Beszámolók

Nem olyan régen egy barátom Homonai Zoltán meghívására egy 36 órás rapid pecára látogattam el a Boldvai horgásztóra. Még soha nem horgásztam ezen a tavon, de tudtam, hogy bányatóról van szó, azt is sejtettem, hogy nem lesz egyszerű peca.

A Tokaji Kovács tavon eltöltött felejthetetlen 24 óra után alig vártam a következő alkalmat, mikor újra a vízparton lehetek! Bíztam benne, hogy megint ugyanolyan eredményes tudok lenni, mint Tokajban. Sőt, valahol meg voltam róla győződve, hogy az, hogy Foltost megint sikerült megfognom, az nem csak a szerencsének volt köszönhető.

Barátommal és Csapattársammal, Csankó Gáborral sikerült kiszakadnunk a mindennapi pörgésből egy mindössze 24 órás peca erejéig. Helyszínül a Fehérvárcsúrgói víztározót választottuk.

Ezt a történetet egy kicsit korábbról kell kezdenem… Májusban egy barátom meghívásának engedelmeskedve elmentem a Tokaji Kovács tó faházas tavára, ahol sikerült megfognom Foltost a tó egyik híres halát! Akkor 25,1 kiló volt ez a hatalmas hal és felejthetetlen élmény volt küzdeni vele. Rengetegen szeretnék Őt megfogni, de nagyon ritkán mutatja meg magát.

Az előző horgásztúrám, amely három napos volt, a Kiskorpádi Szigetes tavon volt esedékes a 3-as álláson. Hozzá kell tennem, hogy számomra ez a favorit helye a tónak... Ez az etap július 23-tól - 26-a reggeléig tartott, a túrára, egy kedves barátomat és családját hívtam meg.

Mercsek Szabolcs Tógazda meghívásának eleget téve egy szűk háromnapos horgászaton vettünk részt. Csütörtök délután érkeztünk meg Vida Szabinával, és Somogyi Gáborral. A helyválasztásunk, a tó közepén elhelyezkedő szigetre esett, ahonnan izgalmas területek meghorgászására is lehetőségünk nyílott.

Hosszabb horgásztúrát minden évben csak egyszer szervezek magamnak, igaz ez sem több két naposnál. Idei évben sem volt ez másképp, kedvenc vizemre a BCL re tettem le a voksom.

Mint korábbi beszámolónkban említettük, idén úgy próbáltuk meg összerakni a versenynaptárunkat, hogy minél jobban fel tudjunk készülni az NBBH-ra. Mivel az általunk óhajtott versenyekre vagy nem fértünk már be, vagy a jelenlegi helyzet miatt elmaradtak, így választásunk a hantosi versenyre esett. Úgy gondoltuk, hogy annak ellenére, hogy ez egy kisebb tó, a 72 óra alatt itt tudjuk leginkább finomítani a behúzó technikánkat, a precíz etetőhajózást valamint kipróbálni pár újdonságot is.

Egy beszámolóval készültem számotokra legutóbbi Ecsédi horgászatomról, ahol rengeteg új tapasztalatot szereztem, amit szeretnék veletek is megosztani. Bízva abban, ha erre a vízre mentek pecázni egy kis segítséget tud nyújtani számotokra.

Június második hétvégéjén bátyámmal, Petivel ellátogattunk a móri Ezerjó tóra, az immár hagyományosnak tekinthető Tesós szülinapi pecára. Még tavasszal lefoglaltam előre a 18-as helyet, melyen már számtalanszor horgásztunk, így tudtuk, hogy rengeteg lehetőség rejlik az előttünk lévő pályában. 

Immár 3. éve került megrendezésre Pálinkó Karcsi bácsi jóvoltából az All Star verseny a méltán híres Háromfai „Zöld pokolban”. Aki járt már itt tisztában van vele, hogy miért is kapta ezt a jelzőt. Fantasztikus környezet, bedőlt fák, víz alatti bokrok, akadók és természetesen a víz felszínén és még az alatt is elterülő töklevél tenger.

Mint minden évben számunkra a legfontosabb verseny az NBBH, de úgy éreztük több gyakorlásra lenne szükségünk, ezért kerestünk egy behúzós versenyt, lehetőleg minél természetesebb vízen. Sajnos az idei Fehérvárcsurgói verseny elmaradt, illetve a járvány is bizonytalanná tette a versenyek megrendezését. Választásunk a Leveleki horgászparadicsom által kiírt amur- és pontyfogó versenyre esett. Izgatottan vártuk hogyan alakulnak az események, de szerencsére május közepétől enyhültek a korlátozások, így a verseny is megrendezésre került.

