
|
Szeptember utolsó vasárnapján 96 órás pontyvadászatra indultunk a móri Ezerjó Horgásztóra. Ezen a túrán a már 11 éve a jól összeszokott No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team-et kiegészítette két állandó "vendégünk", így vettük birtokba a tó csendes helyén lévő 1/1 és 1/2-es faházat. |
Szeptember utolsó vasárnapján 96 órás pontyvadászatra indultunk a móri Ezerjó Horgásztóra. Ezen a túrán a már 11 éve a jól összeszokott No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team-et kiegészítette két állandó "vendégünk", így vettük birtokba a tó csendes helyén lévő 1/1 és 1/2-es faházat.
Rövid egyeztetés után 3-3 fővel elfoglaltuk a két állást, és elkezdtük a kipakolást, belaktuk a faházat. Norbival és bátyámmal az 1/2-es álláson foglaltunk helyet, a másik álláson is egy jól összeszokott trió, Szabi, Peti és Robi foglalt helyet.
Szerelékeink összeállítása után, a csodaszép ragyogó napsütésben, enyhén lengedező szellőben Norbival csónakba pattantunk, és elkezdtük felkutatni az általunk legjobbnak vélt helyeket. Nem ismeretlen számunkra az Ezerjó, így tudtuk, hogy milyen "placcokat" kell keresni, melyek reményeink szerint jó fogási lehetőségekkel kecsegtetnek.
A bóják elhelyezése után jöhetett az etetés, mely vegyes keverékből állt, de túlnyomó részt a hajszálra fűzött ízzel azonos bojliból.
Szerelékeink elhelyezése után megjutalmaztunk magunkat egy finom hűsítővel, és egy kis eszmecsere vette kezdetét, ki milyen taktikát fog alkalmazni az elkövetkező bő 90 órában.

A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy mire észbe kaptunk a nap már kezdte aznapra letenni a munkáját, helyét szépen lassan átvette az esthajnal csillag, mely jelezte nekünk is, hogy hamarosan besötétedik. Nincs idő tovább tétlenkedni, irány a csónak, a szerelékek frissítése. Az újra húzás már-már sötétedésben történt, a naplemente nyújtotta látvány lenyűgöző volt, de az égbolt vörös fénye jelezte, hogy nem lesz könnyű az előttünk álló pár éjszaka és nappal.

Megkezdődött az első éjszakánk, ami a faház teraszán ért minket. A jó hangulatú beszélgetés közepette egy komótos, gyenge húzós kapásra lettünk figyelmesek, mely bátyám szerelékére érkezett. Egy rövid, kb. 10 perces fárasztás után megszákolhattuk a túra első halát, egy csodaszép tövest, nem is rossz első halnak, 12 kg felett volt pár dekával.

A fogás után nyugovóra tértünk, az éjszaka csendjét szinte semmi sem törte meg, fülünkbe csak a bogarak zümmögése és egy-egy hangosabb kacsavita zaja szűrődött be a kitárt ajtón.
A reggeli kávénk kortyolgatása közben szótlanul kémleltük az előttünk elterülő vizet, időjárás előrejelzést olvasgattunk, és summáztuk, hogy az első 24 órában egy kapásig tudtunk eljutni.


Norbival ismét a csónakban találtuk magunkat, és megetettük a pályákat, amiket meghorgásztunk. Természetesen a másik álláson is ugyan így tettek, frissítették a csalikat, újra húztak "kollégáink" is.
Sajnos, ahogy az előrejelzés prognosztizálta, a déli órákban megérkezett egy meleg front erős, helyenként viharos déli széllel, ami sajnos nekünk nagyon nem kedvezett… Ez a szél letolta a halakat előlünk a tó két ágába, ezáltal nem tudtunk kapást kicsikarni. Így köszönt ránk a második naplemente, ami talán még pompásabb színekkel festette be az égboltot.
Az éjszakánk is csendesen telt, a kitartó déli szél süvítéseinek közepette, nem sokkal pirkadat előtt végre újra a jelző hangja ugrasztott ki minket az ágyból, gazdára talált a balansz Ébredő Erő a hajszálelőkémen. Szinte még félálomban, vacogva emeltem rá a botra, és kezdtem meg a fárasztást, ami koránt sem volt izgalommentes. A rutinos hal minden fortélyt bevetve összeszedte a másik botom zsinórját, ami nem könnyítette meg a fárasztást és a szákolást, de bő negyed óra múlva már a bölcsőben pihent meg a hosszú pikkelyes. Fertőtlenítés és fotózás után a mérleg 16,7 kilónál állt meg.

