
|
Tavaly jártam először a Fehérvárcsurgói-víztározón pecázni, és azonnal megfogott a szépsége. Ekkor döntöttem el, hogy ha az időm lehetővé teszi, azonnal visszatérek. Amikor megtudtam, hogy lehetőség van a versenyre benevezni, azonnal jelentkeztem, habár tudtam, hogy a gyártás szempontjából csúcsidő lesz. Eldöntöttem, hogy a verseny előtti hetekben kényelmesen felkészülök, hogy ne az utolsó pillanatban keljen összepakolni, végül nem így történt. |
MG Öt nagyhalas bojlis verseny Fehérvárcsurgón!
Tavaly jártam először a Fehérvárcsurgói-víztározón pecázni, és azonnal megfogott a szépsége. Ekkor döntöttem el, hogy ha az időm lehetővé teszi, azonnal visszatérek. Amikor megtudtam, hogy lehetőség van a versenyre benevezni, azonnal jelentkeztem, habár tudtam, hogy a gyártás szempontjából csúcsidő lesz. Eldöntöttem, hogy a verseny előtti hetekben kényelmesen felkészülök, hogy ne az utolsó pillanatban keljen összepakolni, végül nem így történt.
Társamnak, a műhelyben jobb kezemként tevékenykedő Szántó Danit vittem magammal. A versenyt megelőző hetekben feszített tempóban, napi 12-15 óra munkával gyártottunk előre, hogy zökkenőmentesen teljen a verseny hete alatt a kiszolgálás. Annyira sokat dolgoztunk, hogy a verseny előtti napon jutott idő a saját csalink legyártására.
A csurgói tavon munkálatok folynak, ezért a vízszint lényegesen alacsonyabb a megszokottnál. A megmérettetésre nagyon sok jó csapat érkezett, köztük sok olyan, akik nagyon jól ismerik a víztározót. A hétfői helyhúzáskor sokan szerették volna elkerülni a kíméleti részeket, az alacsony vízállás miatt, többek között mi is. A helyhúzással járó nyomást én mindig lepasszolom a társaknak, ez most sem volt másképp. Dani először a 13-as számot húzta, ami azt jelentette, hogy 13.-ként húzhattunk a helyek közül. Daninak az egyes helyet sikerült kihúznia, ami a lehető legsekélyebb rész volt. Vegyes érzelmek voltak bennünk, mivel pont ezt szerettük volna elkerülni. Azért annyira nem csüggedtünk, hiszen tudjuk, hogy a hal úszik, és mivel én sem az a feladó típus vagyok, ezért jó kihívásnak tűnt a dolog.

A hellyel kapcsolatban előnyt jelentett, hogy kevesebbet kellett oda autózni, és mivel a páromék is a Csurgón élő szüleinél töltötték ezt a hetet, ezért a napi zuhanyzást is gyorsan meg tudtam oldani. A véletlen sorsa, hogy Csiszár Roli és Bencsik Tomi barátaink, a Bait Bait-Battyán Carp Lake csapata a 2-es állást húzták ki. Ez egy plusz kényelmi pont volt, mivel egy kisebb büfének megfelelő paletta volt Roliéknál.

A versenyeken a minél gyorsabb halfogás a stratégiám, így most is ezt a tervet követtük. Egy-egy hal megfogása a verseny elején lélektanilag megnyugtat, és akkor már nyugodtabban tudom a célhalakhoz igazítani a stratégiát. A versenyen az 5 legnagyobb hal összsúlya számított, és 8 kg-tól volt mérlegelés. A verseny kezdetekor csónakba szállva próbáltuk a megfelelő helyeket megtalálni, és lebójázni. A bójákat egy kicsit túlméreteztük, mivel a legmélyebb pontunk alig volt egy méteres, és a legsekélyebb részen elhelyezkedő bójánknál a víz alig érte el a 70 cm-t.

