Látogasd meg új áruházunkat a BaitBaitShop-ot is, kattints!   Új áruházunk a BaitBaitShop, tap ide!
Kattints ide és nézd meg legújabb egyedi gyártású termékeinket!

Varga Péter - IWCC verseny, a Jó Reménység szigetén!

Régóta szemezgettünk a Tisza-tavi versenyekkel, mivel nagyon közel állnak a nagy vizek a szívünkhöz. Dani, és Patrik kollégám unszolására (Nem kellet sokat) beneveztünk a 2024-es IWCC-re.

Az előkészületek sokáig tartottak, mivel számunkra ismeretlen vízre utaztunk, és rengeteg dologra kellett gondolnunk. Plusz a jó idő miatt a Tisza-tavon sok vízterületet befedte a vízinövény, sulyom stb, ezért kisebb gépparkkal készültünk, hogy feltudjuk venni a növényekkel a harcot. Ahogy közeledett az időpont szinte már napi rendszerességgel terveztük a stratégiát, és készültünk fejben is a megmérettetésre. Az egy heti távolmaradásunk miatt napi 12-14 óra feszített tempóban gyártottunk, hogy ne legyen probléma a készletekkel. Az időpont közeledtével egyre több pillangó volt a pocinkban, és egyre erősödött bennünk az izgalom. És igen! Eljött a várva-várt nap, az indulás reggele, gyorsan kocsiba pattantunk, és szűk 3-óra múlva már a Tisza-tó szépségében gyönyörködhettünk. Regisztráció után, gyors eszmecsere a csapatokkal, ismerősökkel, barátokkal, és hipp-hopp kezdődött is a megnyitó.

Egy rövid indító beszéd után jött a helyhúzás, mivel mi nem voltunk még ezen a csodás vízen ezért nem voltunk túl izgatottak, mert fogalmunk sem volt mi is lesz a nyerő hely. Az ottani ismerősök felvázolták, hogy melyik térségek lesznek a befutó helyek a tavon, és ez később be is igazolódott. Külön be lehetett jelölni a csapatoknak, hogy aki szeretne beköltözős, vagy szigetes helyre is húzni, mi is ezen csapatok közé tartoztunk. Nagyon szerettem volna egy igazi vadregényes nomád területre menni, hát ez nem jött össze. A színpadra lépéskor sikerült kihúznom a Robbantó-Gát nevű helyet, hát sokat nem mondott a hely, de gyors információ gyűjtés után picit elkeseredve mentünk a félsziget felé. A helyről tudni kell, hogy a Tisza-tó egyik legmélyebb része, és tipikus nyári, őszi pálya, nem tavaszi. Az előző években sem sok jó fogással bővelkedett versenyeken, de mivel úgy voltunk vele, hogy Top 5 halas verseny, nehogy már ne tudjunk kipiszkálni 5 db-jó pontyot. A csalink tudtuk, hogy jó, a csapat sikerre felvértezve volt, én ritkán éreztem magamat is ennyire motiváltnak, egy picit talán a horgászathoz is értünk, tehát mi baj lehet.

A helyünkre érkezve nem voltam biztos, hogy tényleg ez lesz a mi táborunk, mivel alig tudtunk bemenni a rengeteg turista miatt. Ahogy gyorsan kiderült egy igazi Turisztikai zarándok helyen fogunk hét napot eltölteni a „Jóreménység” szigetén. Azért a hétköznapokon picit szerencsésebbeknek mondhattuk magunkat, mivel 70-100 embernél nem volt több látogató. Gyors tereprendezés, tábor állítás és előkészületek után egy pihentető vacsora, és gyorsan a sátor menedékébe húzódtunk, hogy a reggel 8-órai kezdéskor már pihenten tudjuk a helyeket megkeresni. Reggel mindenki korán kelt és az utolsó simítások után 8-óra után pár perce már térképeztük fel a terepet.

