól azt az információt kaptuk, hogy keressünk helyet a jobb oldalon is és a szektor bójától kicsit balra, kicsit visszább is. Találtunk is két olyan placcot, ahol nem éppen kemény, de a kemény és az iszap találkozása volt. Mivel a tavon csak két időpontban lehet etetni, ezért mi még tesómmal csak a helyeket kerestük meg. Mindenkinek ajánlom, hogy szánjon időt a helykeresésre! Sokszor belefutottunk már, hogy elkapkodtuk 10-20 perc alatt találtunk egy nekünk szimpatikus helyet és már mentük is ki a partra csak, hogy pecázhassunk és sokszor kevésbe volt eredményes a horgászat. Igen is szánjatok időt rá, és meglesz a gyümölcse.

Több, mint egy órás helykeresés után visszatértünk a partra, és mivel még nem volt etetési idő, ezért úgy gondoltuk, hogy a bójákat egyelőre csak dobócsővel fogjuk megszórni. Nem gondoltunk még nagy etetésre, bójánként 10-20 szem. Két fajta ízvilágot vittünk magunkkal. Az egyik egy nagyon erős halas, ami nem volt más, mint a Mentor, a másik pedig egy édes ízvilág, amit a Lázadó képviselt. Azért választottunk két teljesen más ízvilágú, mert úgy voltunk vele, ha nem megy a halas vonal akkor kell egy menekülő útvonal. Első alkalommal próbáltam ki a bojlizást, de valószínűleg nem utoljára. A botok, amiket erre a túrára elhoztunk magunkkal egy új szériás Fox Eos Pro 390 3,5 librás volt. Féltem tőle, hogy kemény bot lesz egy feederbot után, de kellemes csalódás volt számomra, de azért maradok feederhorgász. Szóval a csövezés után kb. 40 perccel máris egy szép kis füstölős kapással indult a horgászatunk. Egy csodaszép 13,5 kg-os ponttyal mérlegeltük.

Az örömöt, amit éreztem leírni nem lehet. A márciusi túránkon mindössze egy darab 19.5 kg-os pikkelyest sikerült fognom, ezért most, ha mondhatom így a mennyiségre mentem és nem a nagyságra. Nagy lendületben voltam, tehát a halat fertőtlenítés és fotózás után vissza is engedtem. Gyorsan újra csöveztem 5-6 szemet és ment is vissza a golyó a "helyére".

Nem mást csaliztam, mint a Mentor golyót. Őszintén szólva, eddig a horgászatig nem tartozott a kedvenceim közé, inkább a Tüzes Barackot favorizáltam. Tesóm mondta, hogy hozzuk el erre a túrára, és meglátjuk mi lesz belőle. Milyen jól is tettük, hogy elhoztuk. Sorra dörrentek el a botok, nem győztünk velük mit csinálni, és megesett az is, hogy egyszerre három bot is elsült, abból 1-1 halat fárasztottunk és közben a harmadikat is húzta.


Hatalmas sokkban voltunk, hogy ennyire jó pecánk van. Eljött az este, botok beélesítve, reménykedtünk abban, hogy valami szebb hal is beugrik. Így is lett. Tesóm az éjszaka közepén egy 20,4 kg-os tükörponttyal koronázta meg a pecánkat.

Hatalmasat küzdött a hal, na és persze a bratyesz is megizzadt. De ez természetes, hisz egy igazi monstrumot tarthatott a kezében. A csali nem más volt, mint a Mentor 11 mm fluo wafter, PVA bagben felkínálva. Eljött az utolsó nap is, mikor már a pakoláson járt az eszünk. Reggeli kávé után frissítettük a botokat, és mintha egy gyorsvonat húzta volna. Durr!!!


Két halat is sikerült még kicsalni az öreglányból. A túra végén 16 db hallal zártuk, köztük egy 20+ is akadt.
Az eddigi legjobb túránkat zártuk, ami nem mehetett volna, ha nincs a Bait Bait! A legjobb választásunk volt és ajánljuk mindenkinek, hogy próbáljátok ki Ti is!
Horgásztársi üdvözlettel:
Török Dániel