A társamnak felajánlottam, hogy válasszon oldalt magának, és Ő a legsekélyebb rész mellé tette le a voksát, mert abban bízott, hogy 1-2 amur is tiszteletét teszi a felkínált csalira. A hajszálra kezdésként a Csurgón másoknak oly sokat bizonyított Ébredő Erő bojlit tettem fel 24 mm-es méretben. Az Ébredő erő bojlival a tavalyi versenyen is az első és a második helyet sikerült megszerezniük a használó csapatoknak. A másik botomra pedig az Ébredő Erő könnyített verzióját helyeztem fel, ami a nyár folyamán kerül fel majd a palettára. Az ólmokat az aktivitás fokozása érdekében még pasztával is bevontuk. A társam Dani, az egyik botjára Rodin Pop Up-ot, a másikra pedig Álmok Tengere bojlit tett fel. A négy botot kevés csalogatóanyag kíséretében különböző helyekre húztuk be. A halak gyorsabban jelentkeztek, mint ahogy azt gondoltuk volna, és az Öt mérlegelhető hal a kora esti órákra már a pontyzsákokban pihent. Ennek tükrében már csak a darabosabb halakat kellet a rengeteg 8-13 kg-os példány közül kicsípni.

Daninak a Pop Up-os szerelékre szinte óránként volt fogása. Tudtuk, hogy a mélyebb részeken a darabosabb halak fognak jelentkezni, és a Gáti szakaszon lévő csapatok gyorsan az élre is ugrottak. Nem voltunk elkeseredve, mivel a hal előttünk volt, és még több mint 100 óra állt rendelkezésünkre, hogy 5 db kapitális példányt a matracra fektessünk. A stratégiánkat úgy alakítottuk ki, hogy két bóját elhelyeztünk 60-70 méterre egymástól, hogy mind mélységben, mind pedig szélességben minél nagyobb területet tudjunk lefedni, és a két bója közét nagyméretű bojlival 24-30-35 mm-el átpötyögtettük. A csalikat ebben a sávban helyeztük el PVA használata nélkül, mivel a PVA feloldódása után a horog körül egy kisebb etetőanyagpont képződik, amivel a kisebb halak figyelmét hamarabb felkeltjük, és ha a hal csak rászív a feloldódott csalogatóanyagra, akkor nagyobb az esély rá, hogy a horog a szájában köt ki.

A másik hatásos módszer a teljesen merev előke használata. A lágy zsinórok használatakor az előkezsinór könnyen „benyeklik”, ami azt jelent, hogyha még nagy csalival is pecázunk, vagy aránylag messzebb engedjük el a csalit a horogtól, akkor, ahogyan rászív a ponty, a zsinór lágysága miatt a horog be tud kerülni a kisebb hal szájába. Ugye már Önök is tapasztalták, hogy nagy csalival kishalat fogtak, vagy dupla csalival messze elengedve is ugyanez volt a helyzet? A csalikat egy picit meg szoktam faragni, vagy csak belevágok egyik oldalába, annak érdekében hogy a kifújhatatlanságot fokozzam. Nagyon sok beszámoló, és kérdés érkezik felém, hogy a dupla csalival miért fognak többet? Természetesen mindenki a nagyobb csalogatóhatásra gondol, pedig a válasz egyszerű: a formában van a titok. Amikor a ponty felszívja a csalit, akkor megérzi, hogy probléma van, és szabadulni szeretne a szereléktől, egy golyó formát könnyebben ki tud fújni, mint egy amorf, vagy egy nyújtott formát, ha csak egy-két század másodpercig tovább van a szerelék a szájában, akkor már több esélyünk van az önakasztásra.

