
|
96 órás maconkai túránkról hazafele tartva lassan araszoltunk a bedugult autópályán Norbi barátommal, amikor jött egy ötlet. Mi lenne, ha leugranánk még másnap egy 24 órás dobós pecára a Széki tóra? Természetesen nem kellett sokat győzködnie, telefont ragadtam, és már hívtam is egy kedves ismerősömet, akinek remek helyen van stégje a tavon. Szerencsénkre Ő azon a hétvégén nem tervezett pecát, így rendelkezésünkre bocsájtotta a stéget a faházzal együtt. |
Másnap reggel 9 órára már jött is értem Norbi barátom, gyors pakolást követően el is indultunk a "levezető" pecára. Gyorsan felvettük a faház kulcsát, irány a halőrház, jegyváltás, és a stég elfoglalása, ami a tó hátsó részén van, így csendben, a fák által nyújtott árnyékban tudtunk kipakolni. Megérkezésünkkor ragyogó napsütés volt, a tücskök halk ciripelése, a vízicsibék olykor hangos civakodása, a vízen pár centis, a lengedező szellő által keltett hullámok jelezték, hogy minden adott egy jó pecához, és a kellemes kikapcsolódáshoz.
Szerelékeink összeállítás után jöhetett az etetés, amihez remek támpontot adott a stég előtt, kb. 50 méterre elhelyezett bója.
Én a bója jobb oldalát horgásztam, ide alakítottam ki az etetésemet, ami 14 és 20 mm-es pellettből, kevés apró magból (javarészt tigrismogyoró) és bojliból állt. Bal oldali szerelékem erre az etetésre helyeztem el, a hajszálra 24 mm-es balansz Ébredő erőt fűztem.

Jobbos szerelékemet jóval "elraktam" ettől az etetéstől, ehhez támpontot a bója vonala és a velünk szemben lévő nagyobb faház adott. Itt etetésre csak bojlit és pellettet használtam egy pár négyzetméteres körben szétszórva. Hajszálra egy szem 24 mm-es Rodint fűztem, mellé pva hálóban 3 szem Rodint kínáltam fel megroppantva a gyorsabb csalogató hatás érdekében.
Szerelékeink a helyükön, bontottunk egy sört, amit sokáig nem élvezhettünk, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre nem egész negyed óra után Norbi barátom bójánál lévő botja "el is sült". A tettes egy életerős, igazi vad sodrófa volt, aki fertőtlenítés után hamar visszanyerte szabadságát.

Norbi épp hogy visszadobta a csaliját, amikor nekem kezdett el szinte füstölni az orsó a jobbos botomon, erős húzásra emeltem rád, de ezúttal a hal nevethetett, pár perces fárasztás után lefordult a horogról. Sebaj… gondoltam, még csak 20 perce pecázunk, és máris két kapás, remek kezdet!

Csalimat hagytam, fűztem mellé egy pva-t és visszadobtam. Ücsörögtünk a stégen, kortyoltuk a nemrég bontott sörünket, élveztük a látványt, amit a Széki tó nyújt az embernek. Bámultuk a vízre egy-egy kis hal reményébe lecsapó égi vadászokat, a fecskék táncát pár centivel a víz felett, ahogy szedegetik a különböző bogarakat. Ezt az idillt egy hangos sípolás törte meg. Jobbos botomon a Rodin újra gazdára talált. De ez a hal már nem sietett, párszor megízlelte a csalit, majd óvatos, komotós húzással jelezte, hogy a kedvére való táplálékot talált. Ahogy ráemeltem, még nem sejtettem, hogy milyen gigászi csata veszi kezdetét. Pár pumpálás után a hal közel 30 méteres kitöréssel jelezte, hogy Ő bizony nem szeretne körülnézni a parton. Az első kirohanása után lassan közelített a part felé, a botom szépen görbülve, aprókat bólogatva jelezte, hogy egy testes példány van a szerelék végén. Bő negyed óra múlva már a stég előtti közel 1,5 méteres vízben keverte fel a vékony iszapot, de makacsul tört lefelé magát nem mutatva. A ragyogó, napsütötte apró hullámokban egyszer csak megjelent egy hatalmas lapát, és csillogó pikkelysor. Norbi barátommal egymásra néztünk, és tudtunk, hogy ez az a hal, amiért jöttünk. Bő 25 perc után kezdte feladni a harcot a rutinos töves és Norbi az első adandó alkalommal szákba terelte a nagy öreget. Pár pillanatig a hal is és én is megpihentünk, és nyugtáztuk ezt a fantasztikus erőpróbát, ami mindkettőnkből kivette az energiát. A bölcsőbe fektetve tudatosult bennem, hogy megvan 11 éves bojlis "pályafutásom" második 20 feletti hala. Izgatottan készültünk a mérlegeléshez, a fotók elkészítéséhez. Szinte hihetetlen, de megérkezésünk után nem egész három órával a mérleg 21,5 kg-nál állt meg, álomhal!


A hal visszaengedése után koccintottunk egy finom pálinkával, és újra etettünk egy keveset. Ezután sötétedésig a beszélgetésé volt a főszerep, közben elfogyasztottuk a finom vacsoránkat, beágyaztunk a faházban.
Este 10 óra körül csend vonult a tóra, a víz teljesen kisimult, csak a Hold vetett rá egy ezüst hidat, ami pompás látványt nyújtott.
Norbi barátom balos szereléke ekkor gazdára talált és rövid, intenzív fárasztás után már fotózhattuk is a közel 10 kilós nyurgát, amit egyből követett egy kisebb, de annál erősebb töves, ami a balansz Ébredő erőt kívánta meg.


Lassan bekuckóztunk a faházba, gondolván pihenünk kicsit. Épp elaludtunk volna, mikor újból jelentkező volt a balansz golyóra. Pár perces fárasztás után már csattant is a fotó a 10-es tövesről.

Szerelék visszahelyezése után ismét irány a faház. Innentől az éjszaka csendjét csak egy-egy vad nesze, a fülünkbe zümmögő bogarak, az éjszaka leple alatt a kishalakra vadászó ragadozó halak csobogása törte meg.
A hajnal első napsugarai már a stégen találtak minket, a kacsák hangos beszélgetése, a halak csobogása, a vízre merészkedő sporttársak hangos kuttyogtatása jelezte, hogy ideje ébredni.


A hajnali hangok közepette egymást érték a kapások a fényváltásban, a kisebb halak aktivizálták magukat leginkább. Ezután a délelőtt csendesen telt, pár kapást tudtunk csak kicsikarni a rekkenő hőségben, köztük egy makulátlan 10 feletti tükröst.

Kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel zárva pakoltunk össze, és vettük az irányt az otthonunk felé, azt leszögezve, hogy mindenképp visszatérünk még erre a csodálatos, rengeteg titkot magában rejtő fantasztikus vízre.

Itt szeretném megköszönni Varga Petinek és a BaitBait csapatának a remek csalikat, és a mindig rugalmas, olykor "lehetetlen" csaliküldést.
Köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat, hamarosan jelentkezem egy másik, móri túránk beszámolójával.
Sporttársi üdvözlettel: Uri Zoltán (No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team)