A helykereséssel 16 órakor végeztünk, ideiglenesen, ekkor megvolt mind a hat botnak a kezdő helye, illetve volt már kettő olyan hely is, amit tartalékban feljegyeztünk a noteszunkba, és megjelöltük magunknak. A helykereséskor kb. 100 kg iszapot szűrtem át a kezeim között, hogy a legmegfelelőbb helyekre kerüljenek a szerelékek. Pusztán a tapogató rúdra támaszkodni nem szabad, mert a fenéken sok helyen rengeteg kagylóhéj volt csak, és ez fals információval tud szolgálni. Ezen felül a héj nélküli élelem forrásokat nem tudjuk a tapogató segítségével beazonosítani, szúnyoglárva, bolharák stb. Hozzáteszem ilyen összefüggő kagyló telepekkel nem sok helyen találkoztam még, és változatos táplálék összetétellel.  A bóják között volt teljesen kemény kopogós kagylós részen is elhelyezve, mélyebb iszapon, keményebb iszapon, illetve púpok felső részén. Ezen felül a púpok uralkodó szélirány felőli, és a csendesebb részén, ahogy megy át egyre iszaposabb talajszerkezetbe. Az iszapnak nem volt sehol sem beállt rothadó szaga, kellemes iszap szaggal rendelkezett mindenhol, viszont egységes területen belül is voltak nagyobb táplálék bázissal rendelkező területek. A nagyon kemény összefüggő részeket, amin összefüggő kagyló telepek vannak, véleményem szerint nem lehet egy stabil etetést kialakítani, ezeken a helyeken inkább egy erős szeles időszak után a megnyugvó vízben lehet egy-egy jó halat leszedni, mert a kemény rücskös kagylós felület szűrőként működik, és a víz által felkorbácsolt üledék itt szépen feltud feküdni. A kagylót is le-le tudja szakítani ezekről a területekről, de ez a pontynak nagyobb erőhatással jár, mint amennyit nyer vele, ezért a lágy iszapban talált kagylók felkutatása nekik kifizetendőbbek, ebből következik, hogy ha szerencséjük van plusz más iszap lakóval is egy túrásra tudja színesíteni a táplálék bevitelét.  A botokat estére beélesítettük, és a helyükre kerültek, picit bátrak voltunk mivel kezdésnek friss és oldódó csalikkal startoltunk, hogy minél előbb megnézzük mi van előttünk. Ez nem jött össze, a reggeli frissítéskor 3. üres horog és talán 2 darab keszeg fogadott minket.

Jó akkor újra tervezés, és a következő estébe már a keményített horogcsalikat tettük fel. Éjjel többször ránéztem az órára, és szomorúan konstatáltam, hogy nem volt kapás. Reggel már 6-óra körül kiültünk, a csodás napkeltében gyönyörködni, és talán 7-óra volt és a közelebbi bójánknál, ahová csak 20-30 szem csalit dobtunk a horog köré, végtelen róka sírásba kezdett a jelző. Gyors csónakba pattanás után hamar a titkos ellenfelünk fölé értünk. A küzdelem picit magamhoz viszonyítva finomabb volt, mivel nagyon szerettem volna az első Tisza-tavi halamat kézben tartani. Amikor elsőre picit meglevegőztettem a halat és vettem volna egy levegőt, már Dani alá is merített nagyon biztosra akart menni. Először olyan 12-14 kg-nak néztük, de beemelést követően már láttuk, hogy közel van a bűvös 20 kg-os határhoz. A partra érés után jól éreztük, pár grammal volt 20 kg-alatt. Első halnak nagyon örültünk, a mérlegeléskor derült ki, hogy egy csippes hal volt, melyet egy évvel korábban is kifogtak 22 kg-os súllyal.

