Beszámolók

Május 26 és 30-a között került megrendezésre a X. Bontovai Brun Team-DNA kupa, amit már nagyon izgatottan vártunk. Csapatunk Bait Bait Team néven indult, az értékelésbe az összes kifogott 5 kg feletti hal közül a három legnagyobb számított.

Április végén volt szerencsék 48 órát eltölteni Előszálláson, a Gulya Carp Laken. Mivel nagyon érdekelt bennünket a tó hátsó részében található bokorsorral tarkított vízfelület, így a foglalásunk a 16-os és 17-es állásokra esett. Nehéz terepnek ígérkezett, de szeretjük a „dzsungelharcot”. A hétvége előtt két fő célt tűztünk ki magunk elé. Felkészülés a IV. Halcatraz Fishing & Hunting Kupára (Levelek 210ha, sok törpeharcsa) és a közeljövőben limitált kiadásban kapható Légiós fantázia névre hallgató új íz világ kipróbálása volt, amihez nagy reményeket fűzünk a törpeharcsák elleni küzdelemben.

Azt hiszem ebben a két fantázia névben benne van minden, amit kaphat egy horgász a Bait Bait csaliktól.

A tavalyi évem horgászatait főleg két, már gyerekkoromban is ismert folyó meghódítására szántam. Az előző években az ott ért kudarcok másokkal ellentétben engem nem eltántorítottak, hanem még inkább arra sarkalltak, hogy kitartsak, mert tudtam, hogy valahol a folyó sejtelmes habjai tartogatnak számomra néhány felejthetetlen halat. Kitartásom kifizetődött és sikerült néhány csodálatos vad uszonyost bölcsőbe fektetnem.

A tavaly szeptemberi peca végén megbeszéltük Homonnai Zoli barátommal, hogy idén visszatérünk valamikor erre a tóra. Egyrészt azért, mert szép, másrészt meg azért, mert igazi erőgépek lakják. Már akkor is azt beszéltük, hogy milyen csodálatos élmény lenne innen kivarázsolni egy 10 kiló körüli pontyot. Sajnos tavaly ez nem adatott meg, de bíztam benne, hogy talán idén menni fog, lesz rá közel 60 óránk.

Itt a tavasz!! Rajtam kívül, horgászok ezrei várják már ezt, a minden évben megismétlődő csodát, a természet újjáéledését téli álmából. Egyre melegebb van, a bokrok és a fák elkezdenek virágba borulni, és a halak is egyre jobban mocorognak. Úgyhogy én is arra gondoltam, hogy a húsvéti tömeg előtt még el kellene menni egy tartalmasabb pecára.

Minden vízparton töltött perc ajándék. A hosszú, téli szünet után remek érzés újra a beélesített botok látványa akkor is, ha csak egy rapid horgászatról van szó. Csapattársaimmal, Szántó Danival és Vida Szabinával ellátogattunk a Hidegvölgyi Horgásztóra, ahol egy igen eredményes, gyors pecát könyvelhettünk el.

Először is szeretnék bemutatkozni. A nevem Török Dániel. Egyelőre hobby horgász, de remélem a későbbiekben ezzel is tudok majd foglalkozni. Minden szabadidőmben azon vagyok, hogy minél több időt töltsek a vízparton.

Beszámolónkat úgy kezdeném, hogy egy kedves barátunk hívott meg minket a Zalacsányi horgásztóra, pontosabban egy bojlis versenyre. Egy kis időt kértem tőle, hogy megszervezzünk egy csapatot. Telefon ide, telefon oda, és összeállt a team: Kovács Attila, Ölbei Richárd és jómagam, Farkas Csaba.

Tartozom még egy kis beszámolóval az S2-esen megrendezett tavalyi őszi bojlis versenyről. A versenyben az 5 legnagyobb hal súlya volt a mérvadó. A negyedik helyen végeztünk és a megmérettetésen kis csapatom fogta a legnagyobb halat.

2020-ban újfent kis csapatommal Szántó Danival, Németh Lacival és Hamvasi Mikivel részt vettünk a Balatonon megrendezett VIII. Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászversenyen.