Május 27-én kezdetét vette a IX. Bontovai Brun Team kupa, ahol Bait Bait Team néven indultunk. Megérkeztünk, majd reggel 8 órakor kezdetét vette a sorsolás, amely mindig az egyik legizgalmasabb része a versenyeknek. Sikerült ugyanazt a helyet kihúznunk, ahol tavaly a 2. helyezést értük el, így bizakodva kezdtük meg a pecát.

Fertőrákoson lakom, már gyermekkoromban sokat jártam ki biciklivel a nyári szünetben horgászni a Fertő tóra és annak csatornáira. Akkoriban még a kis úszos match botommal próbáltam becserkészni keszegeket, kárászokat és kisebb pontyokat több-kevesebb sikerrel. Azóta sokat fejlődött a horgászat, mind a módszerekben, mind a felszerelések terén. A sokévnyi finomszerelékes pecával eltöltött idő után úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a bojlis módszerrel, ami most már 5-6 éve a szerelmemmé vált. Április második hetében lehetőségem nyílt egy három éjszakás kalandra a Fertő tavon, egy stégen, amit ez úton is köszönök Fehér Zoltán Horgásztársamnak.

Engedjetek meg egy rövid beszámolót a hétvégi Széki tavi pecánkról! Péntek délután érkeztünk bátyámmal, Petivel a Széki tóra, egy rapid, 24 órás horgászatra! Mivel nem először jártunk a meghorgászandó területen, így nagyjából tudtuk, hogy mivel készüljünk erre a röpke horgászatra.

A merenyei túránk igen eredményesre sikerült áprilisban, pár mondatban szeretném megosztani veletek az élményeinket. A hónap végén a 21-es helyre volt foglalásunk barátommal, és csapattársammal, Csóka Róberttel. Csokival már több, mint 10 éve pecázunk együtt és jól összeszokott csapat vagyunk.

Szezonkezdő horgászatunk helyszínéül a Szabadbattyánban található Battyán Carp Lake-et választottuk, azon belül is a 10-es horgászállást. Nem titok, hogy célunk között szerepelt a tó egyik óriásának megfogása. De álmunkban sem gondoltuk volna, ami ezután következett…

Áprilist írunk. A kialakult sajnálatos helyzetben, legnagyobb bánatunkra a hosszan tartó felkészülés, és várakozás után, a 2020-as International Balaton Carp Cup versenyünket elhalasztották. Több felkészülő horgászatot terveztünk a csodás Balatonunkon, utánajártunk, hogy melyik helyszín lenne a legideálisabb a tavaszi túránkhoz.

Mindennapjainkat mi hazánktól távol, Németországban éljük. Talán a sors fintora, pont ezen időszakban vettük ki első szabadságunkat, és terveztük első balatoni horgászatunkat, amelyre Kovács Péter barátomon kívül, életemben először feleségem és 9 hónapos kislányom is elkísért. Várakozásokkal tele indultunk neki az 1200 kilométeres hazaútnak.

A hosszú, hideg tél után már bizsereg a horgász keze, de jó volna újra botot fogni a kézbe. Ez az érzés járta át mindkettőnket, mikor február közepén megkezdtük a tavaszi túránkra való felkészülést. Az időjárás ebben az időszakban általában igen zord és változatos. Sokszor napokon keresztül tartós mínusz fokok, némelykor pedig akár 15 fok feletti hőmérséklet is uralkodik napokig. Számítva a változó időjárásra alaposan felkészültünk minden téren. Gyönyörű napsütötte délután volt mikor úgy döntöttem meglátogatom barátaimat a tavon, körül nézek, sétálok egy nagyot és a pár hét múlva induló túránkra helyet választok. A tavon csak halőr barátaink voltak, így nyugodtan a friss levegőn, több órát nézelődtem. A tó közepén fekvő régi 6/6-os állást választottuk a túránk helyszínéül. Akinek eddig nem lett volna ismerős, Merenyén járunk. Ott ahol a barátság és a nagy halak örökösek.