Megvolt a kezdeti lendület, mehetünk tovább tudtuk, ahol egy van akkor ott lehet többre is számítani. Utána megint egy csendes nap volt, és másnap délelőtt a fiúk kitalálták, hogy tegyünk be napközben oldódóval a közelebbi egyik bójára egy botot, és három óránként frissítjük felváltva. A bevitel után talán egy óra telt el, és elfüstölt, egy szép 14 kg-körüli ponttyal. Nagyon jó 5/2 hal már megvolt, elsődleges célunk az volt, hogy megfogjuk az 5 db mérlegelhető halat.

Még egy botot bevittünk ebbe a térségbe oldódóval, és megbeszéltük másnap reggelig felváltva éjjel ébresztőre felkelve folyamatosan frissítjük, hátha tudunk valami jó halat még kiszedni. Sajnos egy-egy keszeg kivételével nem volt már jelentkező rá. Következő hajnalban sikerült arról a bójáról, amit jobban szórtunk egy újabb 14 kg körüli halat kivarázsolnunk, és így már három halunk volt, hurrá!

Kora délután egy kicsit viharosabbra váltott az idő, és kitaláltuk, hogy volt egy bója 800-méter felett egy frankó kis púpon, aminek a talajában rengeteg természetes táplálékot fedeztünk fel, és enyhén hínárral tarkított volt. Gyorsan kötöttem az iszap vastagsághoz mérten egy horgot, amire egy 30 mm-es Ébredő Erő Balance csali került, és Dani, Patrik tarajos hullámba bevitték a szereléket. Újra leszállt a nap, és újra bizakodva mentünk be a sátorba. A jobban szórt bójánál elhelyezett boton hajnal 2 körül erős kapásra kellet reagálnunk, A halra menetel közben a bójától kb. 50 méterre el volt akadva a szerelék, próbáltuk kiszabadítani, de nagyon el volt akadva. A kampózó vége valamibe beleakadt, és felhúztunk egy közel 4 méteres faágat, amin egy négyzetminiméternyi kagylómentes hely sem volt. Rá volt az előtét zsinórunk tekeredve, és azt kiszabadítva sikerült egy 11 kg-os halat megmeríteni. Hurrá 5/4 halunk meglett, nagy volt az öröm, mindent a helyére raktunk, és vissza a sátorba.

Hajnalban újból a napfelkeltében gyönyörködtünk Patrikkal, és azt ecsetelgettük nekünk egy igazi bikaszeműre lenne szükség, hogy nagyot ugrójúnk. 

A fentiek meghallgatták a fohászunkat kb. 3 perc telt el és a 800 méteres bóján elhelyezett szereléken elemi erővel jelentkező kapás érkezett. A botot egyből a kezembe vettem Patrik futott a mentőmellényekkel, és Danika is érkezett. Tudni kell ilyenkor mi úgy pecázunk, hogy 6 darab egyforma bot, orsó és kapásonként váltunk, de sokszor még ez sem lényeg, hogy ki következik. A botot belenyomtam a fiúknak a kezébe, és sok szerencsét kívántam. Nálunk nem számít ki mit fog, csapatként egy számít, a végső cél! Távcsővel figyeltem az eseményeket, és láttam Danika evező lapáttal evez, ezért tudtam valami hiba van a gépezetben. Közben láttam az előtét zsinór napfényben meg -meg villan, és a bot görbülésből sejtettem, hogy rajta van még a hal. Gyorsan a segítségükre siettem, és kb 80-100 méterre jártam tőlük, Dani kezében már a merítő volt, méterről-méterre közeledve szurkoltam, merítsd meg gyerünk! Szákolás után nagy összepacsizás, hangoskodás, ölelkezés, tudtam ez csak jót jelent, közben én is odaérkeztem. Kérdezem mekkora? Olyan 22-25 kg körüli, odaérve mondom a „lóó….t”! Nem-nem ez 30 kg inkább. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy ez valóság vagy álom, az a rengeteg munka, energia, amit ebbe a pecába mind előtte, mind közben beletettünk, itt fekszik előttünk az eredménye. Közben a motor problémát elhárítva gyorsan partra siettünk, vagyis nem gyorsan, mivel aki vontatott már ki úszó mérlegelőben a csónak mellet nagy halat, az tudja mennyire macerás. A mérlegelők, és a stáb hamar kiérkezett és a hiteles mérlegelés után gyorsan tudatosult bennünk, hogy a verseny eddigi legnagyobb halát fogtuk meg, ami nekünk az 5/5 halunk lett.

