Varga Péter - A kezdetektől röviden

A mai napig rengeteg kérdés érkezik hozzám azzal kapcsolatban, hogy miért döntöttem úgy, hogy a csaligyártás rögös útjára lépek, és hogy hogyan kezdtem a horgászatot. Szeretnék egy rövid kis történetet megosztani a Kedves Olvasókkal azzal kapcsolatban, hogy miként alakult az életem, és mi vezetett ahhoz, hogy sikerült idáig eljutnom.

A kezdetektől röviden!

Még kisfiú voltam, amikor először botot fogtam a kezemben, ekkor apukám vitt magával a 28-as hátsó csomagtartóján, a közelünkben lévő Ravaszi nevű kanálisra. Ebben az időben még a bambuszbotot, és a tollúszó szerelést használtuk. Eleinte még nem mindig kötötte le a figyelmemet a halak fogása. Aztán eljött az idő, amikor először mehettem le a Balatonra a nagypapámmal, apukámmal és a nagybátyámmal. Az éjszakai pecákat akkor még nehezen bírtam, és hamar álomba szenderültem a móló tövében. Úgy gondolom ezek az igazi maradandó élmények.

Apukámat sajnos gyerekkoromban elvesztettem, és utána a nagypapámmal jártam pecázni. A horgászat előtti procedúrák a mai napig mélyen élnek bennem, például amikor a kukoricadarát főztük, vagy a gilisztát szedtük. Nagyon sok gyerekkori élmény fűződik a horgászataimhoz, amiről egy kisregényt lehetne írni. 13-14 éves koromban már csónakból jártunk ki pontyokra pecázni, és már akkor ismerkedtem a bojlis módszerekkel. A középiskola megkezdésekor már egyre tudatosabban kezdtem foglalkozni a pontyhorgászattal. Soha nem törődtem bele a kudarcokba, és a sikertelen pecák után mindig kerestem a megoldásokat. Ekkor, a mai napig az egyik legjobb barátommal kezdtük a bojlival való horgászatot a Balaton keleti medencéjében.

Zsolti barátom fizikusnak tanult, és teljesen más szemmel vizsgálta a halak viselkedését, és rengeteget gondolkodtunk az eredményes halfogás titkán. Nagyon sok dolgot megtapasztaltunk a saját bőrünkön, amiket nagyon nagy kincsnek tekintek a mai napig. Akkoriban Zsolti már fente a horgait, és hamar elkezdtem én is fenni, aminek köszönhetően sokkal több kapásunk volt. Ekkor még - radar hiányában - a legjobb helykeresési módszerünk Zsolti barátom úszótudományának köszönhető lemerülgetése volt. Ez úgy történt, hogy csónakkal bementünk, Zsolti beugrott a vízbe, én pedig a csónakból irányítottam, és Ő szorgalmasan a markában hozta fel nekem a mintákat egy gyors analizálásra. Elég izgalmas területeket találtunk, és ezeken a szakaszokan közel 20 éve pecázuk.

Több helyet etettünk az iszapostól egészen a keményebb részekig. Ezen a területen egy nagyon nagy összefüggő kagylópad is elhelyezkedett, amilyennel a Balaton más területein még nem találkoztam. A kagylópadot leginkább csak viharok után szoktuk meghorgászni. Azt tapasztaltuk, hogy inkább ebben az időszakban tartózkodnak rajta jobban a halak. Természetesen ezek a kagylótelepek egy palás köves részen helyezkednek el. Ezt a dolgot a fizikus barátommal arra vezettük vissza, hogy erős viharos szél után a kagylópad szűrőként működik. Ez azt jelenti, hogy az erős uralkodó szélirány hatására az aljzatból felkevert táplálékot a sodrás a hordalékban ide tudta lepakolni, vagyis az egyenlőtlen kagylós köves felület szűrőként működött. Természetesen ez csak a mi megállapításunk.

Nagyon sok szép nyári emlékem fűződik ezekhez az időkhöz. Az első alkalommal már saját készítésű bojlival pecáztunk. Ebben az időben az alapanyagok nagy részét elég nehézkes volt beszerezni, és diákként nem is volt olcsó. A Balatonon kívül, a másik szívesen látogatott horgásztavunk abban az időben a miszlai és a merenyei tó volt. Aki járt már ezeken a tavakon, az tudja, hogy milyen szépségesek. Sajnos a miszlai tó már bezárt, de nagyon sok kapitális fogást köszönhetek ennek a mesébe illő tónak. Akkoriban még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy ideig ezen a tavon a tórekord is az én nevemhez fűződött.

