
| Szeptember 15-ét írtunk, mikor Norbi és Szabi barátommal célba vettünk azt a vizet, ami talán minden pontyhorgásznak az álma, a 60000 hektáron elterülő Balaton. Választásunk a középső medence északi partjára esett, a pálkövei strandra foglaltunk helyet, kicsit figyelembe véve, hogy az első túránk a magyar tengeren ne legyen teljesen nomád. |
Már jóval a túra előtt sikerült tanácsokat, tippeket kérnem Varga Petitől, amik remekül beváltak, ezúton is köszönöm a segítséget! Erre a pecára is természetesen a Bait Bait palettájáról választottam, most a már méltán híres Ébredő Erőt, és a számomra még "ismeretlen" Álmok Tengere golyókat vittem magammal, csalizni 30-as méretben, etetni pedig 24-es méretben.

Megérkezésünket követően először a táborállítás kezdődött, szerelékeink összeállítása, majd következhetett az, amire már régóta vártunk, vízre szálltunk a Balatonon!
Az előttünk lévő placc feltérképezése után bójáinkat 330 és 350 méter között helyeztük el. A meder nem volt túl változatos, pár centis púpok és törések helyezkedtek el előttünk, helyenként 30-40 centi, kagylókkal és kagylótörmelékekkel teli iszappal. Ami a dolgunkat nehezítette, az egy körülbelül 70 méter széles hínármező volt, mely fejtörésre adott okot.

Szerlékem ezen a túrán egy elhagyós szerelék volt, rajta egy 250 grammos grippa ólommal, horogelőkém egy 40-es fluorocarbon előke volt, nagyjából 45 centis hosszúságban az iszapra való tekintettel, melyen egy 2-es mértű Sedo CurvX horog kapott helyet.

Behúzást követően máris gyönyörködhettünk az első balatoni naplementénkben, melyet egy hideg ital kíséretében csodáltunk, közben nagy álmainkat szövögetve. Esélylatolgatás, izgatott várakozás, vajon mikor érkezik meg az első jelentkező csalijainkra? A válasz nem is váratott magára sokat, hajnalban pár csippanásra ugrottunk ki mindannyian sátrunkból, jelentkező volt az Ébredő Erőre. Gyors öltözködés, és pattantunk is a csónakba. Hamar a hal fölé értünk, pár perces fárasztást követően megmeríthettük túránk első halát, egy nem túl nagy, de annál értékesebb pikkelyes személyében, megvan a lélektani hal. Gyors előke csere, egy kis etetés, és a hallal a matracban irány a part!

Épp, hogy visszaengedtük a halat, és elkortyoltuk reggeli indító kávénkat, ismét csippanások, szinte hihetetlen! Ezúttal az Álmok tengere tetszett meg a jelentkezőnek. Norbi barátommal ismét a csónakban találtuk magunkat, és elindultunk a hal után. Utunkat nehezítette a zsinórra csavarodó temérdek hínár, de kiszabadulva a "dzsungelből" a hal fölé értünk, ez már egy termetesebb jelentkező. Második halam egy álmot váltott valóra, egy csodálatos, 11 kilós életerős balatoni tövest tarthattam a fényképező elé!

Barátaim is lefrissítették szerelékeiket, aminek meg is lett az eredménye, Szabi is elindulhatott első balatoni fárasztására, melynek eredménye egy pocakos töves lett.

A nappalunk nyugodtan telt, csak a strandolók hangos rikácsolása törte meg néha a pihenésünket, de sebaj, szuper reggelen vagyunk túl.
Ismét eljött az este, a strand elcsendesedett, mi pedig a fotelünkből csodáltuk a lemenő nap fényébe burkolódzó Badacsonyt.

Az éjszaka egy kapást hozott, ismét Szabira mosolygott rá a szerencse. Ezután pihenésünket csak a sátraink körül ólálkodó róka koma nesze törte meg, így ébredés után lefrissítettük szerelékeinket. A felkelő nap fényében kétszer is útra keltünk, két kapásom volt, de sajnos egyik halat sem sikerült megszákolni, megint az a fránya hínár segített nekik lelépni.
Délelőtt a szél megerősödött, elsőfokú viharjelzést adtak ki, csak reméltük, hogy ennyivel megáll, hogy vízre szállhassunk, ha lesz jelentkező. Így is lett, szokatlan, intenzív húzós kapás törte meg a csendet, ismét az Ébredő Erő. Hamar a hal után eredtünk, mely sajnos rutinosabb volt, mint én, és megszabadult a horogtól mire utolérhettük volna. Frissítés, etetés, irány a part az egyre erősödő szélben. Mire kiértünk életbe is lépett a másodfokú jelzés, így nem volt mit tenni, várakoztunk. Épp, hogy besötétedett, Norbi barátomnál jelentkező volt, de tudván, hogy a hínármezőn szinte esélytelen a partról való fárasztás, így ki kellett várni, hogy feloldják a viharjelzést. Sajnos másnap hajnalig érvényben volt a jelzés, így reggel ismét "csak" frissíteni mentünk be, mely tartogatott meglepetéseket, mindkét szerelékemen hal "pihent". Egyiken egy 5 kiló körüli pikkelyes, másikon egy kicsivel nagyobb, csodaszép töves várta, hogy megszabadulhasson a horogtól.

A nappalunk ismét csendesen telt, pár finom hűsítő mellett beszélgettünk az érdeklődő helyiekkel, turistákkal. Már csak az utolsó éjszaka volt vissza, mikor Norbi barátom is megszákolhatta első balatoni pontyát, ez a hal is hibátlan volt. Az éjszaka leple alatt Szabi barátom is ismét akcióba lendült, jutalma egy szép tükrös lett!

Reggel ébredés után egy finom kávéval indítottuk a napot, és bánkódtunk, hogy lassacskán vége a pecának.
Szerelékeink kiszedésekor Norbit is meglepetés érte, ismét egy szép pikkelyest szákolhatott így ez a fogás lett túránk utolsó hala!

Összepakolás közben summáztuk az elmúlt nap eseményit. Összességében 15 kapásból 10 halat tudtunk bölcsőbe fektetni a csodálatos Balatonon, ami talán nem olyan rossz első nekifutásra. Láttuk, megtapasztaltuk a nehezítő körülményeket, de ezek is hozzájárultak, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodva térhessünk haza. Van még mit tanulni a Balatonról, de talán ez az, ami még jobban inspirálni fog minket, hogy minél előbb visszatérjünk erre a 60000 hektárnyi csodára! Köszönjük Balaton!
Köszönöm Varga Petinek a tanácsokat, a BaitBait boszorkánynkonyhájának és csapatának pedig a kiváló csalikat, amik most is bizonyítottak! Minőség mindenek felett!!!
Ha tetszett a beszámolóm, kérlek, mutasd meg barátaidnak, horgásztársaidnak!
Sporttársi üdvözlettel, Uri Zoltán, No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team