Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!
Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!
|
Az őszi versenyre a munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott Csóka Lajos és Soma barátom elkísérni, ezért a csapattársaim közül Hamvasi Miki, Németh László Gábor és Szántó Dani tartott velem. A start előtt folyamatosan egyeztetettünk a csapattagokkal és próbáltunk minden lehetséges opcióra felkészülni. A helyeket teljes mértékben feltérképeztük, és nagyon szerettük volna a déli part valamelyikét húzni, mert tudtuk, hogy megint itt lesznek a favorit helyek. |
A 2018-as NBBH beszámoló
Az őszi versenyre a munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott Csóka Lajos és Soma barátom elkísérni, ezért a csapattársaim közül Hamvasi Miki, Németh László Gábor és Szántó Dani tartott velem. A start előtt folyamatosan egyeztetettünk a csapattagokkal és próbáltunk minden lehetséges opcióra felkészülni. A helyeket teljes mértékben feltérképeztük, és nagyon szerettük volna a déli part valamelyikét húzni, mert tudtuk, hogy megint itt lesznek a favorit helyek.
A helyhúzás napja nagyon gyorsan eljött, a gyomrunk csomóban volt a kihúzás pillanatáig. A húzott cetlin az 52-es szám szerepelt, ez a hely Keszthelyen volt. Sajnos ekkor már tudtuk, hogy az első helyekre nem kerülhetünk és a szektor helyezésekért is erősen küzdeni kell, hiszen olyan helyek is szerepeltek a szektorunkban, mint Balatonberény, Balatonszentgyörgy és Fonyód egy része is.
A helyünket elfoglalva gyors táborépítés vette kezdetét. Egy kis nosztalgia uralkodott el rajtam, amikor megláttam a Helikon hotelt, ahol egy pár éve voltam az IBCC-én és ott a szektor második helyet sikerült megcsípnünk. A verseny kezdetén a társaim bizakodva ültek be a csónakokba helyet keresni, de én tudtam, hogy ha hasonló a placc, mint pár évvel ezelőtt, akkor érdekes haltartó helyeket nem találunk a talajon. A sejtésem beigazolódott, 30-50 cm-es iszap és 600-700 méterig 2 méteres víz volt előttünk. Egy enyhe átmenetet találtunk 470 méteren, és oda helyeztük le a bójáinkat.
Sejtettem, hogy a helykeresés sok meglepetéssel nem fog szolgálni.
Sajnos nagy terület nem állt rendelkezésünkre a jobboldali szomszéd közelsége, és a mellettünk benyúló stég miatt. Az etetésre aránylag nagy területen felezett és egész bojlit szórtunk be, némi tigrissel kiegészítve. A Mentort, az Ébredőt, a Rodint, és az Álmok tengere bojlit kevertük össze és vegyesen szórtuk a vízbe. Bíztunk a stratégiánkban és a csalinkban, szerettünk volna már kapást elérni az első éjszaka. Közben dobótávolságra is kialakítottunk egy etetést, mert tudtuk, hogy a másodfokú viharjelzéssel is meg kell küzdenünk.
A halak hamarabb jelentkeztek, mint gondoltuk volna, és gyorsan megfogtuk az első mérlegelhető példányokat, sajnos egyidejűleg rengeteg nem mérlegelhető halat is zsákmányoltunk, ami nehezítette a helyzetünket.
Bal oldalról egy hosszan benyúló stég állta utunkat.
Az első napokban mi is meglepődtünk, hogy a tabella elején álltunk, de tudtuk, hogy ez nem fog sokáig tartani. A helyi horgászok - szokás szerint - a kedvünket akarták szegni, azzal, hogy azt mondogatták, hogy itt ezen a strandon nem lehet halat fogni, és dobással ne is próbálkozzunk, mert hetek óta még kisebb pontyot sem sikerült fogniuk. Amennyiben hallgatnék ezekre a dolgokra, akkor soha nem mennék pecázni, ezért gyorsan rácáfoltunk a helyiekre, amikor dobásra az első, közel 9 kg-os példányt megmerítettük. A benti bóják folyamatosan ébren tartottak minket, de sajnos minden 7.-8. példány volt csak értékelhető.
Rend a lelke mindennek!