Amikor nem horgásztam a gondolataim akkor is csak a peca körül forogtak. Az iskolatáskámban a tankönyvek mellett minden megtalálható volt, ami a csalikészítéssel, és halbiológiával, vagy haltáplálkozással kapcsolatos információt tartalmazott. Nagyon mélyen belemerültem ebbe a tudományba, és a gondolataim szinte betegesen a halak, és a csalikészítés körül forogtak. Akkoriban a szerelékeket kemény evezéssel juttattuk a helyére, és legtöbbször kerékpárral mentem horgászni. Mind a mai napig vissza is sírom azt az erőnlétet, amit a rengeteg leevezett, és letekert kilométernek köszönhettem.

23 évesen végeztem az iskolával, és pályakezdőként egyik nagyon jó barátom szárnyai alatt ismerkedtem meg az építőipar rejtelmeivel, ez nem a legszebb időszakom volt. Utána sikerült egy balatoni horgászboltban elhelyezkednem, ahol több mint 8 évet töltöttem el. Ekkor már kezdett körvonalazódni bennem, hogy mit is szeretnék csinálni. Ez egy igazi álommunkahely volt a számomra, hiszen mit kívánhatna többet egy horgász. Ez idő alatt nagyon sok bojlit promóciós ajándékként, vagy megvásárolva kipróbálhattam, és így össze tudtam hasonlítani, megversenyeztetni a gyári bojlikat a saját magam által gyártottakkal. Ezen bojlik nagyrésze hamar csak az etetésre kerültek beszórásra, vagy elajándékoztam őket, mert sok bojli nagyon rossz minőségűnek ítéltem meg. Ezen felül több csaligyártó is megfordult a boltban, hiszen szerették volna a „szuper” összetevőjű csalijaikat betenni. Teszteltem a csaligyártókat, és két-három keresztkérdés után tudták, hogy ebből nem lesz üzlet. Természetesen azért akadt egy-két gyártó is, akiknek a csalijai megérdemlik a bojli megnevezést, de sajnos ezekből kevés van.

Ekkor már 100 százalékosan biztos voltam abban, hogyha azt a minőséget piacra dobnám, amit én használok, akkor az a többi horgász körében is sikeres lehet. Ekkorra szinte már minden gondolatom e körül forgott, és nekiálltam az engedélyek beszerzésének is, ami elég hosszadalmas és nehéz dolog, ha az ember mindennek meg akar felelni. Az ötletem után sokan szerettek volna beszállni pénzzel a vállalkozásba, de akkor is és most is úgy gondolom, hogy jól döntöttem, hogy senkit nem engedtem beszállni a cégbe.

Az emberek gyorsan cserélődtek mellettem, aki nem tudta felvenni a ritmust velem, vagy nem volt megfelelő hozzáállása, az hamar lemorzsolódott. Szerencsére sikerült egy olyan fiatalos, ambíciókkal teli csapatot találnom, akik nagyban segítik a cég értékeit növelni, és a megpróbáltatásokat is bírják. A külföldi kapcsolataim miatt az alapanyagok beszerzésének egy része már elég egyszerű volt, de a legjobb árral és minőséggel rendelkező alapanyagok beszerzése így is nagyon sok kutakodást igényelt.

A koncepció összeállt a hely megvolt, az engedélyeket megszereztem, a csapat is összeállt, és elkezdhettük a forgalmazást. A horgászboltot ekkor ott kellet hagynom, hogy száz százalékosan csak a gyártással tudjak foglalkozni, mert sajnos ezeket felügyelet nélkül nem lehet hagyni, és másra sem lehet teljesmértékben rábízni. Próbáltam a csalik nevét úgy meghatározni, vagy kitalálni, hogy az különleges legyen. A jövőben is annyit ígérhetek, hogy a minőség változatlan lesz, és a kiszolgálás továbbra is profi módon fog történni. A Bait bait csapata gyorsan összeállt, és úgy gondolom, hogy a keménymag a mai napig hűen, és profi módon népszerűsíti a márkát.

A mai napig emlékszem, hogy a weboldal elindítása után 7-8 perccel később hívott a programozó, hogy mi adtunk-e le próbarendelést, mert olyan sok rendelés érkezett be egyszerre. Szép lassan kialakult egy fix vevőkör, és rengeteg új vásárlót regisztrálunk be a rendszerbe, ami azt jelenti, hogy jó úton járunk. Nagyon szépen köszönjük a Kedves Vevőknek, hogy a fogásaikat megosztják velünk, és ezzel is segítenek a márka népszerűsítésében.

Amit a téli időszakra ígérhetünk, az rengeteg élménydús beszámoló, és nagyon sok kapitális fogás publikálása.

Sporttársi üdvözlettel:

Varga Péter!

Ha tetszett, like-old és kövesd Facebook oldalunkat!

vissza a cikkek rovathoz