Eltelt a második éjszakánk is, vele együtt túl is voltunk 48 órán. Reggelre alább hagyott a déli szél, így ismét vízre tudtunk szállni, új helyeket keresni, hátha több kapást tudunk elérni.
A reggeli frissítések sikert hoztak a szomszéd álláson, barátaink elkezdték viszonylag tempósan húzni a halakat, végre kezdtek beérni az etetések. A ragyogó napsütéses időben pár szép 10 feletti példány tiszteletét tette a parton, a legjobban a sózott Ébredő Erő és Rodin adta a halakat.





Mintha menetrend szerű lett volna, ismét megérkezett a déli szél, mely komoly hullámokat korbácsolt a délelőtt pihenő, kisimult vízen, ezzel ismét kezdetét vette egy rövidebb kapástalan időszak.
Az este beálltával lassan kezdett enyhülni a szél, és ez ismét sikerekre vezetett minket. Szabiéknál újfent elkezdtek csipegetni a halak, az előttünk lévő pályák sajnos nem működtek. Sebaj, legalább egy-két finom pálinka mellett tudunk segédkezni barátainknak, élveztük mindannyian az éjszaka leple alatt a sürgés-forgást.


Éjfél körül tértünk nyugovóra, nyugtázva, ez már egy sokkal aktívabb nap volt, mint az első kettő.
A hajnali napsugarak, a vízicsibék rikácsolása, a vadkacsák hangos beszélgetése hamar kicsalt minket a faház kényelméből, és tudatosult bennünk, hogy megkezdjük az túra utolsó napját.
Sajnos Petit és Robit délelőtt haza szólította a munka, de mielőtt összepakoltak, azért még egy elég aktív reggelt és kora délelőttöt töltöttek el velünk.


A reggeli forgatag után négyen maradtunk és egy-két frissítő mellett délután kihasználtuk a simogató napsütést és szélcsendet. Foteleinkben kényelmesen ejtőztünk, közben elkezdtük lassacskán összegezni a túránkat, levonni a következtetéseket, a tapasztalatokat.
Az utolsó éjszaka előtti frissítést ismét naplementében kezdtük meg, a hajszálakra a túrán ismét remekül bizonyító és rendkívül fogékony Ébredő erő került különböző felkínálással. (Egy szem 24 mm-es sózott, dupla 21-es sózott, hóember, balanszírozott.)

A kora este folyamán ismét Szabinak sikerült becsapni egy impozáns pikkelyest, ez reményt adott nekünk is a hajrában, talán a mi helyünkön is jelentkezik egy-egy éhes száj.

Lefekvés előtt átböngésztük még az időjárás jelentést, mire számítsunk a reggeli pakolásnál. Utolsó éjjel egy erős hidegfront betörés érkezett viharos északi széllel, ami bátyámnak hajnalban egy kis eső mellett meg is hozta a várt kapásokat.
Pirkadatkor rövid idő alatt három jelentkezője volt, amiből kettőt sikerült is szákba terelni.

A reggeli pakolás már közel sem volt kellemes, metsző északi szél és eső kísért végig minket, mígnem minden az autókba került, és elindultunk haza.
Összegezve az elmúlt 96 órát, egy remek, de kihívásokkal, kérdőjelekkel teli pecát tudhattunk ismét magunk mögött, ahol a remek csalik ismét bizonyítottak. BaitBait, Minőség mindenek felett.
Köszönöm, hogy elolvastad a beszámolómat, ha tetszett, oszd meg Barátaiddal!
Sporttársi üdvözlettel:
Uri Zoltán No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team