A hét közepe felé már a favoritnak számító helyek kezdték a mezőnyt uralni, viszont mi stabilan a 25 csapatból álló szektorunk első felében voltunk. Ekkor már próbáltunk a szektorra koncentrálni, és azt tűztük ki célul, hogy a szektor első három helye közé kerüljünk. Az új pontozási rendszer miatt muszáj volt a rengeteg kis ponty mellett darabosabb példányokat is zsákmányolnunk, ezért a stratégiánkat egy kicsit átvariáltuk. A négy botot dupla 30 mm-es bojlival csaliztuk és az etetéstől 50-80 méterrel távolabb helyeztük el, egy pár szem bojli kíséretében. A bojlit nem PVA-ba tettük mellé, hanem 5-10 négyzetméteren szétpötyögtetve 5-10 szem golyót. A PVA-t azért nem alkalmaztuk, hogy a kisebb példányok figyelmét ne hívjuk fel, a horog körül a koncentrált etetéssel. A stratégiánk jónak bizonyult, mivel sikerült 1-2 darabosabb példányt fognunk, ezek közül egy 18 kg feletti szépséget is sikerült Hamvasi Miki csapattársunknak zsákmányolnia.
Miki 18+-os tükröse jelentősen hozzájárult a végső helyezésünkhöz.
Imádkoztunk, hogy múljon el éjfél, mert akkor ez lett volna az aznapi legnagyobb hal, amit külön díjaztak. Sajnos ezt nem sikerült elérni, de szerencsére este 11 óra után a telefonom megcsörrent és egy remegő hang szólt bele. A BaitBait KoSzi Team hívott, hogy úgy tűnik, hogy ők fogták meg a verseny legnagyobb halát. Nagyon örültünk neki, hogy mindegyik csapatunk a maga kis szektorában megállja a helyét, de erről is hamarosan jön a beszámoló. Gratula a BaitBait KoSzi Team-nek a fogáshoz, mert ez a gyönyörű példány maradt, a verseny legnagyobb hala.
Visszakanyarodva a mi kis szektor versenyünkhöz, a verseny végéhez közeledve egyre jobban uralkodott rajtunk a szorongás, és a verseny drukk. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy a csapattagoknak megköszönjem azt a rengeteg munkát és alázatot, amit tanúsítottak mind egymás felé, mind pedig a kívülállók felé. Nagyon jó volt együtt pecázni, szinte olyan volt, mintha évek óta együtt versenyeztünk volna, mindenki tudta a saját dolgát.
Nagy volt a csapat összhang!
Az utolsó napon hírzárlat következett, ekkor a szektorunkban a második helyen helyezkedtünk el, de szinte grammok választottak el minket az első és a hatodik helytől is. A nappal csendesen telt, és az éjszakába nagyon nagy drukkal mentünk bele, hiszen tudtuk, hogy ez kevés lesz a szektor helyezéshez, és halat kell fognunk. A hálózsákba belebújva egy halk imát mondtam el, de utólag kiderülve a csapattársak is hasonlóan jártak el. Éjfél után nem sokkal ránéztem az órámra, és szomorúan könyveltem el, hogy kapás nélkül vagyunk még, és bíztam abban, hogy a többi csapat is hasonló helyzetben van.
Ázik az etetésre szánt csemege.
Éjjel kettőkor, nagy örömünkre a rókák zenélésbe kezdtek. A reggeli verseny végéig több mint 60 kg mérlegelhető halat sikerült fognunk, és még az öt legnagyobb halunkból is tudtunk cserélni, egy gyönyörű 14 kg-os példánnyal, amit Németh Lacinak sikerült kifognia. Így már nyugodtabban csomagoltunk, és mentünk a záró ceremóniára, bíztunk abban, hogy megcsíptük a szektor első helyet ebben az erős mezőnyben.
Szintén egy fontos halunk a versenyen.
Amikor a szektorunkban a harmadik helyre szólították a Fonyódon pecázó Bait Bait Carp-e Diem Fishing Team csapatát duplán örültem, mivel ők is a Bait Bait bojlik használói, illetve előtte telefonon beszéltünk Balázzsal, és nekik kevesebb volt a fogásuk, mint nekünk, és így tudtuk, hogy előttük kell, hogy legyünk. A második helyre minket szólítottak, nagy volt az öröm, de egy kicsit csalódottak is voltunk, azonban a szektor első helyre került csapat egy szebb példány kifogásával megelőzött minket. A kitűzött célunk így is megvalósult, hiszen kimehettünk a színpadra és egy kupával tértünk haza, illetve a többi Bait Bait csapat is sikeresen szerepelt.
Büszke vagyok a csapatomra, mert türelmesen és alázatosan vitték végig ezt a remek versenyt!
Nagyon szép emlékekkel távoztunk, hiszen ennyi csapat közül is sikerült eredményt elérnünk. Gratula minden csapatnak, aki reszt vett ezen a fantasztikus versenyen, és a szervezőknek, hogy lehetővé tették nekünk ezt a fantasztikus játszóteret. Továbbá még egyszer köszönöm a csapatomnak a kitartásukat.
Sporttársi üdvözlettel: Varga Péter, Hamvasi Miki, Németh László Gábor, Szántó Dániel