Kellemes gondolatok töltöttek el most, mikor újra "tollat" ragadtam, hogy megosszam Veletek egy újabb remek túránk élményeit. A Balaton előtt csapatunk egy másik, méltán híres, csodálatos vizet vallatott, nevezetesen a Fehérvárcsurgói víztározót.

A tavalyi évben több kapitális fogást is sikerült elérnem a Bait Bait csalikkal. Nagy örömömre sikerült bölcsőbe fektetnem egy igazi bányatavi 26 kg feletti tükröst, majd november elején megdöntöttem egyéni rekordomat, amely egyben tórekord is lett a maga 30,175 kg-os súlyával. 

Kicsit késve, de annál nagyobb lelkesedéssel írom újabb beszámolóm. Október utolsó hétvégéjén érkeztünk a móri tó partjára Norbi és Szabi barátommal egy számunkra "ismeretlen" helyre, az 5-ös faházra.

Nagy örömünkre szolgált, hogy egyik kedvenc horgászvizünkön megrendezésre került az I. Deseda Carp Cup pontyfogó kupa. Ezért felkerestem Varga Péter barátomat, mivel az általa gyártott és általunk használt Bait-Bait bojlikkal szeretünk volna indulni a versenyen. Péter nagyon örült a megkeresésnek és teljeskörű támogatást biztosított nekünk. (Amit nagyon szépen köszönünk!)

Tavaly sikerült eljutnom a családommal a lökösházi kavicsbánya tóra horgászni a csapattársam, Gellén Attila jóvoltából. Már nagyon vártuk ezt a túrát, mert a bányavizek állnak hozzánk a legközelebb és még nem horgásztunk itt. Ezért nagy reményekkel érkeztünk!

Mint minden horgászat, ha ismeretlen vizekre megyek, információgyűjtéssel telik. Nagyon jó segítség ebben a közösségi-média különböző felületei, innen merítve ihletet, terveztem meg előre a horgászatomat.

Az online oktatást kihasználva abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a tanulást össze tudtam kötni a horgászattal. Természetesen ezúttal sem egyedül érkeztem a Lökösházi Kavicsbánya tó partjára, hanem Horgásztársammal és Mentorommal, Krisán Györggyel. Gyönyörű halakat fogtunk, ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni Horgásztársaimnak.

Az utóbbi években szinte minden horgászatomnak a helyszíne a Balaton volt. A magyar tenger számomra a legkedvesebb, viszont éreztem, hogy szükségem van egy kis változatosságra, egy új helyszínre. Szeretem a kihívásokat, ezért úgy döntöttem, hogy késő ősszel, csapattársaimmal szerencsét próbálunk egy 60 éves kristálytiszta tavon, ami lignitbányászat során jött létre és 30 hektárnyi vízfelülettel rendelkezik. A túránk helyszíne a csodálatos Szűcsi Völgy tó volt.

Eljött a várva várt nap! Barátaimmal sikerült összehozni egy három napos horgászatot a legendás Fehérvárcsurgói víztározón. Az időpont szeptember 23-26-ig tartott, amin négyen vettünk részt: Hrankai Ferenc, Gál Roland, Jónás Ákos, és jómagam Varga Zsolt.

Október közepén járunk mikor a már megszokott S2-tavakon megrendezésre kerülő versenyünkre készültünk. Az időjárás előrejelzés nemigazán kedvezett a csapatoknak. Erőteljes lehűlés volt kilátásban, így a taktikánkat is próbáltuk ennek tudatában összerakni.

Szeptembert írtunk, éppen egy 24 órás horgászaton vettem részt, amikor felvillant a holdfényes éjszakában telefonom képernyője. Egy kedves horgászbarátom küldött fotót friss fogásáról. No nem a hal mérete volt, ami igazán felcsigázott, hanem az, hogy honnan érkezett és milyen színekben pompázott a kifogott pontyocska. Azonnal kifaggattam a részletekről barátomat és lebeszéltem vele egy közös pecát. Ismertem én már ezt a kis patakot, de sohasem mutatta még meg ezt az arcát nekem. Domolykózni rendszeresen jártam rá, de azt sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a pontyok miatt ülök majd le a partjára.