Pici ünneplés stb, és már felvértezve mertünk nagyot álmodni, és újult erővel a csere halak megfogására kezdtünk koncentrálni. A legkisebb halunkat is sikerült kicserélni, és pár halvesztést tudtunk az utolsó estéig elkönyvelni magunknak. 

Utolsó este mindent újra precízen a helyére raktunk, annyi módosítást csináltunk, hogy a nagy halat adó helyre még egy szereléket elhelyeztünk, illetve a masszívabban etetett helyre is átcsoportosítottunk egy botot. Az éjszaka csendesen telt, és reggel megint a napfelkeltében gyönyörködtünk meg a melegítő sugarakban. 7 óra 15 perckor a lefújás elött 45 perccel Patrik mondja na elszívom a cigimet és jöhet a kapás. Után talán 1-2 perc telt el és egy pittyenést hallottunk, amire odanéztünk már erőteljes húzásba ment át a 800-as bójára elhelyezett szerelék, ami a nagy halat is adta. Gyorsan csónakba, és a Honda benzines motort full erővel toltuk, de igy is volt olyan, hogy nem kellet tekerni semmit az orsón mert folyamatosan húzta a hal a zsinórt. Aki fogott már jó halakat és sokat pecázott távolra behúzva, az tudja ezt általában nem kicsi halak produkálják. A bójától enyhén balra kb. 150-170 méterrel beljebb értük utol, de akkor már csak az üres végszereléket vettük fel. Kár találgatnunk mi lehetett, a focit sem kapufára játszák, ez van ezt kell szeretni. Ennek fényében picit szomorúan, de bizakodva pakoltunk össze, hogy hátha szektorban sikerül helyezést elérni, és a verseny legnagyobb hala címét is sikerül az első Tisza-tavi horgászatunkkor elhozni. A díjátadóra megérkezve gyors eszmecsere, és kezdődött is az eredményhirdetés. Nagyon nagy öröm volt, hogy a mi általunk támogatott Bait Bait szektorban a második helyen végeztünk és a legnagyobb halért járó díjat is lehoztuk.

Természetesen a csali csomag felajánlásomat tovább ajánlottuk a harmadik helynek, és így a szektor negyedik hely kapta meg a harmadik hely díjazását. Nekünk elég volt a tudat, hogy szektor kettők lettünk. Külön meglepetés volt, hogy a versenyen derült ki, hogy több csapat is előszeretettel használta a Bait Bait csalikat, amiről itt szembesültem, és kimagasló eredményeket, fogásokat értek el. Kiemelném a csapatunk negyedik tagját, a Bait Bait cég sofőrjét, Iriczfalvi Csabi kollégánkat, aki töretlenül kitartott, és velünk együtt dolgozott egész héten. A csapatunk nagyon egy síkon mozgott, nagyon nagy erőket, energiákat mozgattunk meg a siker érdekében. A pecán használt csalik az alábbiak voltak: Tüzes Barack, Hívó Szó, Rodin, Ébredő. Most ezen a pecán az Ébredő volt a befutó, leginkább a keményített verzióban. Köszönöm minden horgászó ismerősnek, csalifelhasználóknak, barátoknak, akik sok hasznos információval láttak el minket, kiindulásnak. Ezen felül minden kedves ismerősnek, vásárlónak a rengeteg pozitív üzenetet, és szurkolást.

 

Üdvözlettel Bait Bait csapata!

Varga Péter

Iriczfalvi Csaba

Doma Patrik

Szántó Dániel


Ha tetszett, like-old és kövesd Facebook oldalunkat!

vissza a cikkek rovathoz