A horgokat minden esetben meg szoktam élezni, már közel 20 éve, és még a régi fenő alkalmatosságom is bent lapul kabalaként a táskámban. A halak jelentkezése Daninál töretlen volt, nekem egy kicsit alábbhagyott a kapások száma, és ez megnyugvással töltött el, mert tudtam, hogy ez jót jelent, és nem kell csónakáznom az egy méteres vízben a kisebb egyedekért. Ahogy számítottunk is rá jelentkeztek a darabosabb halak, és folyamatosan tudtuk a kisebb halainkat kicserélni. Tudtuk, hogy csak úgy van esélyünk a dobogóra, ha közel 20 kg-os átlagsúlyt sikerül elérnünk. A kapások sokszor egyetlenegy pittyenésbe kimerültek, de balatoni pecásként tudom, hogy egy pittyenés az az életed halát is jelentheti.

A második éjszaka 4 db halat tudtunk cserélni és ebből a legkisebb 16 kg-os volt. Szerdán a délutáni pihenőnket a szomszédban, Roliéknál töltöttük, amikor egy igazi húzós kapásra kellett reagálni, és éreztem, hogy ez jó nagy hal lesz. A hal fölé érve egy kemény fárasztás vette kezdetét, és a végén egy széles hát látszódott csak a merítőben. A csónakba emeléskor már éreztem, hogy a hal súlya 20 kg felett lesz. A partra kiérve a szomszédok is átsétáltak, és a mérlegelőnek is szóltunk, hogy egy újabb soron kívüli mérlegelést szeretnénk. A mérleg mutatója 25,35 kg-nál állt meg, ami azt jelentette, hogy a verseny legnagyobb hala címet átvehettük. Ezzel a hallal már a második helyre ugrottunk fel. Nagyon boldogok voltunk, de tudtuk, hogy messze van még a verseny vége.

Közben a túloldalon a 20+Team csapata is nagy erőkkel jött fel, de szerencsére Ők is BaitBait bojliknak köszönhették a sikert, de ez majd egy külön beszámoló lesz a srácok tollából. A lendületünk nem állt meg, mivel sikerült egy közel 20 kg-os tükörpontyot is a merítőbe terelnünk, amivel az első helyre kerültünk.

A folyamatos melegedésnek köszönhetően a kíméleti részen a halak megkezdték az ívást, és az étvágyuk alábbhagyott, az amúroknak egy kicsit átadva a teret. Ekkor a Pop Up-os szerelék folyamatosan működésben volt, és 12 kg-ig jöttek az Amurok, de olyan méretű, amivel a legkisebb 16 kg-os halunkat cserélni tudtuk volna, sajnos nem akadt a horgunkra.


Az utolsó 24 óra nagyon mozgalmasra sikeredett Daninak szinte óránként kellett a halakra menni, nálam csend és nyugalom uralkodott a dupla 30 mm-es, és a szimpla 35 mm-es bojlikkal csalizott szerelékeimen. A többi csapat is egyre több halat tudott szákolni, köztük 15 kg feletti amurokat, és pontyokat is fogtak. Nagyon nagy stressz vette kezdetét, hiszen láttuk, hogy szinte mindig van csónak a vízen valamelyik álláson, és féltünk, hogy az utolsó órákban nehogy lecsússzunk az első hely, és a legnagyobb hal címéről.

A lefújás előtt 5 perccel még egy 15 kg-os példányt sikerült megszákolni, de ez kicsi volt a cseréhez. Az eredményhirdetésre érkezve nagy öröm volt bennünk, hogy a második csurgói pecánkon ilyen szerencsés helyzetben voltunk, hogy az első hely mellett a legnagyobb hal címét is sikerült elhoznunk a rengeteg jó csapat között. Nagyon tanulságos hét volt számomra, és rengeteg tapasztalatra sikerült szert tennem, amit a jövőben még Csurgón kamatoztatni tudok.
Szeretném a szervezőknek megköszönni, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ezen a hatalmas vízen pecázhattunk, jövőre biztos visszatérünk erre a csodás vízre. Az összes résztevő csapatnak óriási gratula a kitartásukhoz!
Sporttársi üdvözlettel:
Varga Péter BaitBait