Március elején kilátogattunk Édesapámmal egyik kedvenc tavunkra, a Mókus Horgásztóra. A tónak egy nehezen meghorgászható térségét vettük célba, amely egy nagy kiterjedésű akadó szomszédságában van. Több kapást sikerült elérnünk, majd a peca végén sikerült fognom egy igazán kapitális példányt, amely egyéni rekordom is lett egyben.

Perzselő nap, iszonyatos forróság jellemzi a nyarat. Még a meleg időben, de a kánikulát kerülni próbálva, szeptember második hetében vágok neki újra a hosszú útnak. Éjszaka indulok, hogy a reggeli finom forró kávét már Ákos barátommal közösen tudjam elfogyasztani. Hajnali hármat üt az óra, amikor megpakolt autómmal már szelem a sötét éjszakát, hogy a reggel első napsugaraiban már a bányató partján gyönyörködhessek. Eltelt egy év, ismét Lökösházán találjuk magunkat. A tavalyi sikeres baráti találkozót próbáljuk újra élni, igaz most csak hármunknak sikerült szabaddá tenni magát erre az időpontra. Ákos, Attila és jómagam vágunk neki az idei egy hetes horgászatnak.

Horgászataink során meghatározó szempont, hogy mindig a lehető legbiztosabb akadást és fárasztást nyújtó végszereléket állítsunk össze. A Balatonon gyakran előforduló példa, hogy akár 3-400 méteres távolságokra húzunk be, ezért kiemelkedően fontos, hogy az elkészítésnél ügyeljünk a részletekre és természetesen a horgászrendre is.

Szeptember utolsó vasárnapján 96 órás pontyvadászatra indultunk a móri Ezerjó Horgásztóra. Ezen a túrán a már 11 éve a jól összeszokott No-Sza-Pe-Zo Big Carp Team-et kiegészítette két állandó "vendégünk", így vettük birtokba a tó csendes helyén lévő 1/1 és 1/2-es faházat.

Régóta gondolkodtam egy íráson, amelyben megosztom az olvasókkal az általam használt és kedvelt rigeket. A tavalyi évben többen is megkerestek különböző kérdésekkel, tavakkal és bevált szerelékekkel kapcsolatban. Ezeket fogom most bemutatni részletesen, mikor és hol melyiket használom előszeretettel.

Alig ért véget előző horgásztúránk, már is azon gondolkodtunk csapattársammal, hogy melyik tavon fejezzük be az idei szezont. Ha már ilyen kegyes hozzánk az időjárás és van lehetőségünk ismét elszakadni pár napra, miért ne hódoljunk legnagyobb szenvedélyünknek, a pontyhorgászatnak! Választásunk a bakancslistánkon szereplő, már sokak által ismert merenyei víztározóra esett.

Csapattársammal, Vida Szabinával sokat tanakodtunk azon, hogy melyik tóra szervezzük a következő horgásztúránkat. Mindenképp szerettünk volna olyan helyet választani, ahova nem mindennap van lehetőségünk eljutni. Ekkor felvettük a kapcsolatot Buki Dani barátommal aki egyben a csapattársunk is, hogy szeretnénk 3-4 napot eltölteni a Szűcsi-Völgy horgásztavon.

96 órás maconkai túránkról hazafele tartva lassan araszoltunk a bedugult autópályán Norbi barátommal, amikor jött egy ötlet. Mi lenne, ha leugranánk még másnap egy 24 órás dobós pecára a Széki tóra? Természetesen nem kellett sokat győzködnie, telefont ragadtam, és már hívtam is egy kedves ismerősömet, akinek remek helyen van stégje a tavon. Szerencsénkre Ő azon a hétvégén nem tervezett pecát, így rendelkezésünkre bocsájtotta a stéget a faházzal együtt.

December végén egy szezonzáró horgászatra érkeztem a csodálatos pontyállománnyal rendelkező Merenyére. A hideg időjárás ellenére gyönyörű pontyokat sikerült fogunk, emlékezetes túrát könyvelhettünk el a barátaimmal.

November közepét írtuk és már érezni lehetett a tél közeledtét az egyre rövidülő nappalokban és a folyamatosan csökkenő hőmérsékletben. Ilyenkor korántsem jellemző a behúzós módszer a Balatonon, annyira nem, hogy ezen a hétvégén csak mi voltunk beregisztrálva! Ami engem illet elkezdtem "elspájzolni" a horgászfelszereléseimet télire, de fennállt annak a lehetősége, hogy egy esetleges felmelegedőbb periódusban vallatom még a "Mi Tengerünket". Így is történt.