Tavalyi ICM verseny győzelem után mindenképp vissza szerettünk volna térni a Tisza-tóra, sajnos az idei évben a koronavírus miatt elmaradt a verseny, de társaimmal megakartuk vallatni újra Magyarország második legnagyobb kiterjedésű tavát. Szeptember közepére esett a választásunk. Hosszas egyeztetés, készülődés előzte meg a várva várt időpontot. Tavalyi tapasztalatok alapján három különböző csalival készültem erre a túrára. Ébredő Erő, Mentor és Tüzes Barack trióval vágtam neki ennek az egy hétnek.

Gyerekkorom óta vagyok a vadvizek szerelmese. Évekig csak a környező eldugott csatornák, tavak, illetve folyók partjait jártam a hőn áhított halak reményében. Néha sikerrel jártam néha nem, de sohasem csüggedtem, mivel tudtam, hogy másnap vagy harmadnap újra ott gubbasztok majd a botok mellett tágra nyitott szemekkel figyelve a nádszálak közé dobott úszót. Azokban az időkben ritkán fogtam pontyot, de annál nagyobb volt az öröm, amikor sikerrel jártam.

Kollegámmal Micheller Rolanddal már novemberben és decemberben is cukkoltuk egymást, hogy mikor megyünk el végre egyet horgászni. Sajnos ebben a két hónapban nem sikerült eljutnunk sehova. Jött a karácsonyi pihenő, lecsengtek az ünnepek, viszont még volt pár napunk a januári munka kezdésig, amit természetesen kihasználtunk horgászattal!

Még ropognak az ujjperceim, pereg róluk a rozsda, ugyanis régóta nem írtam… legalábbis horgász élménybeszámolót. Most látom elérkezettnek az időt, fogadjátok el tőlem ezt az ünnepek közti „fényesítő” írást! Ha esetleg lenne valakinek kedve manapság több ezer karakternyi szöveget elolvasni, azok itt lentebb 6 nap békés, boldog, nyugodt, horgászattal, ünnepléssel, pihenéssel, receptekkel átszőtt történetét kapják nagy tisztelettel. Békésszentandráson jártunk, a Kákafoki holt-Kőrösön, egy elmaradt és egy aktuális születésnap apropóján, vírushelyzetben… lássuk, mi is történt, és hogy!

Többször gondoltam már rá, hogy a Bait Bait csalikkal elkezdem körbejárni a környékbeli vizeket, hogy megtudjam, milyen eredményt érek el velük. Mint tudjuk, az élet a legjobb rendező, úgyhogy ez a terv is kicsit máshogy alakult, mint eredetileg gondoltam. De egyelőre tartottam magam a tervhez, és mivel már nagyon sokat hallottam róla, szeptember közepén egy haverommal meglátogattam egy 12 órás peca erejéig a Pazonyi Horgásztanyát.

,,Itt van az ősz, itt van újra S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.”” Egy kis szösszenettel jelentkezem megint, amelyben két rövid, de nagyon tartalmas horgásztúrát szeretnék nektek elmesélni. Ismét sikerült hazalátogatnom Magyarországra három hetes szabadságomat eltölteni, amely koronavírus idején szinte csodaszámba megy, ezért előre foglalt időpontom nem volt, viszont tudtam ha hazajutok, valahol az otthoni lakhelyemhez közeli horgásztavat mindenképpen meglátogatok egy pár napos peca erejéig.

Nagyon régen voltam utoljára horgászni ezért nagyon örültem neki, hogy egy kisebb társasággal le tudtam menni egy rövid pecára Nyékládházára, a Koi 1 horgásztóra. Maga a tó egyike a Miskolc környéki bányatavaknak, a kavicsbányatavakra jellemző változatos mederviszonyokkal és a folyamatos telepítésnek köszönhetően meglehetősen jónak mondható halállománnyal. Bíztam benne, hogy egy jó pecát tudhatok majd magam mögött 24 óra elteltével.

Szeptember 15-ét írtunk, mikor Norbi és Szabi barátommal célba vettünk azt a vizet, ami talán minden pontyhorgásznak az álma, a 60000 hektáron elterülő Balaton. Választásunk a középső medence északi partjára esett, a pálkövei strandra foglaltunk helyet, kicsit figyelembe véve, hogy az első túránk a magyar tengeren ne legyen teljesen nomád.